Behálózva – az internet fogyasztás különböző aspektusaira épült az idei Pszieszta, azaz a Pécsi Pszichológus Napok. A hallgatók által megrendezett konferencia rendkívül sokszínűre sikerült. Már a rendezvény előtti napokban koncerttel és szemkontaktus flashmobbal várták az érdeklődőket. Prof. dr. Bereczkei Tamás megnyitóbeszédében rámutatott, hogy a Pszieszta milyen remek lehetőség a pörgő hétköznapokban arra, hogy az ember megálljon, megpihenjen és élményt gyűjtsön. A színvonalas szakmai előadások mellett a kilátogatók különböző műhely-foglalkozásokon vehettek részt, ilyen volt dr. Stark András széles körben elterjedt és kedvelt filmműhelye vagy az Improvokál társulat kreatív színházi foglalkozása. Ezek mellett a résztvevők a szabadidejükben többek között börtönpszichológussal és különböző alapítványok tagjaival beszélgethettek, illetve közös társasozásban is részt vehettek. Tudósításunk.
Dr. Árkovits Amaryl – „Na most menjek vagy maradjak?”
A leválás nem egyszerű, azonban szükséges – indította előadását Dr. Árkovits Amaryl családterapeuta. A családterápiás alapismeretek bemutatása közben több érdekes hasonlat is elhangzott. Egyik ilyen volt, hogy a család határa, olyan, mint egy féligáteresztő hártya, amennyiben ez túl erős, akkor a tagoknak nehezebb kilépni a határokon túl és új ismereteket gyűjteni. Elhangzott még egy elmélet, amely rávilágít arra, hogy a nem megfelelően működő családról miért is nehezebb a leválás. A patológiás családot egyfajta gumikerítés veszi körül, amely bejelöli a kezdő és a végpontot, hogy meddig lehet távolodni. Ha valaki túl messze megy, akkor a gumikerítés iszonyú erővel visszacsap, ezáltal még erősebb kötődés alakul ki. Szóba került a cut off, azaz a veszélyes leválás, ami egy huszárvágás jellegű cselekedet és egyben kísérlet a családtól való eltávolodásra, mivel a gyermeknek nincs más lehetősége a leválásra. Ez sokszor depresszióhoz vezet, egyrészt gyászolja a hozzátartozót, másrészt a megfelelő fiatalkori leválás történetét. A leválás révén nem csak a gyermek lelhet új kapcsolatokat a kortársai között, hanem a szülők is profitálhatnak belőle, újra egymásra találhatnak, ami növeli az intimitást közöttük. Árkovits Amaryl kiemelte, hogy meg kell különböztetni és nem szabad összemosni a horizontális (barát, szerelem – cserélhetőek) és a vertikális („a vér szava mindent visz”) lojalitást.
Szóba került, hogy a krízisek kezelésében főleg a barátoknak, a szerelmi partnernek és a jó ismerősöknek van nagy jelentősége. Egy beszélgetés vagy közös program alternatívát jelenthet a terapeutához fordulás mellett azon személyek számára, akik nehéz időszakon mennek keresztül. Ha mégis terapeutához kerül a személy, akkor vigyázni kell a terápia hosszára és mélységére, ugyanis a pszichológusról való leválás okozhat hasonló nehézségeket, mint a szülők esetében. A szülő-terapeuta kapcsolatban pedig figyelni kell arra, hogy ne legyen konfrontáció vagy rivalizálás, mivel ez hátráltathatja a gyermek leválását és a pszichoterapeuta munkáját.
Az előadó bevezette a „túl jó szülő” fogalmát, a winnicotti „elég jó szülő” koncepciója mellé. A „túl jó fej szülő” többek között vicces, jól öltözködik, általában más gyerekek irigykednek a gyerekére. Azonban az ilyen típusú szülők nem adnak támpontot, amihez tarthatná magát a gyermek és felmerül bennük a kérdés, hogy miért is tartanának ellen? Ezért is van az, hogy
a „túl jó szülőkről” nehezebb leválni.
A pontos határok tisztázása nélkül a gyermek számára váratlan lehet, ha krízis helyzetben az addigi magatartásával teljesen ellentétes határokat próbál megszabni a szülő. Ennek okán a gyermek faramuci módon nő fel, a pszichológiai harcok elmaradása révén egyfajta látszat érettség alakulhat ki. A „túl jó fej szülők” és gyermekeik között felcserélődhetnek a szerepek, amely szintén káros lehet a személyiség fejlődése szempontjából. Ezért tartja különösen fontosnak Árkovits Amaryl, hogy csak a saját utunkra figyeljünk, annak ellenére, hogy ezt nehéz szétválasztani másokétól.
