Kedves Szülő!
Cikksorozatunk második részében ismételten a legkisebbek tanulási képességeiről, és azok támogatásáról olvashatsz. Az első részben már beszéltünk a korai kommunikációs képességek és az önkontroll fejlődéséről. Milyen fejlődési folyamaton megy keresztül a gondolkodás újszülött kortól óvodáskorig? Hogyan támogathatod kisbabádat, hogy egy önmagát elfogadó és egészséges önbizalommal élő iskolássá cseperedjen? Cikksorozatunk legújabb részéből ez is kiderül.
Hogyan fejlődnek a legkisebbek gondolkodási képességei?
A kognitív folyamatok olyan pszichológiai folyamatok, amelyek segítségével elsajátítjuk, tároljuk és használjuk a világról való ismereteinket. A fejlődéspszichológiai kutatások azt mutatják, hogy 3 és 12 hónapos koruk között a csecsemők nagyon intenzíven fejlődnek ezen a területen is. Egyre ügyesebben bánnak a környezet tárgyaival, egyre módszeresebben gondolkodnak a környezetükről, miközben egyre jobban emlékeznek élményeikre is. Kisbabánk
folyamatos játék és környezetének aktív felfedezése során
tanulja meg azt, hogyan is működik a világunk. Pontosan ezért az első években a mozgás és a gondolkodás fejlődése elválaszthatatlanul együtt jár. A nyúlás és a fogás eleinte még nagyon koordinálatlan, felnőtt fejjel sokat mosolyoghatunk csecsemőnk ügyetlenségén. Több hónapos gyakorlás után azonban gyors, pontos és akaratlagos mozdulatokká fejlődnek ezek a korai próbálkozások. Az egyre javuló készségek pedig szélesebb körű lehetőséget adnak arra, hogy minél több tárgy új tulajdonságait fedezhesse fel. Így pedig hatékonyabban tanulhat, és alaposabban megismerheti környezetét. A különböző játéktevékenység által rájöhet arra, hogyan működnek a dolgok, és hogyan válhat jó problémamegoldóvá.
A helyváltoztatás, vagyis az önálló közlekedés képessége által, amely az első év második felében kezdődik, egy teljesen új világ tárul a kicsi elé. Amikor gyermekünk egyedül képes lesz járni-kelni, leválik rólunk, ezáltal a további fejlődés körülményeit is megváltoztatja. A környezet elemeinek felfedezése szélesebb körben válik lehetővé. Az érdekesnek tűnő tárgyakat megközelítheti vagy éppen elmászhat a kevésbé szimpatikusaktól, sőt még a nagyi féltett porcelánkészletét is kipakolhatja.
Lássunk pár konkrét adatot, amit még nem biztos, hogy tudtál a kisbabádról! A fejlődéslélektani kutatások szerint, a gyerekek már 3 hónapos koruktól egy kategóriába tudnak sorolni különböző tárgyakat. Ha a csecsemőd többször találkozott már kutyával, bizonyára megtanulta róla, hogy ugat és szeret labdázni, vagyis egy kedves háziállat. Ha életében először találkozik a szomszéd néni Cirmi cicájával, hamar rá fog jönni, hogy ugyan ő is szőrös és aranyos, de mégsem kutya. A kisbabák emlékezeti kapacitása 2,5 és 12 hónapos kor között egyenletesen növekszik. Ha megfelelő emlékeztetőt kap az egy hónappal korábbi közös tanulásból, akkor már a 3 hónapos csecsemőd is emlékezhet arra, hogyan kell például az adott játékot mozgásba hozni. Körülbelül a mászás kezdetével párhuzamosan képessé válik felidézni már jól ismert, de jelen nem lévő tárgyakat, sőt akár embereket is. Az emlékezeti és kategorizációs készségek fejlődésének egyik velejárója, hogy kisbabád az ismeretlen élményekkel szemben óvatosabbá válik.
Újszülöttektől a „zseni totyogókig”
A totyogók, vagyis az egy év feletti kisbabák gondolkodásában újabb fejlődési lépcsőfok figyelhető meg. Piaget szerint, aki a fejlődéslélektan egyik kiemelkedő alakja, másfél éves kortól egy hatalmas gondolkodásbeli váltás következik be. Az eddigi cselekvések az „itt és mosthoz”, vagyis a gyermek aktuális tapasztalataihoz kötődtek. Az eddig elsajátított tudásukat most azonban megpróbálják próba szerencse felderítő viselkedéssel más helyzetekbe is átültetni. Piaget ezt az egy és másfél éves kor közötti szakaszt „a megismerés érdekében végzett kísérleteknek” nevezte. Vagyis ha kisbabánk már megtanulta, hogy a zárat úgy tudja kinyitni, ha valamit beledug, majd elfordítja azt, akkor anya kedvenc fésűjétől át, apa fogkeféjéig mindent megpróbál majd belenyomni abba a pici lyukba. Rengeteg próbálkozás kell ahhoz, hogy rájöjjön, csak a kulcs az, ami valóban nyitásra bírja az ajtót.
Másfél éves kortól már képessé válnak a fejükben leképezni a világot. A cselekvéseiket korábbi tapasztalataik belső, mentális szimbólumai, vagyis reprezentációja alapján kezdik végrehajtani. Képessé válnak a
cselekvés tényleges megvalósulása előtt elképzelni azokat,
illetve a valószínű következményeiket is.
