Beszélnünk kell a férfiak ellen elkövetett családi bántalmazásokról!

A családon belüli erőszak mára már bekerült a büntetőeljárások körébe is, a férfiak sok esetben mégsem jutnak el a segítségkérésig. A média Johnny Depp és Amber Heard perétől zeng, mindkét oldalról erős vádak hangzanak el, és már azt sem tudják az emberek, kinek higgyenek. Felmerül a kérdés, hogy vajon a férfiakat miért nem kezeli a társadalom ugyanazon a szinten, mint a nőket, amikor családi bántalmazásról van szó?

Johnny Depp és Amber Heard ügyének kapcsán felmerült ismét a kérdés, hogy miért ítéljük meg másképpen, amikor női vagy férfi bántalmazásról esik szó. Úgy tűnik, ezeket az eseteket a mai napig kettős mércével bírálja a társadalom. Ebben a cikkben nem szeretnénk állást foglalni az ügyben, ez a bíróság dolga lesz. Azonban a kezdeti felháborodás után, amit a Johnny Depp-et ért vádak okoztak, számos olyan részlet derült ki a per során, mely azt mutatja, hogy a színészt legalább annyi bántalmazás érte, mint Amber Heard-öt. Ezzel a cikkel szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a történet sokszor nem fekete-fehér, a férfiakat ugyanúgy érheti családi abúzus, mint a nőket. Társadalmi kötelességünk, hogy ezeket az ügyeket is meghalljuk, és ugyanazzal a komolysággal tudjuk kezelni, mint amikor a nőket ért bántalmazásról van szó.

Amerikában 1000 ember közül 3.8 nő és 1.3 férfi válik párkapcsolati erőszak áldozatává évente. Az 1970-es évektől számos feminista csoport felhívta a figyelmet a családon belüli erőszak jelenségére, mely által kialakult egy általános diskurzus a témáról, és szép lassan a bűntetőjogi rendszerben is kellő figyelmet kapott. Többek között emiatt is alakult úgy, hogy a mai napig a segítségkérők többsége nő. A felmérések azonban azt mutatják. hogy a férfiak ugyanúgy válhatnak párkapcsolati erőszak áldozatává. Azonban a férfiak ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos eljárásmód a jelenlegi büntetőjogban korlátokba ütközik. Az igazságszolgáltatás továbbra is rendszeresen figyelmen kívül hagyja a férfiak bántalmazásának ügyeit, miközben egyre több ilyen eset kerül(ne) napvilágra.

A családon belüli erőszakra régen inkább személyes, családon belül kezelendő problémaként tekintettek, melybe a külső környezetnek, a társadalomnak nincs beleszólása. A patriarchális rendszerben a nők egyenjogúságának sérülése miatt a családon belüli erőszak témaköre is sokáig figyelmen kívül volt hagyva. Emiatt általában nem is avatkoztak közbe a családon belül történő bántalmazásokba, sokszor még a közvetlen környezet sem. A családon belüli erőszak így kevesebb figyelmet kapott, mint az idegenek ellen elkövetetett bármiféle abúzusok.  

Mára szerencsére megváltozott a családon belüli erőszakról vallott nézett, melyre komoly szociális problémaként és bűncselekményként tekintenek. Azonban erős ellentétek uralkodnak a bántalmazottnak vélt férfiak és nők között. Gyakran azzal érvelnek, hogy a bántalmazást jelentő férfiak igazából az abúzust elszenvedett nő önvédelme miatt sérültek meg. A feminista mozgalom által többségében a női áldozatokat ismerik el bántalmazottként, a férfiakat érintő eseteket kevésbé fogadják el.

A társadalom gyakran ignorálja a férfiak ellen elkövetett partneri bántalmazást, mely közben igen is komoly problémát jelent az abúzust átélt férfiak mentális egészségére. Ennek egyik oka az lehet, hogy általában véve a társadalmi elvárás azt írja elő a férfiak számára, hogy ők legyenek az erősebbek, a dominánsabbak. Ez a sztereotípia nem fér össze azzal a képpel, hogy a férfiak váljanak bántalmazottá. Ebből kifolyólag a férfiak kevesebbszer is szokták beismerni, ha abúzus éri őket a partnerük által, és jóval ritkábban folyamodnak professzionális segítségért.  

Nemrégiben született egy olyan tanulmány, mely szerint a férfiak valószínűleg ugyanolyan gyakran eshetnek áldozatul egy kapcsolatban, mint a nők, csak ezek az esetek általában nem kerülnek nyilvánosság elé. A társadalmi elvárások miatt azok a férfiak, akik abúzust élnek át párkapcsolatukban, és jelentik is azt, sok esetben gyávának, gyengének vannak titulálva.

