Bénégyzet, Odüsszeusz, Sir Lancelot – avagy mit kellene az iskolában tanulnunk?

Már hat-hétéves korban elkezdjük, és sokan közel húsz évig űzzük. Életünk első negyedének egyik legmeghatározóbb élménye az iskolába járás. Itt teljesítünk feladatot és kapunk értékelést életünkben először. Itt élünk együtt évekig ugyanazokkal az eleinte ismeretlen emberekkel. De vajon megéri-e az iskola az erőfeszítést? Mire tanít, és mire kellene, hogy tanítson minket?

Sokan azért tanulunk, hogy később minél jobb munkánk és több pénzünk legyen. De min múlik ez igazából? Mitől leszünk jó munkavállalók? Hiszen sok mindent megtanulunk az iskolában. A másodfokú egyenlet megoldóképletét, a világháborúk csatáit, a himnuszt, angolul beszélni... Ám az is fontos lenne, hogy azokat a készségeket sajátítsuk el, amikre a munkahelyünkön is szükség lesz. Többek között ezért mára már a tényanyag tanítását felváltotta a kompetenciaalapú oktatás gondolata. A Felnőttképzési Törvény szerint a kompetenciák tudják képessé tenni a személyt egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére. Pontosan melyek ezek? Valójában milyen kompetenciák jósolják be a kesőbbi jó munkahelyi teljesítményt?

Még mielőtt a megtanulandó kompetenciák közül párat vennénk sorra, induljunk ki magából a tanulás kompetenciájából. Az intelligencia mint genetikai adottság bizonyított tényező a jól teljesítésben. Viszont talán ennél is fontosabb az a képesség, hogy tudjunk tanulni. Az iskolának annak a helynek kellene lennie, ahol nemcsak információkat, hanem

a tanulás készségét is elsajátítjuk.

Ez ugyanis a mai felfogás szerint egy kulcsképesség a munkaerőpiacon. Az infokommunikáció gyors fejlődésével a világ is gyorsan változik, és ennek megfelelően azok a képességek is, amelyek szükségesek egy-egy munkakör betöltéséhez. A life long learning (LLL) kifejezés egyre divatosabb lesz, egyre hangsúlyosabbak a továbbképzések és önmagunk fejlesztése. A folyamatos fejlődés miatt duplán hangsúlyos a kompetencia alapú oktatás. Ha most képességeket tanulunk, később is meg tudunk majd újra és újra tanulni más képességeket is! Valamint ha a folyamatos tanulás képességét meg tudjuk tanulni, akkor már nagyon sokat tettünk karrierünkért.

Mindezen előnyök ellenére sajnos a kompetencia alapú oktatás sokkal kevésbé valósul meg a mai iskolarendszerben, mint amennyire az kellene. Hiába kitűzött cél ez, a tanároknak sokszor nincs meg a megfelelő eszközük és idejük az ilyen tanításra. Lehet, hogy nekik sem tanította meg senki, hogy hogyan is lehetne megfelelő módszereket találni a hasznos képességek tanítására. De egész konkrétan milyen képességekre kellene fókuszálni az iskolában? Lássunk a teljesség igénye nélkül néhány olyan képességet, amelyeket meg kellene tanulnunk!

Gondolkodási/kognitív képességek

1. Végrehajtó funkciók

Az fentiekhez szorosan kapcsolódnak a végrehajtó funkciók fejlesztései. A végrehajtó funkciók tulajdonképpen azok a képességek, amik lehetővé teszik számunkra a tanulást. (Korábbi cikkünkben már írtunk a végrehajtó funkciókról a nyelvvel való összefüggéseikben.) Ezek bejósolják a szakmai és iskolai teljesítményünket. Azokat a funkciókat sorolhatjuk ide, amelyek segítenek nekünk

• viselkedésünket legátolni (például egy korábban megtanult választ visszaszorítani),
• az új információkat monitorozni a rövid távú memóriánk segítségével, illetve viselkedésünket változtatni,
• a figyelmünket többfelé osztani, váltani közöttük (ez a multitasking alapja),
• a figyelmünket, a megismerést rugalmasan irányítani és fenntartani.