Innentől kezdve a jelen nem lévő tárgyakat is fejben tudják tartani. Vagyis az elrejtett tárgyakról már nem azt gondolják, hogy nem is léteznek, hanem megpróbálják megkeresni azokat. Kialakul a célok eléréséhez szükséges problémamegoldás. A próba szerencse jellegű kísérletezéssel szemben, amikor a megoldáshoz csak számos próba és kudarc árán jutottak el, most már képessé válnak fejben több eseményt is előre elképzelni, mielőtt cselekednének. Pusztán következtetéssel próbálják megoldani a problémát. A reprezentációk fejlődésével megjelennek a szimbolikus vagy mintha-játékok is. Elkezdik úgy használni a tárgyakat, mintha azok mások lennének, mint amik valójában. Így válhat pillanatok alatt a homokozó pereme nyolcsávos autópályává, egy egyszerű faág mesebeli varázspálcává.
Nézzük meg, hogyan támogathatjuk a korai évek gondolkodási képességeit! Ilyen korai életkorban nagyon fontos, hogy mindent cselekvésbe ágyazottan tanítsunk a gyermekünknek. Mindig bátorítsuk a kisbabánkat arra, hogy a lehető legtöbb módon fedezze fel a világot maga körül. Annál hatékonyabb lesz a tanulás, minél több érzékelési csatornán keresztül érkezik az információ, és egy-egy tárgy minél több tulajdonságával megismerkedik. Hagyjuk, hogy az eszközöket megfogja, összeütögesse egymással, egymásra pakolgassa, megrázza vagy akár még a szájába is vegye. A mindennapi rutinhoz tartozó eseményeket is próbáljuk meg tanulási helyzetekké alakítani. Például a fürdés remek lehetőség arra, hogy kisbabánknak megtanítsuk, mi süllyed el, mi lebeg a vízen, mi a különbség a száraz és a nedves között. Mindig kövessük gyermekünk érdeklődését! A számára leginkább
érdekes és motiváló cselekvések során tanul a leghatékonyabban.
Három éves kor körül megpróbálhatunk neki olyan kérdéseket is feltenni, amikkel gondolkodásra sarkalljuk. Például, ha közösen olvasunk egy könyvet, akkor megkérdezhetjük tőle, hogy szerinte abban a helyzetben miért cselekedett úgy az a szereplő.
Hogyan támogathatjuk az egészséges önértékelés kialakulását?
Fejlődés-lélektani kutatások szerint a magas gyermekkori önértékelés az élet későbbi szakaszában mért elégedettséggel és boldogsággal függhet össze. Ezzel szemben az alacsony önértékelés a depresszióval, a szorongással, valamint az iskolában és a társas kapcsolatokban jelentkező viselkedészavarokkal mutathat kapcsolatot. Ezért nagyon fontos, hogy már a legkorábbi években megtanítsuk kisbabánknak, hogy ő egy nagyon különleges személy. Szerethető, okos, vicces és tehetséges. Ha a kisgyerekek az általunk közvetített pozitív üzenetek által képesnek érzik magukat a sikerre, akkor
sokkal magabiztosabban és szívesebben vállalnak új kihívásokat.
Itt is nagyon fontos az egyensúly megtalálása. A valóságtól túlzott mértékben elrugaszkodott visszajelzés és a nem kiérdemelt állandó dicséret ugyanolyan káros lehet a reális önértékelés szempontjából. Továbbá mindig igyekezzünk a cselekvésbe befektetett energiáját észrevenni, a törekvéseit jutalmazni. Például, ahelyett hogy „okos vagy”, mondhatjuk azt is, hogy „nagyon örülök, hogy ilyen kitartóan próbálkoztál”.
Mindig jelezzük vissza, ha kisbabánk éppen valamit jól csinált. „Megtaláltad azt a gombot, amivel a bohóc kiugrik a dobozból!”. Segítsünk neki, hogy jó problémamegoldó lehessen. Próbáljunk meg pont annyi segítséget adni a számára, amivel ő már képes „egyedül” is megoldani a feladatot. Igyekezzünk nem helyette cselekedni! A túl sok segítség hosszú távon nem segítség. Találjunk olyan feladatokat, amiket már önállóan végre tud hajtani, és engedjük is neki, hogy ezeket egyedül csinálhassa. Mindig bátorítsuk arra, hogy próbálkozzon, és ne adja fel! „Nagyon keményen dolgoztál, hogy beletedd a labdákat a kosárba. Néha többször kell próbálkozni, de látod végül megérte!”.
Kétrészes cikksorozatunkban a korai évek tanulási képességeivel és azok támogatásával foglalkoztunk. A fejlődéslélektan rengeteget vizsgált területei ezek. A pszichológia sokat tud már az első évek történéseiről, de mindig nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy minden gyermek egyedi, így tehát egyedi lesz az a fejlődési út is, amit bejár. A cikkben felsorolt tanácsok segítségül szolgálhatnak a gyermeknevelés útvesztőjében, de semmiképpen sem tekinthetők univerzális megoldásoknak. Elengedhetetlen tehát jól ismernünk saját gyermekünket, mindig az ő igényeihez alkalmazkodnunk. Továbbá hinnünk kell abban, hogy elég jó szülők vagyunk, és tudjuk mire van szüksége gyermekünknek.
