Az ingerdús élet fontos alappillére a megfelelő önismeretnek - mondta el lapunknak Kovács Orsolya. A pszichológus szerint ugyanakkor szükség van nyugalomra is, amikor a bennünket ért benyomásokat, tapasztalatokat feldolgozzuk és beépítjük a személyiségünkbe. A Közel Hozzánk Jótékonysági Szervezet alapítójától megtudtuk, hogy minél alaposabb valakinek az önismerete, annál magasabb az önértékelése. Az agresszió és a magabiztosság között pedig sokszor az önértékelés jelenti a különbséget. Kovács Orsolyával az önismereti áttörésekről, az önismeret elmélyítésének mindennapi lehetőségeiről és a reális önértékelésről is beszélgettünk. Interjúnk.
Miért fontos egy ember életében az önismeret?
Sok ember nem is tudja pontosan, hogy mi az az önismeret. Ha meghallják ezt a szót, azt mondják rá: de hát én ismerem magamat. Ha ezen a beidegződésen sikerül túljutni, akkor az ember rájön, hogy valójában nem is tudja pontosan, mit, miért és hogyan csinál, milyen lehetőségei volnának. Nem biztos, hogy úgy csinálja, ahogy szeretné és mégsem tudja másként csinálni. Az önismeret birtokában minderre rálátást nyerünk: egy sokkal teljesebb életet élhetünk. Ha valóban ismerjük magunkat, akkor hatékonyabban tudjuk kontrollálni az életünket és nagyobb szabadsággal gazdálkodhatunk. Ekkor jöhetünk rá arra, hogy mi tesz minket boldoggá, mitől félünk és, hogy mik a valódi szükségleteink. Ezt tudja megadni az önismeret azoknak az embereknek, akik csak egy kicsit is elkezdenek a témára odafigyelni.
Hol van az a pont, ahol az emberek általában elrontanak valamit az önismeret felé vezető úton?
Nagyon sok múlik a környezetünkön. Fontos, hogy mi a családban az alapvető norma: hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, hogyan tekintünk saját magunkra? Sok család esetében az is kérdéses, hogy beszélnek-e egyáltalán ilyen dolgokról. Az ember élete során aztán szépen lassan kezd kifejlődni az identitástudata, és kezd rájönni, hogy valami történik körülötte és benne is. Megpróbálja beazonosítani ezeket a folyamatokat, de ha kiskorában nem kapott visszajelzéseket a személy arra vonatkozóan, hogy milyen érzései vannak, vagy rosszul címkézték fel ezeket az érzéseket, vagy akár vágyakat, akkor sokszor ellentmondásba kerül. Nem tudja összeegyeztetni a valóságot önmagával. Tehát lényegében
a visszajelzések révén alakul ki az önismeret.
Visszajelzéseket ugyanakkor mindenki kap az életben, igaz, valaki többet, valaki kevesebbet. A kérdés az, hogy szembe merünk-e velük nézni. Ha valaki elfordul ezektől a visszajelzésektől, kivetíti azokat és azt mondja: mindenki hülye ezen a világon, csak én nem, akkor sok jóra nem számíthat az élet ezen területén. Ha viszont komolyan elgondolkozunk azokon a jeleken, amiket a környezetünktől kapunk, magunkba nézünk és feltesszük a kérdést: lehet, hogy ezért én is felelős vagyok? Ez esetben a fejlődés útjára léphetünk.
Tehát a körülöttünk lévő emberek nélkül lehetetlen eljutni egy magas önismereti szintre?
Igen. A mellettünk élő emberek tartják azt a tükröt, ami szükséges ahhoz, hogy pontosabban lássuk és elfogadjuk önmagunkat. Egyébként ez történik a pszichológiai tanácsadás folyamatában is: a szakember értő és egyben új látásmódot nyújtó visszajelzéseket ad a kliensnek. Ezáltal tud a segítségkérő egy másik szemszögből rálátni saját magára és korrigálni a viselkedését.
Mi a helyzet az introspekcióval ? Annak hol a helye az önismeretben?
Az introspekciót sem szabad lebecsülni. Tudnunk kell önállóan is magunkba nézni, és megvizsgálni azt, amit látunk. A terápiás folyamatban is sokszor kérjük a klienseket arra, hogy vizsgálják meg érzéseiket, gondolataikat az adott pillanatban.
