Azt szeretném, ami neki van, Ő pedig azt, ami nekem – az irigység arcai

Bizonyára velünk is megesett már, hogy furcsa érzéssel töltött el az, amikor egy ismerősünk valamilyen örömteli eseményről számolt be. Ennek az ellentétéről is lehetnek élményeink, amikor mások kezdtek érdekesen viselkedni, ha mi számoltunk be valamilyen pozitív eseményről. Az irigység megnyilvánulhat negatív vélekedéssel, ám érdekes módon akár arra is ösztönözhet, hogy elérjük saját céljainkat. Cikkünkben az irigység néhány megjelenési formáját mutatjuk be.

Az irigység gyakori érzelem, sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy irigységet érzünk valami miatt. Általában fájdalmas érzés, melyet mások sikerei vagy szerencséje miatt érezhetünk. Irigység alatt érthetjük azt, ha pl. valakinek a státusza miatt fenyegetve érezzük magunkat, amikor azt szeretnénk, ami másnak van. Ezt kiválthatja akár egy ártatlan megjegyzés is egy barátunktól, például ha olyan helyre megy nyaralni, amiről mi egyelőre csak álmodozunk.

Sok esetben azonban elnyomhatjuk ezen érzés nem kívánt reakcióit, hiszen az irigység kifejezése szembemehet a társadalmilag elfogadott normákkal.

Nemcsak az érzés maga lehet fájdalmas, hanem már a megjelenése is, hiszen a saját magunkról alkotott pozitív képet fenyegetheti. Ennek helyreállításában az önkontroll képessége nagy segítség lehet.

Szerencsés helyzetben képesek lehetünk figyelni és irányítani érzelmeinket és pozitívan átformálhatjuk, egyfajta motivációvá fejleszthetjük őket. Számos kutatás mutatja továbbá, hogy a önmagunk és tetteink szabályozása pozitív irányba terelheti az érzelmi reakcióinkat is. Emellett az is fontos tényező lehet, hogy kimerülten, zavart állapotban kevésbé valószínű, hogy sikeresen szabályozzuk a saját magunk érzelmeinket.

Az irigység azonban lehet egyfajta adaptáció is, hiszen értelmezhetjük akként is, hogy változtassunk, így motiválhat minket arra, hogy megtarthassuk képességünket egyfajta egészséges versenyre.

Jóindulatú irigység, rosszindulatú irigység, hogy is van ez?

Az irigység a társas összehasonlításnak egy kedvezőtlen eredménye lehet. Ez a jelenség mindenütt előfordul, és az emberi észlelés hatékony, és fontos része. Például, ha másokról véleményt alkotunk, saját magunkat is összehasonlíthatjuk azzal a személlyel. Ez annyira automatikusan jöhet, mindenféle szándék nélkül, hogy nem is meglepő, ha egy vágyott tárgy vagy státusz tulajdonosa hirtelen irigységet vált ki belőlünk. Általában kétfajta típust különböztetünk meg: úgynevezett "jóindulatú" és "rosszindulatú" irigységet.

A jóindulatú irigység arra ösztönözhet minket, hogy mi is elérjünk olyan értékeket, élményeket, státuszt, tárgyakat, és így tovább, mint az irigyelt személy. A jóindulatú irigység sok esetben kapcsolatban állhat az inspirációval, valamint azzal, hogy hisszük, a jövőbeli eredmények az irányításunk alatt állnak. A sérült önértékelés ilyenkor helyreállítható a törekvéseink megerősítésével.

A rosszindulatú irigység ezzel szemben úgy ismerhető fel, hogy azt kívánjuk, hogy a másiknak bár ne lenne meg, amije van, vagy úgy véljük nem érdemli meg az adott eredményt, anyagi javakat. Ez is egyfajta védekezés az önértékelés szinten tartásának érdekében. Ez főként a neheztelés, a frusztráció és a harag érzéseivel keveredik. Sok esetben szégyen is párosulhat mellé.

