„Azért olvasok, hogy éljek” – interaktív irodalomterápiás kávéház Pécsen

A novemberi Pszicho-Kávéház alkalmat adott, hogy egy kicsit elmerüljünk az irodalomban és megtapasztaljuk a szövegekben rejlő terápiás erőt. Meghívott előadónk, dr. Béres Judit biblioterapeuta, a Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja néhány éve jelentősen megújította az akkreditált biblioterápia képzést. 2014 óta pedig a Pécsi Tudományegyetemen is működik biblioterápia szakirányú továbbképzés, amelynek azóta is ő a szakfelelőse. Nemrég megjelent könyve az olvasással és személyiségfejlesztéssel foglalkozik, valamint összefoglalja a módszer elméleti és gyakorlati kereteit.

Az interaktív előadás során a résztvevők előbb megismerkedhettek az irodalomterápia elméleti alapjaival, majd válogatott szövegeken próbálhatták ki a sodró erejű közös értelmezés hatásait. Milyen szövegek kerülnek elő egy irodalomterápiás csoportban? Hol alkalmazható a módszer? Hogyan kapcsolódik egymáshoz az olvasás és írás módszere?

Mi az irodalmi?

Az est kezdőhangját az alábbi Alberto Manguel idézet adta, amely akár a biblioterápia ars poeticája is lehetne: „Mindannyian olvassuk magunkat és a világot avégett, hogy megragadhassuk, mik vagyunk és hol vagyunk. Azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy hogy elinduljunk a megértés útján. Nem tehetünk mást, mint hogy olvasunk. Az olvasás lényegi működésünk, csaknem annyira, mint a levegővétel.­”

Az előadás olyan kézenfekvő kérdésekkel indult, mint például milyen szövegek emelhetők be egy irodalomterápiás foglalkozásba, és hogyan dönthető el egy szövegről, beleillik-e az irodalmi keretbe? Béres Judit szerint a szövegválasztásban mindig hangsúlyosak a szubjektív tényezők is, hiszen a terapeuta személyisége, ízlése nagyban befolyásolja a választást. A módszer elsődleges célja az ember megismerése, a kiváltott hatás és a személyes jelentés megtalálása, így elméleti kerete sokat merít a Rogers nevéhez fűződő személyközpontú irányzat elemeiből.

Szövegközpontúság helyett maga az ember kerül a fókuszba, az egyedi élményvilág és a szöveg által katalizált érzelmi munka.

Előadónk a szövegre mint mentálhigiénés eszközre tekint, amely olyan problémás élethelyzetekkel segíthet megküzdeni, mint például a serdülőkor krízise, az anyaságra való felkészülés vagy az idősödés élménye.

Az alkalmazható szövegek tárháza szinte végtelen, novellákon, regényeken és drámákon felül akár blogbejegyzések, Instagram-posztok, sms-szövegek és levelezések is megjelenhetnek a foglalkozásokon. A kortárs szövegek használata azért népszerű, mert aktuális, minket érintő témákat dolgoznak fel. Könnyebb rácsatlakozni a klímaszorongás vagy a 21. századi szerepek élményére, mint egy mára elavult társadalmi berendezkedés problémáira. A közös értelmezés pedig összeköt egymástól térben és időben távoli rétegeket is. Feloldódnak a nemi, életkori, foglalkozási vagy etnikai különbségek, hiszen akkor és ott mindenki együtt vesz részt a történetben. A személyközpontú viszonyulás érzékeny a csoport aktuális igényeire, mivel élő, lüktető együttműködés csak akkor jöhet létre, ha a befogadó és a szöveg jól illeszkedik egymáshoz.

Hol használható az irodalomterápia?

A szövegválasztáson túl a felhasználás terepe is rendkívül széles, azonban itt is érdemes szem előtt tartani a célcsoport és a szöveg összhangját. Egy serdülő- vagy börtöncsoport számára például könnyebben befogadható a dalszövegek műfaja, mint a magasirodalom. Ezen kívül a csoporttagok is hozhatnak magukkal szövegeket, amiről szívesen beszélnének.

