Az önszabályozás a siker kulcsa?

A szándékos önszabályozás az a folyamat, melynek során képesek vagyunk saját céljaink elérésének érdekében döntéseket hozni, majd annak megfelelően cselekedni. Az első olvasásra egyértelműnek tűnő jelenséget azonban korántsem olyan egyszerű kivitelezni, mint gondoljuk. Nehézségek sokasága csökkenti lehetőségeinket a sikerhez vezető utunkon, melyek hatását bizonyára már mindannyian megtapasztaltuk párszor. Az akadályok minél könnyebb leküzdésének érdekében előnyünkre válhat, ha tüzetesebben megismerkedünk a tudatos önszabályozó folyamat komponenseivel.

Hogyan tudjuk sikeresen koordinálni saját magunkat? Az önszabályozás folyamatának részletesebb lépéseit a szelekció-optimalizáció-kompenzáció, azaz az ún. SOC-modell alapján mutatjuk be, melynek kidolgozása Paul és Margaret Baltes, illetve Freund nevéhez köthető.

1. Célok

Az első és talán legfontosabb lépés, hogy képesek legyünk olyan célokat kitűzni, melyek nemcsak megvalósíthatóak, de valóban a mi szubjektív jólétünket szolgálják. Legyen ez akár egy új munkahely, lakás, nyelvvizsga vagy sporttevékenység, pontosan meg kell határozni, miért van szükségünk arra az adott eredményre.

A kívánt sikerhez csak úgy tudunk eljutni, ha a célhoz vezető út reális és egyértelmű.

Figyelembe kell vennünk fizikai és lelki szükségleteinket, környezetünket és a rendelkezésünkre álló erőforrások halmazát is. Ebben a fázisban lesz fontos a modell elnevezésében szereplő szelekció, azaz a javunkat szolgáló lehetőségek kiválasztása, valamint a hátráltató tényezők kiküszöbölése. Életünk során legtöbbször nem kizárólag egy cél lebeg a szemünk előtt. Megvalósításra váró szükségleteink hierarchikus rendszerbe szerveződnek, melyek közül kiválaszthatjuk a számunkra legaktuálisabbat.

2. Figyelem

Általános igazság, hogy nem érhetünk célt megfelelő figyelmi fókusz nélkül. A modell értelmében ez azonban nem egy mindent kizáró koncentrációt jelent.

Figyelni kell a már meglévő és új erőforrások kialakítására, vagy esetleg megszerzésére, a munkánkat segítő eszközök begyűjtésére, és saját magunk karbantartására.

Nem tehetjük meg, hogy küzdelmünk során elfelejtjük szükségleteinket, a fókusz megtalálásába jólétünk megőrzése is beletartozik. Segítségünkre lehet egy pontos, ám itt-ott rugalmas napirend betartása, hosszabb távon pedig egy ütemterv elkészítése. Ehhez érdemes egy családtagunk, bizalmas barátunk, vagy akár szakember segítségét kérnünk, aki kívülállóként tekint programunkra.

3. Képességek

A harmadik szakasz a bennünk rejlő képességek teljes körű kihasználásáról szól. Fontos, hogy az optimális idő- és energiabefektetés mellett nyitottak legyünk a külső segítségre is. Nem biztos, hogy a sikerhez vezető utat teljesen egyedül kell megtennünk, a támogatás elfogadása pedig nem csökkenti az elért cél értékét. Egyes paradigmák szerint az önszabályozás képességének fejlődése társas kapcsolatainkon keresztül történik, tehát semmiképp ne zárjuk ki a kooperáció lehetőségét.

Segítséget kérni nem szégyen.

Több kutatás bebizonyította, hogy a SOC-stratégiák alkalmazása pozitívan befolyásolja tevékenységeinket. Jámbori Szilvia és Kőrössy Judit tanulmánya serdülők és fiatal felnőttek vizsgálatának eredményeit mutatja be a szándékos önszabályozás tekintetében. A folyamat különböző stratégiáinak sikeres használata növeli a reziliencia mértékét, a fiatalok így jobban alkalmazkodnak a különböző élethelyzetekhez. Az eredmények alátámasztották a társas támogatás fontosságát is, mivel a szupportív családi háttér sikeresebb megküzdést eredményez.