Bennünk élő istenképek – és a mögöttük lévő pszichológiai magyarázatok

Kinek milyen képe alakul ki Istenről? Milyen reprezentációkkal, sémákkal dolgozunk, amikor Istenre gondolunk? Hogyan lehet, hogy az anyával való kapcsolat meghatározza az istenképet? Mi az összefüggés a tárgykapcsolat-elmélet és az istenreprezentáció között? Mennyire van hatással a környezet a saját elképzelésünkre a Gondviselőről? Erre keressük a válaszokat az alábbi cikkben.

A vallás és a pszichológia együttes elemzése egészen Freudig vezethető vissza. A pszichoanalitkus pszichológia atyja a vallást, mint az emberi fejlődés akadályát fogalmazta meg. Értelmezésében a vallás lehetőséget ad a kora gyermekkori projekcióra, arra hogy egy láthatatlan apa figurához kötődhessen a személy. Ezt Erikson gondolta tovább, aki az istenképet már az identitás részeként értelmezte. A szerző szerint a vallás egyik leglényegesebb pontja, hogy a legalapvetőbb bizalmat valaki felé irányítjuk, hiszünk a Gondviselésben. 

A vallásról való gondolkodás fejlődésében jelentős lépcsőfoknak számít a tárgykapcsolat-elméletek megjelenése.

A  következőkben a Winnicott által bevezetett fogalmakat nézzük meg közelebbről, hogy megértsük a tárgykapcsolat-elmélet alapjait és jelentőségét az istenreprezentáció kialakulásában. Kezdjük az elég jó anya fogalmával:

Ez azt jelenti, hogy az édesanya a csecsemő igényeire megfelelően reagál, szükségleteit kielégíti. A gyermek fejlődése során édesanyával való kapcsolatából tanul, így fontos, hogy az anya tükrözze gyermeke érzéseit, viselkedését, és reakcióit. Így alakulhat ki az önbizalom, illetve a két fogalom együttesen építi a gyermekben önmaga értékességét, önazonosságát. Ebben a megismerő folyamatban érti meg a csecsemő a belső és a külső világot egyaránt. Ha megbízható gondoskodásban részesül, akkor a megbízhatóságba vetett hite is nagyobb lesz: tudja, hogy a szükségletei ki lesznek elégítve, nem hagyják magára, ezeket a tapasztalatokat aztán később a saját istenképébe is beépíti. Mindezeken túl tehát fontos az olyan körülmények fenntartása, amelyben a csecsemő biztonságosan fejlődhet, szükségletei kielégítésre találnak, jelzéseit empatikus, elfogadó viselkedés követi.

A fentieket Kohut az alábbi mondatával erősíti meg: „A kultúra három nagyszerű vívmánya: tudomány, művészet, vallás.” Így a kezdeti negatív hozzáállás a vallásossághoz feloldódni látszódik. Ezt mutatja a pszichológusok nyitottsága, és esetenként a spiritualitás kérdésének jelenléte a pszichológusi rendelőkben, kutatásokban.

Maga az istenreprezentáció a vallásos felfogás legfontosabb eleme, hiszen egy viszonyulási pont.

A viszonyulási pont lehet kidolgozatlan – a kevésbé vallásos családok esetében egy valószínűleg kevésbé részletes reprezentációval élnek, míg egy vallásos családban az istenkép kidolgozottsága részletesebb. Ennek mérésére rajzok készítését szokták használni, vagy projekciós tesztet, a Tematikus Appercepciós Teszt mintájára Vallásos Projektív Tesztnek nevezett mérőeszközt. Ezen túlmenően használnak kvalitatív interjúkészítési módszereket, ahol rendszerint mélyinterjúk elemzésével jutnak közelebb a kutatók az istenreprezentációkhoz, és derítik fel ennek alapjait, leképződésének módját.

Rizzuto, aki istenképekkel, azok alakításával foglalkozott, azt tartja, hogy

az istenfogalom két fő tényezőből tevődik össze.

Az egyik a kognitív folyamatokból, a gondolkozásból áll, amit a teológia és a filozófia aktívan alakít, amiben szerepe van a tanulásnak és a hitoktatásnak, ami alapján ismereteket sajátíthatunk el. Míg a másik tényezőt – ami főleg a korai istenkép meghatározója – a korai interperszonális kapcsolatok jelentik, melyben a gyermek megtapasztalhat valamilyen érzelmi komponenst, melyet később az istenképének alakításában is felhasznál. Így visszatérünk a cikk elején említett fogalmak jelentőségéhez – az anya tükröző szerepéhez és a bizalom kialakításához.

