Míg cikkünk első részében a különböző alapfogalmakat mutattuk be, addig a második részben több szorongásoldó módszert is ismertetünk, ami nemcsak sportolók számára lehet hasznos és alkalmazható, hanem akár fiataloknak, szülőknek és vállalatvezetőknek is, hiszen a szorongás az élet számos területén megnehezítheti optimális fejlődésünket és működésünket.

Autogén tréning

Az 1930-as évek elején fejlesztette ki Johannes Schultz az autogén tréninget, amely a legelterjedtebb módszer az európai sportolók körében, továbbá orvosi szempontból a legjobban megalapozott és a legtöbbet kutatott relaxációs módszer. Az autogén tréning saját erőnkből merít, saját aktivitásunkat használja fel, ahogyan azt a neve is kifejezi – autogén módon.

A módszer lényege, hogy a rendszeresen végzett gyakorlatokkal – önmagunkra irányuló passzív figyelemmel és belső koncentrációval - létrehozzuk a pszichés testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban

elménk képes befolyásolni testünk önregulációs rendszerét,

amely a szívritmust, a légzést és a keringést is szabályozza. Az autogén tréning eljárás lehetővé teszi a stressz csillapítását azáltal, hogy autonóm idegrendszerünket megtanítjuk ellazítani. A helyesen elsajátított gyakorlás eredménye az úgynevezett „organizmikus átkapcsolás” a nyugalmi tónusra, amely azt jelenti, hogy képesek vagyunk befolyásolni és szabályozni a szomatikus – azaz testi – és pszichés működésünket, aktuális céljainknak, szándékainknak megfelelően. Az autogén tréning szomatikus hatásai többek között az izomtónus-szabályozás, testi ellazulás, a légzés lassulása, izomfeszültség megszüntetése, míg a pszichés hatásai között említhető a kellemes emocionális állapot, az éntudat és testtudat egybeolvadása, feszültségmentes nyugalom és az aktivitás növekedése.

Fontos megjegyezni, hogy az autogén tréning és a soron következő relaxációs módszerek elsajátításához csakis képzett szakember segítségét kérjük!

Progresszív relaxáció

Az Edmund Jacobson, amerikai orvos által kialakított progresszív relaxáció módszere olyan gyakorlatok sorozata, amely során bizonyos izomcsoportokat megfeszítenek, néhány másodpercig megfeszítve tartják, végül ellazítják azokat. Míg az összehúzódási fázis során a sportolók megtapasztalják és tudatosítják a feszültség érzését, addig a relaxációs fázis során az ellazultság érzését élik át, valamint azt tudatosítják magukban, hogy ezt az állapotot maguk is létre tudják hozni. A gyakorlat elsajátítása során a sportoló pontosan azonosítja a különböző területeken jelentkező feszültségi állapotokat, majd azokat csökkenti, ezután szembeállítja a feszültség érzését a relaxált állapot érzésével, melyet a feszültség elengedése eredményezett. A folyamatos gyakorlás során a sportoló egyre jobban képes felismerni a feszültséget, amely idővel automatikussá válik, azaz tudattalanul és erőfeszítések nélkül ismeri fel és engedi el azt a feszültséget, amely megakadályozza a mozgási képességei megfelelő kivitelezését.

Légzéstechnikák

Az egyik legegyszerűbb, de ugyanakkor az egyik leghatékonyabb relaxációs technika a lassú, mély légzés. A megnövekedett légzésszám az egyik jele az automatikus stresszválasznak, így maga a légzésszám az egyik olyan fiziológiai válaszreakció, amelyet könnyű kontrollálni.

A helyes légzés fokozza a teljesítményt

azáltal, hogy növeli a vér oxigénmennyiségét, ennek hatására az izmok nagyobb erőkifejtésre lesznek képesek. A sportolók légzése nagy nyomás alatt két szélsőséges módon működhet: vagy túl gyorsan veszik a levegőt a mellkasból, vagy visszatartják a lélegzetüket. A légzés ezen két formája tovább növeli a feszültséget, ezáltal rontja a teljesítményt. Továbbá számos relaxációs technika – mint például a progresszív relaxáció és a meditáció – is tartalmaz hasonló lassú, mély légzéselemeket.

Imagináció

Az imagináció célja lehet akár a relaxáció, akár az érzelmek kontrollálása. Előbbi esetben fontos, hogy a gyakorlatok során ne csak vizuálisan képzeltessük el a sportolókkal a megnyugtató helyet, hanem a többi érzékelési szinten is – tehát ízlés, tapintás, hallás, szaglás és testi érzékelés – éljék át a képet, hiszen mindezek segítségével érhetjük a lehető legmélyebb és legintenzívebb relaxációt. Utóbbi esetben

a felelevenítendő képek akár pozitív érzelmi állapotokat is eredményezhetnek

– például a sportoló visszaemlékszik egy korábbi sikerére, amelynek következtében izgatott és boldog lesz –, vagy távolságot teremthet a negatív érzelmet kiváltó inger és saját maga között – például a sportoló a hibás képeket (hibás mozdulatsorokat) helyettesítheti az adott mozdulat helyes végrehajtásának képeivel.