Az üvegplafonon is túl – az üvegszikla

Több mint 30 év telt el azóta, hogy az üvegplafon kifejezést először használták a felsővezetésben megjelenő gender diszkrimináció metaforájaként. Azóta a kifejezés a köznyelvben is széles körben elterjedt, kevesen vannak, akiknek még el kellene magyarázni jelentését. Az üvegplafon első használata óta lassan, de biztosan egyre növekszik a vezető pozíciót betöltő nők száma, ezért helyette vizsgáljunk most egy másik beszédes kifejezést, az üvegsziklát.

A legtöbb esetben, amikor egy nő legelőször kerül hatalmi pozícióba, mint például Margaret Thatcher vagy Angela Merkel esetében, azt egy kicsi vagy ellenzéki pártból teszi, ami épp nagy kihívásokkal néz szembe. Ha egy párt éppen jól teljesít és sikereket ér el, akkor jellemzően női párttagok nem kerülnek hatalmi pozícióba. Rossz teljesítmény esetén viszont kevésbé lesz vonzó más kihívóknak a pozíció, így a nők is lehetőséghez juthatnak, és a pártot is arra készteti ez a helyzet, hogy eltérjenek a férfi dominanciájú status quo-tól, és új típusú vezetőt válasszanak. Alternatív stratégiák alkalmazásával, női vezető választásával egyértelműen jelezhetik a változást, a megújulást (O’Brien, 2015). Tehát a nők vezető pozícióba kerülésének lehetősége az után ugorhat meg, hogy valamilyen botrány, nehéz helyzet vagy választási veszteség miatt kerül szorítóba a párt.

Ezt a politikában is kimutatható jelenséget

először az üzleti életben vizsgálták.

Az üvegplafon jelenségén túlmutatva – amely metafora azokra a rejtett, de igen erős gátakra utal, amelyekkel nőknek kell szembenézniük, miközben a szervezeti hierarchia élére szeretnének jutni –, a gender diszkriminációnak azt a fajtáját, amivel a nők akkor találkoznak, ha vezető pozícióba kerülnek, üvegsziklának nevezik. Az üvegszikla jelensége szerint

a nők kinevezése gyakran egy észlelt jövendő bukásra vagy krízisre adott válasz,

illetve azok a pozíciók, amelyekbe nőt választanak vezetőnek, általában sokkal kockázatosabbak és bizonytalanabbak, mint a férfiak esetében.

A politikában a fentebb említettek mellett úgy érhető tetten ez a jelenség, hogy a nők általában nehezebben nyerhető pozíciókban indulnak, illetve alacsonyabb presztízsű, kevesebb hatalommal járó pozíciókat ajánlanak nekik. Ha a nőnek nem sikerül megszereznie a nehezebben nyerhető helyeket, vagy nem tudja megoldani az előzetesen kialakult válsághelyzetet, később könnyen interpretálhatják úgy a helyzetet, hogy a női vezető alkalmatlan és inkompetens volt.

Az üvegszikla jelensége

köthető a gender-sztereotípiákhoz is,

mert úgy tartják, hogy ezek is szerepet játszhatnak abban, hogy a nőket válságban vagy krízishelyzetben választják vezetőnek, mivel a sztereotípiák szerint a nők azok, akik olyan eredendő tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például az érzelmesség, az empatikusság, vagy a kooperációra való hajlandóság. Ezek pedig mind ahhoz kellenek, hogy könnyen el lehessen simítani a dolgokat és fájdalommentesen megoldani a problémát (Bruckmüller és munkatársai, 2014).

Összefoglalva, már nem elég szimplán a vezető pozíciót betöltő nők számát és arányát vizsgálni. Fontos azt is megfigyelni, hogy milyen helyzetekkel találkoznak azután, hogy pozícióba kerültek, és azt is, hogy milyen körülmények között jutottak el a kinevezésig. A nőknek, ha sikeresen át is törik az üvegplafont, tovább kell egyensúlyozniuk az üvegszikla szélén.