Tehát a kétféle irigység különbözik a gondolatok,  az érzelmek, és tettek szintjén is. Utóbbinál a gondolatok sokkal inkább a másik embert emelik ki – teljesen máshogy hangzik a két gondolat: „nekem is menni fog, ha Ő is meg tudta csinálni” ellentétben azzal, hogy „ha nehezebb feladatot kapott volna, biztosan nem sikerült volna neki”.

Ez nagyon érdekes, hiszen legtöbbször mindkét típust annak felismerése váltja ki, hogy valamiben hiányt szenvedünk: hiányzik valamilyen tulajdonságunk, nem értünk el még valamit, nincsenek a máséhoz hasonló anyagi javaink.

Ha ránk irigykednek...

Mindenkivel előfordulhat, hogy valami miatt bűntudatot érez, de nem tudja megfogalmazni, hogy miért. Kellemetlen érzéssel tölthet el ugyanis, ha azt érezzük, mi vagyunk valaki irigységének a tárgya, és ez összezavarhat bennünket. Ez megtörténhet akár egy tulajdonság, például kreativitás, őszinte kedvesség, vagy akár egy előléptetés miatt is.

Hogy milyen jelei lehetnek annak, ha mi vagyunk az irigyelt személy? A legkülönbözőbb formákban jelenhet meg, például ha folyamatosan kritizálják a munkánkat, majd az erőfeszítéseinket, és a bocsánatkérésünket pedig elutasítják. Megjelenhet sztereotípiák használatának formájában, alábecsülve az egyéni intelligenciát, képességeket, vagy éppen olyan feltételezések formájában, melyek arra utalnak, hogy a mi sikerünk könnyedén és erőfeszítések nélkül adatott meg, mintegy mellőzve a kitartást, az áldozatokat, a befektetett energiát és munkát. A legérdekesebb talán az a megjelenési forma, melynek során kritizálnak minket, de közben azt vehetjük észre, hogy másolják a stílusunkat, szokásainkat.

Ilyenkor érdemes tudatosítani magunkban, hogy nem ártottunk a másik személynek semmit, illetve hogy a jó képességek és a szerencse inkább ünneplésre okot adó események.

Ha mi irigykedünk...

Az irigyelt tárgy, képesség, vagy élethelyzet meghatározása önkényesnek mondható, hiszen rajtunk, egyéneken múlik mit határozunk meg egy elérendő, vagy irigylendő státusznak. Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy egy adott státusz elérése vagy megvalósítása nem feltétlenül szükségszerű a saját jóllétünk érdekében.

Hátránya lehet ennek az érzésnek, hogy kapcsolataink megromolhatnak. Elkerülő magatartáshoz vezethet, panaszkodások sokaságát hozhatja magával, de még saját a képességeink leértékelését is kiválthatja.

Mint azt bemutattuk, lehetőség van azonban arra, hogy az irigység ne csak az ismertebb negatív formájában - melyet sok esetben ellenséges gondolatok is kísérhetnek - mutatkozzon meg, hiszen ez ronthatja a racionális döntéshozatalt, illetve kooperáció esélyét.

Egyes elméletek szerint néhány taktikával az irigységnek sem kell mindig negatív érzelmekkel járnia, amikor magunkat hibáztatjuk, mert nem rendelkezünk valamivel, amit nagyon szeretnénk, hanem akár a saját előnyünkre is fordíthatjuk. Az elkerülés helyett például tanácsokat kérhetünk, vagy tanulhatunk azoktól, akiknek valamilyen elért eredménye irigységet vált ki belőlünk. Átkeretezhetjük megjelenő gondolatainkat pozitív tartalommá, melyek arra irányulnak, hogy mi mire lehetünk képesek, a másik személy eredményeit pedig tudatosan példának tekinthetjük. Érdemes tisztában lennünk a saját képességeinkkel és lehetőségeinkkel is, hogy lépésenként elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé.

Így saját magunk kritizálása helyett az erősségeinkre irányíthatjuk a fókuszt, mintegy átkeretezve a negatív érzést, amivel saját fejlődésünk mellett őszintén örülhetünk is a másik sikereinek.