Leszúrta, lelőtte, felakasztotta, megölte... Tele vannak a hírek brutális erőszakkal elkövetett bűntettekkel, mi mégis nézzük, olvassuk őket. Érdekel minket, hogy mi lehet a fejében annak, aki ilyet tesz. A pszichopaták világa tele van rejtélyekkel. Mi az, ami miatt élvezik a gyilkolást? Lehet pszichopatának születni? Tényleg nem képesek együttérezni az áldozatokkal? Hogyan lehet egyáltalán elkapni őket? Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ Doszpot Péterék előadásából a minap. Az exnyomozó a régi nevezetes ügyeiről mesélt, közben pedig egy pszichológus beavatott minket a gyilkosságok pszichológiai hátterébe. Tudósításunk.
„Épp azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne megnézni egy krimit vagy egy izgi horrorfilmet ma. Aztán eszembe jutott, hogy este úgyis épp ide jövünk” – csíptük el az alábbi mondatot a mellettünk ülő hölgykoszorú beszélgetéséből. Tény és való:
gyakran előfordul,hogy nem a jófiúknak szurkolunk.
Félelemmel vegyes érdeklődéssel olvassuk az újságok hasábjain a bűntetteket, s nem bánjuk, ha néha vér folyik vagy erőszakosan viselkednek egymással egy film szereplői.
Ezt a mélyről gyökerező kíváncsiságunkat szerette volna kielégíteni a Best Work csapata. A legtöbbször megfejthetetlennek tűnő bűnözők agyába az este folyamán két perspektívából is betekinthettünk: Doszpot Péter volt sztárnyomozóéból és egy kriminálpszichológuséból.
Gyilkos sorok
Ted Bundy, David Berkowitz, Charles Manson vagy épp Balogh Lajos. Miben hasonlítanak a felsorolt személyek? Először is abban, hogy számos ember halt erőszakos halált a kezük által. Másrészt pedig abban, hogy sorozatgyilkosként tartjuk őket számon, s feltehetőleg antiszociális személyiségzavarban szenvedtek.
Az előadó szerint sorozatgyilkosnak a hivatalos terminus szerint azt nevezhetjük, akinek minimum három vagy annál több, különböző időpontban elkövetett gyilkosság kötődik a nevéhez. A bűntettek elkövetése között pár órától pár évig terjedő időszak is eltelhet, mely utóbbi nagyban megnehezíti a nyomozók munkáját. Ők az úgynevezett lappangó gyilkosok, akikben a drive – mely a szégyenteljes tettre sarkallja őket – nem tör fel újra, csak hosszú idő elteltével.
Énközpontúság. Felületes báj. Képtelenség a szeretetre. A belátás hiánya. Ez csak néhány a pszichopaták általános jellemzői közül (Cleckley, 1976). A személyiségük olyannyira gyengén integrált, hogy meg sem tudják mondani, hogy kik is ők valójában, s mi a céljuk az életben. Charles Manson – akit az USA-ban a gonosz megtestesítőjeként tartanak számon – arra a kérdésre, hogy ki is ő, azt felelte: „senki”.
Az előadók elmondása szerint ugyan saját magukkal nincsenek igazán tisztában, azt viszont tudják, hogy miért gyilkolnak. Négy ilyen típusú indokot különítünk el: a küldetéstudatos, az élvhajhász, a profitorientált és a hatalomittas pszichopata. A küldetéstudatos gyilkosoknak van egy víziója arról, hogy miért öl embereket. Az előbb említett Manson például Beatles albumokba látott bele olyan sorokat, amelyek megérintették, s úgy érezte, rejtett üzenetek vannak benne, melyek neki szólnak. A küldetéstudatos pszichopaták úgy gondolják, hogy bizonyos típusú emberektől – például számos esetben a prostituáltaktól – meg kell menteni a társadalmat.
Ebbe a típusba tartozott például Hasfelmetsző Jack is.
Az élvhajhász elkövetők nevükből eredően magáért a gyilkolás élményéért követik el bűntetteiket. A profitorientáltak pedig tisztán az anyagi javak megszerzésének érdekében tevékenykednek.