Fontos, hogy megfigyeljük ezek kapcsolatát a jelenben, és beszéljünk róla. Ezzel a módszerrel komoly eredményeket lehet elérni. Aminek azonban végképp nincs értelme az a rumináció, azaz amikor görcsösen agyalunk valamin, és körkörösen mindig ugyanoda jutunk vissza a gondolatmenet végén. Így lehetetlen tovább lépni.
Miért fontosak az ember életében az önismereti áttörések?
Az önismereti áttörések tulajdonképpen aha-élmények: úgy érezzük, hogy valami nagyon valós dolog történt bennünk, aminek a hatására valamit megértettünk, valami „leesett”, akár az érzelmi akár a gondolati síkon. Ez az élmény arra fog bennünket ösztönözni, hogy valamilyen változást generáljunk az életünkben.
Fontos, hogy a változást beindító szikra nem kívülről érkezik, hanem mi magunk vagyunk annak elindítói.
Az önismereti áttörés nem feltétlenül jelent azonnali fantasztikus eredményt. Van, hogy ezek a felismerések fájdalmasak, és negatív érzésekkel társulnak, de végső soron sokkal reálisabbá teszik egy ember énképét, és ennek hatására az önismeret szintje növekedésnek indul. Ez a folyamat aztán elvezet ahhoz, hogy sokkal magabiztosabban, céltudatosabban és erősebben fog tudni az adott személy teljesíteni a mindennapokban, legyen szó magánéletről, interperszonális kapcsolatokról, vagy a munkáról.
Milyen gyakran következnek be az ember életében az önismereti áttörések?
Ez erősen függ attól, hogy valaki mennyire tud és akar szembenézni önmagával, milyen mélységben kívánja megélni a mindennapjait. Aki egyéni vagy csoportos pszichológiai tanácsadásba, terápiába jár, annál az áttöréseknek előbb-utóbb meg kell történniük, hiszen minden egyes ilyen folyamat alapvető célja ennek elősegítése. A mindennapokban is van esély önismereti áttörésre: egy-egy kiadós, őszinte baráti beszélgetés után is bekövetkezhet a nagy felismerés, rájöhetünk fontos dolgokra. Egy társaságban is érhet minket aha-élmény, amiben megéljük egy új oldalunkat, vagy ha épp kilépünk a komfortzónánkból. Ezek mind-mind hozhatnak önismereti áttöréseket. Tehát a hétköznapokban is kerülhet az ember olyan helyzetekbe, kiválthat olyan szituációkat, ahol elér ezekhez a fontos önismereti mérföldkövekhez.
Miért fontos egy pszichológus életében az önismeret?
Pszichológusként azt szeretném, hogy a klienseim egyre jobban elfogadják önmagukat, és képesek legyenek változtatni, hogy sikeresebbek legyenek az életükben, egyre magabiztosabban mozogjanak a jelenükben. Ebben csak úgy tudom segíteni őket, ha én magam is járom az önismeret hosszú útját. Megfelelő önismeret birtokában a szakember tisztában van a határaival: tudja hol ér véget ő, és hol kezdődik a kliens.
A te életedben mik voltak a legfontosabb önismereti áttörések?
Én az egyik legnagyobb áttörésként tartom számon az életemben azt a pillanatot, amikor rájöttem, hogy nem vagyok módszerek, és eszközök közé szorítva. Mindig az adott pillanat kreativitása az, ami a segítségemre lehet abban, hogy változást érjek el egy másik ember életében. A Közel Hozzánk jótékonysági szervezetben számos hátrányos helyzetű személlyel dolgoztam, és sokszor nagyon eszköztelennek éreztem magam. Aztán észrevettem, hogy ezek az emberek mellettem túlnyomórészt az egészséges énrészeikből kommunikálnak. Rájöttem, én magam vagyok az eszköz, magamat kell tudnom még tudatosabban használni.
Komolyabb képzés és szakember nélkül is szert lehet tenni jó önismeretre?