Ezekben tehát van egy nagy adag memória, figyelem és koncentráció komponens. Ezeknek a funkcióknak a fejlesztését már nagyon korán el kellene kezdeni, de ez általában nem valósul meg. A figyelmi komponens talán jobban fejleszthető saját tapasztalataink alapján, önerőből.

A memóriával azonban más a helyzet. A mai iskolákban – tisztelet a kivételeknek – mégsem tanítja meg senki a gyerekeknek, hogy hogyan tanuljanak szavakat vagy a tényanyagot. Nem az a cél, hogy egy tuti stratégiát kapjanak a kezükbe, hiszen ami az egyik gyereknek beválik, a másiknak kevésbé. Nincs biztosan működő stratégia. Ám motiválni kéne őket a saját módszerük megtalálására. Próbáljanak ki többfélét, és a tapasztalataik alapján döntsék el, melyik a jobb. Valakinek a kiemelés, valakinek a mozaikszavak alkotása a kezdőbetűkből vagy a gondolattérkép jön be. Viszont ezek közül amikor elkezdjük az iskolát, egyiket sem tudjuk magunktól. Szükség van valakire, aki elmagyarázza, felkínálja ezeket.

2. Kreativitás

Szorosan kapcsolódik a problémamegoldáshoz a kreativitás képessége. Egy problémát több oldalról megközelíteni, és ha az egyik megoldási út nem sikerül, egy másikat kipróbálni. Az iskolában folyamatosan feladatokat oldunk meg. Fontos, hogy megtanuljuk azt is, milyen fizikai és mentális állapotunkban, valamint milyen területeken vagyunk képesek a kreativitásra. Ha a gyerekek megugorható kihívással szembesülnek, akkor képesek leginkább az igazi problémamegoldásra. Ha túl nehéz a feladat, feladják, ha könnyű, túl egyszerűen megoldják. Tehát a közepesen nehéz dolgoztatja a kreativitásukat. Ehhez egy olyan iskolarendszer kellene, amely tud figyelni az egyéni különbségekre, és lehetővé teszi a  különböző feladatok egyidejű végeztetését.

Az iskolában sokféle feladattal találkozunk, a feladat típusa is fontos a kreatív gondolkodás szempontjából. Sok feladatban a mechanikus tudás fejlesztése vagy gyakoroltatás a cél. Viszont nem ezek, hanem a játékos, pozitív hangulatban végzett feladatok gyakorolhatnak hatást a kreativitás fejlődésére. Korábbi cikkünk szerint a játék során a szellemi rugalmasság és a kreativitás is fejlődik. Az agyi örömközpontok ilyenkor aktiválódnak, így pozitív hangulatba kerülünk, valamint az agy eredetibb módon tud gondolkodni. Ez előnyt jelent a kihívást jelentő helyzetek megoldásában.

3. Érdeklődés megtalálása

Robinson szerint olyan iskolarendszerben élünk, ami egy manufaktúrára hasonlít: mindenkit ugyanúgy próbál kezelni. A gyorsétterem hasonlatát hozza: mindenhol megpróbálunk ilyeneket létesíteni, pedig mennyivel jobb és egészségesebb lenne, ha a helyi sajátosságokhoz igazítanánk az ételeinket és éttermeinket! Az iskolában is ez működik: arra biztatjuk a gyerekeket, hogy minél jobb jegyeket hozzanak haza. Minden tárgyból. Minél jobb átlagot akarunk, hogy főiskolára mehessenek a későbbiekben, mintha minden gyereknek ugyanaz lenne a megfelelő pálya. Pedig az volna a fontos, hogy azt találja meg mindenki, amiben tehetséges, amit élvezettel csinál. Abban kell támogatni a gyerekeket, hogy megtalálják azt,

amit szenvedéllyel űznek.