Tari Annamária – Az online tér hatalma a XXI. században
Napjainkban az online világ és a gyengülő énfunkciók révén új párkeresési formák jelentek meg. Szemmel látható, hogy a digitális generáció tagjai praktikusan (is) néznek ma már egy párkapcsolati helyzetre. Mennyi időnek kell eltelnie, minek kell megtörténnie, míg végül a Facebook vagy Instagram legitimmé teszi a kapcsolatot a közös fotó megosztásával. Átalakult a szexualitásról vallott felfogás is, nagyjából praktikus tevékenységként megjelenítve a régen legnagyobb intimitást megkövetelő együttlétet. Az online tér által erősített idealizált képek sokszor nincsenek összhangban a realitással. A gyorsuló információtechnológiai eszközök és a gyorsulás trendje miatt sokszor ma már
az érzelmeket is gyorsan akarjuk átélni.
Az ebből fakadó sürgetettség érzése szorongáshoz vezet. A párkeresésben a szorongást okozhatja, hogy lesz-e megfelelő partner, hogy jól néz-e ki az illető, elég jó-e másokhoz. Az ezek révén kialakuló ismerkedési trendet leginkább a szorongáscsökkentés vágya vezérli: a másik egyből „meglegyen”, gyorsan jöjjenek az érzelmek és a szex. Utóbbi kettő azonban üti egymást, ugyanis a korai szexszel nem jönnek az érzelmek. A pszichológus itt említette azt a példát, hogy régebben az ismerkedési szakasz akár fél évig is elnyúlt, addig nem volt szexuális érintkezés, így bőven volt idejük az érzelmeknek kialakulni. Az online csoportnorma és a sürgetettség, az állandó online kommunikációs és megosztási lehetőség miatt azonban sokan belesodródnak abba a helyzetbe, amiben gyors és megnyugtató párkapcsolati érzést akarnak találni. Az online beszélgetések révén azonban túl sok lehet a másikból, a másik fél elárasztása az információkkal túltelítődéshez vezethet. Az ismerkedésben megjelenő sürgetettséget nem a kíváncsiság, hanem a szorongás vezeti. Az online ismerkedés egy másik hátulütője lehet, hogy a párt kereső félben egy idealizált kép alakul ki a másikról néhány kép és tulajdonság alapján.
Az online tér mozgásban tart ahelyett, hogy gondolkodtatna, mert a kitettség felé visz és nem a belső érzelmi munka felé, vagyis az externalizálás fontosabbá válik, mint belső problémáink megvizsgálása. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalok ne gyengülő énfunkciókkal (önismeret. önbecsülés, önértékelés) lépjenek a felnőtt világba. Az online tér néhol hamis világképe önértékelési mínusszal jár együtt, ezt egy Pinteresttel kapcsolatos kutatásban bizonyították, ahol mindössze 35 perc elég volt ahhoz, hogy a vizsgálati személyekben negatív önértékelés mutatkozzon mások tökéletesnek tűnő élete és képei miatt.
Tari Annamária véleménye szerint az online tér kikapcsolja a szeparációs szorongást, mivel mindig van lehetőség arra, hogy ne egyedül legyünk. Az előadó kiemelte a restaurációs leállást és annak fontosságát, érdemes fejleszteni az önmagunkhoz való viszonyt, önállóságra ösztönözni magunkat. Ha nem vagyunk képesek egyedül lenni, akkor sokkal magányosabbak leszönk.
Dr. Káplár Mátyás – Online barátság, online kapcsolat, online tanácsadás
Az előadó egy közönségszórakoztató képpel nyitotta prezentációját, amelyen a Maslow-féle szükségletpiramist egészítette ki két további szinttel: így került a piramis aljára, mint legalapvetőbb szükséglet, a töltöttség és a wifi. Káplár Mátyás két gondolat köré építette az online térről szóló előadásának mondanivalóját. Egyrészt, a régi korokhoz képest nem rosszabbak dolgok, mint régen, csak meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek a boldoguláshoz vezetnek. A másik és talán hangsúlyosabb üzenet pedig az volt, hogy nem a modern eszközökkel és a különböző platformokkal van baj, hanem a szakemberek nincsenek eléggé felkészülve a változó világ új problémáira.
Egyik ilyen az „always on”, tehát az folytonos online lét. Ennek egyik oka, hogy a felhasználók egyszerre több platformot is használnak, melynek következtében romlik a figyelmi fókusz és nő az ingerküszöb.
Az állandó online jelenlét hatására kitágul a személyes élettér
több információval rendelkezünk másokról, a kommunikáció felgyorsul az emberek között, több visszajelzést kapunk, azonban ezekkel párhuzamosan a kapcsolatok személytelenebbé válnak. Igaz, hogy a társas kapcsolatok száma gyarapodik az online térnek köszönhetően, azonban ezek a kapcsolatok kevésbé mélyek. Az online formálódó barátságok mellett párkapcsolatok is kialakulnak ilyen keretek között. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a kapcsolatok más dinamika szerint működnek, a két fél igényeinek és szükségleteinek alapján. Az előadó szerint az online ismerkedés több időt ad a felek számára, hogy megismerjék egymást. Ez némileg ellentmond Tari Annamária előadásában hallott sürgetettséggel és a szorongás által vezérelt ismerkedéssel.