Meggyőződésem, hogy igen. Kellő számú új élethelyzettel a hátunk mögött minden további nélkül szert tehetünk megfelelő önismeretre. Fontos, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és menjünk el új helyekre, próbáljuk ki magunkat új szituációkban. A másik fontos tényező, hogy mindig keressük az őszinte visszajelzéseket. Sokan iszonyú kevés vagy rossz minőségű visszajelzésekből táplálkoznak a mindennapjaikban, és ez nem tesz jót az egészséges önismeretnek. Ide sorolnám még a könyveket, és most nem csak az önismereti könyvekre gondolok, hanem a szépirodalmi alkotásokra is. Sőt minden egyes művészeti alkotásból tudunk táplálkozni ilyen téren, ami elgondolkodtat és érzéseket vált ki belőlünk.
Tehát az önismeret egyik legnagyobb ellensége az ingerszegény élet?
Az ingerdús élet valóban fontos alappillére az önismeretnek, de ezzel párhuzamosan szükség van nyugalomra is. Néha le kell csendesednünk, hogy a bennünket ért benyomásokat, a sok tapasztalatot megfelően be tudjuk építeni, és feldolgozzuk a történéseket. Vannak klienseim, akik minden idejüket hasznosan töltik, pörögnek egész nap, sok új helyzetben próbálják ki magukat, egyszóval igazán aktívan élik a mindennapjaikat. Ennek az életstílusnak nagy veszélye, hogy nem maradnak reflektív perceink, amikor ágondolhatnánk, hogy adott pillanatban mit is éreztünk pontosan, mi zajlott le bennünk – átrohan felettünk az élet
Milyen kapcsolat áll fenn az önismeret és az önértékelés között?
Az önismeretünket különböző személyiségfejlesztő módszerekkel lehet elmélyíteni. Egy sikeres személyiségfejlesztő folyamat eredményét több különféle tényezőben lehet tetten érni, de az önértékelésnek mindig nőnie kell. Nincs olyan jól működő személyiségfejlesztő folyamat, amelynek a végén ne emelkedne az egyén önértékelése. Ezek alapján tehát elmondhatjuk, hogy
minél alaposabb valakinek az önismerete, annál magasabb az önértékelése.
A magyar nyelvben azonban vigyázni kell ezekkel a szavakkal. A közbeszédben, a magas önértékelést könnyen túlzott magabiztossággal párosítják, és azzal vádolják meg az illetőt, hogy túl sokat gondol magáról. Ezért inkább azt mondanám, hogy a megfelelő önismerettel rendelkezőknek sokkal reálisabb az önértékelésük.
Mi a helyzet azokkal, akiken valóban az látszik, hogy túlteng bennük a magabiztosság?
Tapasztalataim szerint az önhitten viselkedőemberek valójában alacsony önértékeléssel rendelkeznek: igazából koránt sem annyira magabiztosak, mint amennyire annak szeretnék magukat mutatni. Előfordul, hogy kevésbé merik megmutatni gyenge pontjaikat, megosztani és megélni igazi érzéseiket és vágyaikat. Sőt, a valódi kapcsolódás hiányát arroganciával fedhetik el. Ha kizökkentjük őket a szerepükből, akkor iszonyú dühvel és agresszióval reagálhatnak, vagy éppen nagyfokú szomorúság lehet rajtuk úrrá. Valójában támogatásra van szükségük, de éppen viselkedésük miatt ez kevésbé nyilvánvaló.
Az agresszió és a magabiztosság között a különbség tehát az önértékelés?
Ez egy igen érdekes felvetés. Az irreális magabiztossággal rendelkező személyek úgy gondolhatják, hogy nem fontos tiszteletben tartaniuk mások határait. Az pedig valóban egy agresszív magatartásnak számít, ha átlépjük ezeket a határokat, hiszen ez esetben a másik fél sérülésének a veszélye fokozottan fennáll. Ilyenkor nem azt nézzük, hogy mi lenne kölcsönösen előnyös számunkra, hanem, hogy aktuális céljainkat elérjük. Bármi áron. Ha reális önértékeléssel bírunk, nagyobb eséllyel tartjuk tiszteletben a másik fél érzéseit, szükségleteit és gondolatait, illetve kontrolláljuk agresszív késztetéseinket.
Mit gondolsz, végső soron az életünk során megismerhetjük magunkat teljesen? Eljuthatunk az önismeret csúcsára?
Ezt kizártnak tartom. Mivel mindig újabb és újabb élmények érnek minket, állandóan van mit feldolgoznunk és van mivel kiegészítenünk énképünket. Egyébként az önismereti út annyira izgalmas, hogy a fene akarna a végére érni.