Ahhoz hogy még jobban megértsük, hogy egy csecsemő majd egy gyermek hogyan viszonyul a világhoz és hogyan alakul ki a Gondviselésben való hite, érdemes bevezetni az átmeneti tér fogalmát. A fogalom megértéshez szükség van a külső és a belső tér definiálására. A belső tér a baba belső folyamatainak tere, mely tartalmazza az ösztönöket, a fejlődő szelfet, a kezdetleges reprezentációkat. A külső tér pedig az anyát jelentő tényezők, az első tárgykapcsolat – ugyanis a tárgy ebben az esetben a személyre vonatkozik, akivel kapcsolatot alakít ki a csecsemő. A külső tér így a korábban említett fogalmakkal is összekapcsolható, tehát itt is fontos a tükrözés, az elég jó anyaság és a gondoskodás is. A kettő között található az átmeneti tér, amelyben sem a belső, sem a külső térre érvényes szabályok és hiedelmek nem jellemzőek.

Ebben a térben működik az illúzió, ami segíti a gyermek alkalmazkodását ahhoz, hogy nem mindenható,

van amikor édesanyja nem lehet közel hozzá. Az átmeneti térben lehetnek átmeneti tárgyak, amelyeket a gyermek szimbolikus jelentésekkel ruház fel – akkor van szüksége rá, amikor az anya nem lehet jelen. Átmeneti tárggyal a gyermek képes megélni saját hatékonyságát a saját világában, a valóságot így könnyebben tudja elfogadni. Egy átmeneti tárgy lehet egy párnacsücsök vagy egy kedvenc alvóka is – olyan tárgyak, dolgok melyek segíti a gyermeket a valósághoz való alkalmazkodásban. Az átmeneti tér helyet ad a vallásnak, a kultúrának és a művészetnek is.

Az istenreprezentáció

Az átmenti tér egyik legállandóbb tárgya az istenreprezentáció. A reprezentáció kialakulásában szerepet játszik az anya-gyermek kapcsolat, a szelf-reprezentáció, a tárgyreprezentációk, az anya tükröző funkciója is. Noronha egy 2016-os cikkében 14 tényezőt említett, ami hatással van az istenkép kialakulására (ilyenek például a vallási tapasztalatok, saját tulajdonságok, elsődleges kapcsolatok, képességek, kulturális tapasztalatok és egyéb tényezők). Míg Grom modellje szerint

Isten elképzelésében a szülői hatások mellett jelentősége van a gyermek által elsajátított sémáknak és az önértékelésének is

– de erre a folyamatra hat a vallási közösség és az ott elsajátítottak, valamint más referencia csoportok is.

Az anyával való kapcsolat jelentősége tehát a kötődésben és Erikson szerint az „ősbizalom vagy ősbizalmatlanság” kialakulásában is meghatározó. A megbízhatóság az istenreprezentációkban is fontos, ugyanis így tud később felnőttként a gyermek Istenhez bizalommal fordulni.  

A gyermek fejlődésével, a saját maga természetes szeparációjával és a családi értékek hatásával változik a self-reprezentáció és így az istenfogalom is, illetve ezeknek az összetettsége. Ami azt is jelenti, hogy több érzelmi kapcsolattal, szimbolikus jelentéssel és megélt tapasztalattal kapcsolja össze egy fejlődő gyermek a képet, amelynek komplexitása a gyermeki fejlődési szintnek megfelelő. Ennek érdekessége, hogy

a harmadik életév környékén még omnipotens képként szerepel a gyermek számára Isten, aki hatalmasabb a szülőknél, mindenhol jelen van,

míg 6 éves korában már nem a fantázialényekhez, hanem egy élőbb, valóságos személyhez hasonlító képe alakul ki róla – akihez lehet beszélni, akivel lehetséges a kapcsolat kialakítása. Ebben az időszakban kezd fejlődni a „privát Isten” is, ami a gyermek saját viszonyulását is takarja. Végül serdülőkorban már egy transzcendens lényként értelmezik Istent – ez összefüggésben van az erre a korra jellemző komplex gondolkodással, a szülői függés ambivalens érzéseivel, a saját identitás komplex kifejlődésével és a korosztályra jellemző kérdések megválaszolásával is.

Végül az istenreprezentációnak és az Istennel való kapcsolatnak a halál közeledtével is jelentősége és szerepe van– ekkor újra jelentkeznek a hit, a vallás témája és az ide kapcsolódó kérdések. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete értelmében ebben az időszakban egy ideális megbékélés szükséges; az integritás elérése az életszakasz pozitív kimenetelét jelenti.

Tehát az istenképet nagyban befolyásolja az első kötődésünk, a szüleinkkel való kapcsolat. Komplexitását tekintve saját fejlődésünk és gondolkodásunk összetettsége van rá hatással, illetve a modellek szerint a minket érő környezeti hatások – vallási felekezetek, hittanórák és egyéb minket érő szociális hatás is befolyásoló tényező lehet.