Az online világ veszélyei között szóba került a felhasználók saját adataik védésének hanyagsága mellett a cyberbullying (online zaklatás kortársak között), amit főleg azért tart veszélyesebbnek az előadó az offline változatnál, tehát bullyingnál, mivel a szakemberek kevésbé értenek hozzá. Káplár Mátyás megemlítette még, hogy a túlzott emoji használat az érzelmi élet egyszerűsödéséhez vezet, emellett az acting out, tehát a helyzetből való kilépés könnyűsége révén a feszültség sokszor bennmarad az emberekben. Ez is mutatja, hogy rosszabb konfliktus kezelési stratégiák jelennek meg, amelyet a fogyasztói társadalom is implikál. Az online játékok kapcsán azt a véleményt fogalmazta meg az előadó, hogy ha egészséges személyiséggel rendelkezik a játékos, akkor egyfajta pozitív kivetülése lehet az énnek, ahol az lehet, aki csak akar. Terápiában pedig kiválóan használható projekciós felületként.
Az előadás végén az online tanácsadás összehasonlítása történt a személyes konzultációval. Káplár Mátyás szerint online sokkal könnyebben megvalósítható az anonimitás, amely elvesztésétől sok kliens fél. Az online tanácsadást választó páciensek számára biztonságot és kényelmet nyújt az otthoni a környezet (nem kell elkészülni és utazni). A terapeuta számára azonban nehézséget jelent a szcénikus információk értelmezése és nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szolgáltatás ugyanolyan minőségű maradjon, a keretekhez ugyanúgy tartsa magát. Az előadó szerkesztőségünk kérdésére elmondta, hogy megvan az igény és a nyitottság az online tanácsadás felé, azonban kevés a megfelelő képzettségű terapeuta ehhez. Véleménye szerint magán praxisban könnyen megvalósítható, azonban egyelőre elképzelhetetlennek tartja, hogy egészségügyi keretek között ilyen szolgáltatás elérhető legyen. Ezenfelül kiemelte, hogy amennyiben lehetséges az online tanácsadást érdemes kiegészíteni személyes találkozókkal.
Mentalizáció Alapú Terápia (MBT) – Műhely foglalkozás
Mi is a mentalizáció? Mások és saját magunk érzéseinek, vágyainak, motivációinak és az ezekből következő viselkedésének a megértése. Tudatában lenni annak, hogyan látnak minket mások és tisztázni a félreértéseket.
A mentalizáció 4-6 éves korra alakul ki a gondozókkal való interakció révén a kötődésen keresztül. Peter Fonagy és Anthony Bateman – a mentalizáció alapú terápiás eljárás kidolgozói – borderline személyiségzavarban szenvedő páciensekkel való mentalizáció alapú technikákat kifejlesztve és alkalmazva pozitív változásokat tapasztaltak. A borderline páciensek gyakran értelmezik félre saját és mások érzelmi állapotait, szándékait, viselkedését, mely többek közt számos kudarchoz, „meg nem értettség” élményhez vezet szinte életük minden területén.
Az MBT során a terapeutának és a kliensnek közösen kell megértenie, hogy mi történik az adott kontextusban – ami lehet egy közelmúltban történt interperszonális helyzet, vagy akár a terápiás kapcsolat jelenének egy-egy kapcsolati pillanata. Minden egyén helyzete unikális, ez adja ennek a módszernek a nehézségét és szépségét is egyaránt. A terápiás cél a mentalizáció ösztönzése és fenntartása. Ezt segíti a terapeutával kialakuló biztonságos kötődési kapcsolat, mely lehetővé teszi a minél színesebb mentalizálást, ami pedig tovább erősíti a kapcsolat mélyülését. A terapeuta egyik legfőbb feladata, hogy empatikusan kezelje a pácienst, validálja, tehát ismerje el a problémájának létezését, térképezze azt fel pontosan és közösen keressenek egy megfelelő új választ vagy további szempontokat.
A terapeutának nem kell okosabbnak lennie vagy megoldania a páciens életét
sőt a mentalizáló beállítódás egyik kulcsa az ún. „nem tudás” hozzáállása – azaz, hogy nem látunk bele a másik ember elméjébe – ennek tudatosítása és elfogadása elősegíti és gördülékenyebbé teszi a kommunikációt.
Az elméleti alapok ismertetése után a műhely foglalkozás résztvevői saját élményt szerezhettek az MBT használatával, működésével kapcsolatban, videós esetrészlet segítségével és különböző szituációs játékokon keresztül.