Mikor szorul a hurok?
Jogosan merült fel bennünk a kérdés: hogyan lehet leleplezni valakit, akinek egy cél lebeg a szeme előtt és aki gyakran átlag feletti IQ-val rendelkezik? Ezt első kézből tudhattuk meg, hiszen Doszpot Péter részt vett többek között Balogh Lajos, a százhalombattai rém elleni nyomozásban is. Balogh a hatalomittas típusba tartozott: 4 áldozata volt, egytől egyig nők, akiket brutális erőszakkal ölt meg. „Kegyetlen játékot játszott a környezetével – mesélte Doszpot – mivel az első áldozata családtag volt, így folyamatosan bejárt a rendőrségre. A feleségét kísérte be ilyenkor, akinek a testvére épp az ő keze által halt erőszakos halált”.
Később sikerült elkapnia a rendőrségnek, azonban nem volt egyszerű vallomást sem kicsikarni belőle. A nyomozó elmondása szerint „a kihallgatás során számos emocionális történés zajlik le két ember között, épp mint egy első randin”. Először eldöntik a felek, hogy szimpatikusak-e egymásnak, majd ennek fényében mérlegelik, hogy megnyílhatnak-e. Az ügy kivizsgálásában részt vett egy kriminálpszichológus is, akinek hosszas rendőri vallatások után végül sikerült színvallásra késztetnie Balogh Lajost. A pszichológus hölgy egy egyszerű kérdést tett fel neki:
„Ki maga Balogh Úr?”
Ez az egyetlen kérdés, amely a terápiák eszköztárának „kis feketéje”, segített abban, hogy a százhalombattai rém megnyíljon. Jól szemlélteti mindez a pszichológia hasznát a bűnüldözésben: elég volt annyi, hogy egy kis időre nem a tettre koncentráltak, hanem a tettesre.
Választ adva a korábban feltett kérdésre, hogy hol hibázhatnak: a legvalószínűbb az, hogy saját természetük fogja lebuktatni őket. Nem képesek tanulni ugyanis a saját hibáikból, és hisznek a tökéletes bűntényben.
Mi volt hamarabb: a bölcső vagy a gyermekágy?
Hogyan válik valaki pszichopatává? Ez már az anyaméhben elkezdődik vagy hosszas eseménysorozatok előzik meg? A homloklebeny inaktivitását tartják felelősnek a viselkedésükért, mivel ez az a terület, amely megakadályoz egy embert abban, hogy erőszakosan viselkedjen másokkal – tudtuk meg a pszichológustól.
Nem csak itt találhatunk azonban elváltozást náluk. Az amygdalájuk, mely az érzelmek szabályozásában játszik jelentős szerepet ugyanis atrófiás. Érdekes kérdés, melyet a mai napig sem tudott a tudomány megválaszolni, hogy ők így születtek, s ezért alakul ki náluk a pszichopátia, vagy a diszfunkcionális környezet indította el a zsugorodást, melynek hatására képtelenek lettek a valódi szeretet érzésére.
A nature or nurture kérdéskör velük kapcsolatban is körbejárható. Nem csak agyi elváltozásokkal, hanem a családi, társadalmi háttérrel is magyarázzák viselkedésük kialakulását.
Nagyon gyakran nem alakul ki bennük a kontroll igénye gyerekkorban,
s az sem ritka esetükben, hogy a gondozó nem elégítette ki megfelelően a szükségleteiket. A kontrollt pedig később úgy akarják megszerezni, hogy fitogtatják a dominanciájukat az erőszakos tettek elkövetésével és az áldozatok meggyalázásával, leigázásával.
Nem kérdés, hogy a pszichológiának helye van a bűnüldözésben is, hiszen kinek lenne nagyobb esélye megérteni, hogy mi zajlik egy összezavarodott ember fejben, mint annak, aki azt tűzte ki hivatásául, hogy gyógyítja őket. Doszpot Péter megjegyzése szépen alátámasztja mindezt: „ha valaha bűnbe esek, ragaszkodom hozzá, hogy pszichológus beszéljen velem először”.