A szövegválasztás terén mindössze az a fontos, hogy lehetőleg minél nyitottabb, többrétegű írás kerüljön terítékre, amely többféle értelmezést is lehetővé tesz, így bárki szabadon kapcsolódhat hozzá.

A tematikus csoportok olyan témákat dolgoznak fel, amelyek a csoport tagjait aktuálisan foglalkoztatják, mint például a szülőségre való felkészülés, a babavárás. Pszichológiai szempontból az egészségügyben és a tanácsadásban egyaránt alkalmazható módszer, továbbá az oktatás, szociális munka és coaching területén is előszeretettel alkalmazzák, mivel rugalmasan integrálható más módszertani keretekbe is.

Befogadás és kifejezés aktusa

A csoportfoglalkozásokon a kész irodalmi szövegek értelmezése mellett az önálló írás is hangsúlyos elem. Az írásgyakorlatok közül az érzelemkifejező, reflektív írás alkalmazása a leginkább gyakori. Ebben az esetben levetkőzve a stilisztika és a nyelvhelyesség korlátait, csak az érzelmi élmény feldolgozására, az önismeret elmélyítésére összpontosítanak.

A szavakba öntés segíthet egy megterhelő, gomolygó érzelmi élményt fokozatosan megszelídíteni, amely a strukturáltság által uralhatóvá válik.

Ezzel szemben a kreatív írás módszere inkább az irodalmi szövegalkotást helyezi előtérbe, ahol az önismereti munka másodlagos.

A kávéház résztvevői bepillantást nyerhettek, hogy milyen az „énszövegezés modellre” gyakorlat, vagyis amikor egy szépirodalmi modellszöveg alapján kell hasonló bemutatkozást írni. Ezt követően a csoporttagok szabadon dönthetnek róla, írásukat megtartják maguknak, vagy megosztják a többi csoporttaggal. A humor gátlásoldó szerepe itt is érvényesül, mert a komoly, érzelmileg nehezebben hozzáférhető témákat segíthet felvezetni. Egy másik módszer az írás elősegítésére a meseíratás, pontosabban egy saját mese írása. A félbehagyott történet technikája Juhász László, a komplex mesediagnosztika megalkotója nevéhez köthető. Példaként elhangzott egy részlet Boldizsár Ildikó A tojásból teremtett lány című meséjéből, amely hívószava lehet a változások ellenére is megőrzött női identitásnak. További projektív technikák is előkerülhetnek a foglalkozásokon, mint például Dixit kártyák, kézműves eszközök, festékek vagy gyöngyök.

Létkérdések

Tematikus csoportok esetében kézenfekvő a fókuszválasztás, vannak azonban olyan univerzális emberi témák, amelyek korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit érintenek. Irvin Yalom, az egzisztenciális pszichoterápia legmodernebb alakja egzisztenciális témáknak nevezi azokat az általános, emberre jellemző alapvető kategóriákat, amelyeket az élet nagy kérdéseinek is szokás nevezni. Ezek a halál, a szabadság, a kapcsolataink, valamint az életcélok. Az előadás során Tandori Dezső Pillanatnyi végszó című verse hangzott el, amely mind a négy egzisztenciális témát érinti. Szabó T. Anna Elhagy című írásának sodró erejű ritmusa pedig érezhetően aktív bevonódásra késztette a hallgatóságot, a versben érzékletesen megjelenített szeparációs szorongás felidézése után átmenetileg mély csend telepedett a teremre. Az irodalomterápiás csoportban felmerülő témák sokszor mély tartalmakat is előhozhatnak, így az érzelmi érintettség miatt nem ritka, hogy néhányan elérzékenyülnek.

Az olvasás és írás napjainkban sem l’art pour l’art és pusztán időrabló tevékenység. Sokkal inkább hozzásegít minket, hogy jobban megismerjük saját érzéseinket, reakcióinkat és viszonyulásunkat a minket körülvevő világhoz.

A Pécsett működő irodalomterápia szakirányú továbbképzésről, valamint a jelentkezés feltételeiről az érdeklődők további információt találhatnak itt és itt.