Éppen ezért Ken Robinson szerint a mai iskolarendszerben forradalomra és nem fejlesztésre van szükség. Hiszen a fejlesztés a meglévő rossz javítása, viszont a forradalom teljes újítást követel. Azt kellene megtanulnunk, hogy hogyan tudunk koncentrálni, és kitartani a célunk mellett. Ha az a mi saját célunk és szenvedélyünk, akkor érdekeltek vagyunk a sikerek elérésében. Ha megtaláljuk ezeket a területeket, akkor könnyebben találunk hozzánk illő és örömet okozó munkát.

Szociális képességek

Amint fent említettük: az iskolának kettős vagy –  ha úgy tetszik – hármas szerepe van: oktatási, nevelési és szocializációs. Az oktatásban tehát nem csupán a tartalmi rész (tananyag) fontos, de az oktatás színtere, környezete is. Sokszor elfeledkezünk erről, és amikor az oktatási rendszerről gondolkodunk, akkor csak a tárgyi tudás elsajátításával kapcsolatban fogalmazunk meg kritikát. De mi a helyzet a szociális képességekkel? A társas készségek azok, amelyek segítenek nekünk kapcsolatokat kialakítani, bizonyos szociális helyzetekhez igazítani a viselkedésünket, hatékonyan kommunikálni az érdekünket, szükségletünket. Egy kutatás szerint ezen készségek fejlesztése a jegyekre is jó hatással van. Ugyanis az önkontroll és a kooperáció fejlesztésével csökken a problémás viselkedések előfordulása, miközben nő tanulásra fordított idő. Ezek később nemcsak szakmai, de magánjellegű kapcsolatainkban is sokat segítenek.

1. Együttműködés

A csapatban való munka mindenféle szervezeti környezetben egyre több népszerűbb. Kisebb a hibázási lehetőség, valamint a felek által felkínált több szempont elősegíti a megoldás találását. Még annak is, aki magányos pályát választ, valamilyen kutatási projekt vagy a szakmai előrehaladás miatt fontos, hogy együtt tudjon dolgozni másokkal. Természetesen nem mindig előnyös a csapatmunka – ez az introvertáltaknak jó hír. Viszont ugyanolyan fontos megtanulnunk együttműködni másokkal, mint egyedül dolgozni.

A sikeres együttműködéshez rengeteg készség szükséges a felek részéről. Tudniuk kell kizárni a zavaró tényezőket, ráhangolódni egymásra, figyelni és megtanulni kommunikálni. Megérteni és megértetni magukat másikkal. Önkontrollt gyakorolni, nyugodtnak maradni az összetűzések ellenére is, bocsánatot kérni és konfliktusokat kezelni. Ha elakad az egyik, segítséget kérni, és ha a másik kér, segíteni vagy szívességet tenni neki. A saját munkánkért felelősséget vállalni. Mindezen a készségeket már az iskolákban el lehetne kezdeni gyakoroltatni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, viszont fontos, hogy mindenki kivegye a részét a feladatból! Minél kisebb a csoport, annál nagyobb ennek a valószínűsége. A nagy csoportokban megoszlik a felelősség. Ezért a legjobbak a párokban vagy hárman végzett feladatok.

2.  Saját pozíció megtalálása

Az előzőhöz kapcsolódik, hogy egy szervezetben, csoportban fontos készség, hogy megtaláljuk a helyünk. Úgy is mondhatnánk: lényeges, hogy a státuszunkkal tisztában legyünk és el tudjuk fogadni. Tudjuk, mi a szervezetben betöltött feladatunk. Mind a másokhoz való kapcsolódásunkkal, mind a feladatainkkal tisztában kell lennünk. Utóbbiakért pedig felelősséget kell tudunk vállalni.

Mik az erősségeink a csapatban? Alkalmasak vagyunk-e vezetőknek és ha igen, milyen jellegű feladatokban? Ezekkel a kérdésekkel már iskolában szembesülünk. Hiszen az iskolában nemcsak a tantárgyakat osztályoznak. A tanárok többnyire igen. Viszont

a gyerekek egymást is osztályozzák folyamatosan,

társas készségeik szerint, ugyanis ezek alakítják a közösségi szerepeket. Osztályon belül sajnos gyakran alakul ki egy gyenge és egy erős csoport. Cikkünkben senkit nem bíztatunk arra, hogy a társas készségek fejlesztése végett gyermekét hagyja benne az általa utált osztályban. Hiszen egy rosszul működő közösségben, ahol szintek és átívelhetetlen ellentétek vannak, nem hálás feladat a piramis legalján lenni. Viszont jó légkörű osztályokban, ahol mindenkinek megvan a saját feladata, érdemes egy pillantást vetni a gyerekek szerepeire, a feladatok eloszlására.

3. Szabálykövetés

Habár néha szeretjük kihúzni magunkat alóla, az együttéléshez szükség van rájuk, hosszú távon a mi érdekeinket szolgálják. A közösségek maguk alakítják ki szabályaikat. Van, hogy észre sem vesszük, csak gyakoroljuk ezeket. Első  „szabályos” közösségünk a család. Ezeken a szabályokon kívül beszélhetünk még a konkrét feladatokra vonatkozó szabályokról, ez a szabályok kognitív része (pl.: játékszabály). Az iskolának kulcsfontosságú szerepe van mindkét típusú szabályrendszer megértésében. Itt kezdjük el megismerni és megalkotni saját csoportszabályainkat és alkalmazkodni azokhoz. Ilyen szabály lehet például, hogy az osztály feláll, amikor belép a tanár; vagy jelentkezünk órán, ha mondani szeretnénk valamit; nem vágunk a másik szavába stb. Mivel minden társas rendszerben (legyen az család, párkapcsolat, szervezet) szabályok vannak, ez egy újabb fontos iskolában elsajátítható kompetencia.

4. Modellek

A szociális tanuláselmélet azért jelentett hatalmas robbanást, mert azt állította, hogy nem csupán tapasztalati úton vagyunk képesek megtanulni dolgokat. Elég a megfigyelés ahhoz, hogy önmagunkat az általunk látott cselekvő helyébe képzeljük, és ugyanúgy viselkedjünk, mint ő. Ezt hívják modellkövetésnek. Ez a társas úton történő tanulás életünk számtalan helyzetében meghatározza, hogyan viselkedünk. Az iskola terében gyerekek rengeteg viselkedést megfigyelhetnek. Lehet ez a tanároké vagy társaiké is. Ezeket bírálják, beépítik vagy egyből elvetik. (Persze az is előfordulhat, hogy akaratukon kívül vesznek át egy viselkedést.)

Itt találhatnak példaképekre, tanulhatnak gondolkodásmódokat, technikákat másoktól.

Ezek mind-mind olyan készségek, amiket egy munkahelyen is fontos gyakorolni. Másoktól megtanulni, hogyan működik a rendszer; milyen feladathoz milyen stratégia a legideálisabb stb.

Jelenlegi cikkünkben szánt szándékkal nem tértünk ki a személyiségvonásokra. Igyekeztünk azokra a képességekre szorítkozni, amik fejleszthetők és tetten érhetők az iskola és a fejlődés vonatkozásában. Sajnos az oktatási rendszerünk hiányosságai, sokszor az iskolák, tanárok erőforrásai nem teszik lehetővé a gyerekek számára a fenn felsorolt képességek elsajátítását. Viszont éppen emiatt fontos, hogy értékeljük azokat, akik küzdenek és próbálnak ilyen módszereket alkalmazni. Valamint tudnunk kell, hogy ezek a képességek otthon is fejleszthetők. A kognitív és társas kompetenciákat pedig más, teljesítményközpontú szervezetekben vagy csoportokban is (pl.: csapatsport, kórus, szakkörök) megtanulhatók. Ezek kulcsfontosságúak a későbbi előrehaladás szempontjából.