Emellett az is hozzájárulhat a férfiak elleni erőszak háttérben maradásához, hogy a legtöbb empirikus kutatás a nők ellen elkövetett bántalmazásokra fókuszál, és a nők ellen elkövetett erőszakot általában durvábbnak ítélik meg. A férfiak sokszor pont amiatt nem mernek feljelentést tenni, mert félnek, hogy a végén őket fogják agresszornak tekinteni, ha önvédelmet gyakoroltak. A férfiak sokszor tehát a jogi segítségkérést is kerülik, így nem csak az egészségügyben maradnak segítség nélkül.  

A családi erőszak és abúzus az emberi jogok megsértésének igen gyakori formája, mely károsítja az egészséget és a személyes jóllétet. Bármilyen olyan incidens vagy incidensek mintázata beletartozik, ahol kontrolláló, kényszerítő, veszélyeztető viselkedést mutatnak, erőszakot vagy abúzust követnek el egy párkapcsolaton vagy családon belül. A nem vagy a szexuális orientáció tekintetében nem szabad különbséget tenni a családon belüli erőszak megítélésében. A tapasztalatok azonban mégsem ezt mutatják.

Egy másik tanulmányban azt vizsgálták, hogy a nők és a férfiak abuzív viselkedésében milyen nemi jellegzetességek figyelhetők meg. A kutatás szerint a nők gyakrabban alkalmaznak közepes szintű fizikális agressziót, mint partnerük, illetve ugyanolyan mértékben szoktak komoly fizikai agressziót elkövetni a másik ellen, mint a férfiak. A férfiak ellen elkövetett abúzus során gyakori a fizikai agresszió (pl. harapás, karmolás, ütés, szúrás stb) mellett az érzelmi agresszió is (pl. durva megjegyzések, manipuláció, megfélemlítés stb).

Bár a legtöbb vizsgálat azt mutatja, hogy a nők több családon belüli erőszakot és abúzust tapasztalnak a férfiaknál, főként, ha a komoly sérülést okozó eseteket nézzük, a férfiak is szenvedhetnek abúzust párkapcsolatukban vagy családjukon belül. A férfi áldozatok igényei még sincsenek figyelembe olyan mértékben, mint a családi erőszakot túlélt nőké. Éppen ezért született egy olyan kutatás nemrégiben, ahol összegyűjtötték, milyen tapasztalatai voltak azoknak a családon belüli erőszakot átélt férfiaknak, akik hivatalos segítségért folyamodtak.

Ebbe a vizsgálatban heteroszexuális és homoszexuális párkapcsolatban élő férfiakat is bevontak. Megkérdezték, hogy a kezdetekben milyen tényezők fogták vissza őket abban, hogy segítséget kérjenek. Első helyen a leleplezéstől való félelem állt, mely összhangban van a férfiak és a társadalom által klasszikus értelemben vett maszkulinitásnak a sérülésével. Emellett pedig a kapcsolat féltésével is szoros összefüggésben áll. Bármely nemről is van szó, az abúzust átélők körében gyakori visszatartó erő, hogy féltik a kapcsolatuk jövőjét.  

A kutatásban azt is megkérdezték az abúzust elszenvedő férfiaktól, hogy a segítségkérés során milyen válaszreakciót kaptak környezetüktől. Sok esetben az merült fel problémaként, hogy egy férfi segítségkérő szavát már eleve nem kezelik ugyanazzal a komolysággal, sőt, nincs is olyan módon megtámogatva (pl. hirdetések által), hogy a férfiak is folyamodjanak segítségért. Emellett a médiának abban is fontos szerepe lenne, hogy minél elfogadottabbá tegye a maszkulinitás sokféleségét, változatosságát, tehát ne csak egyfajta „macsó” férfi képet erősítsen az emberekben.

Az szakirodalom azt mutatja, hogy a családi abúzust elszenvedők nemtől függetlenül hasonló tapasztalatokat élnek át (pl. leleplezéstől való félelem, szégyen, csökkentértékűség, reménytelenség stb). A férfiaknál azonban többször jelenik meg aggodalomként a párkapcsolat elvesztésétől, illetve a gyermekek láthatási jogának elvesztésétől való félelem. Emellett pedig nagyobb aggodalom övezi magát a jelentést is, mert a társadalmi előítéletesség mentén gyakrabban kerülnek hamis vádak alá.

Johnny Depp esetében is jól látható a társadalmi megítélés kettőssége, hiszen a színész az eddig elhangzott vádak alapján ugyanúgy családon belüli erőszakot szenvedett el, mint Amber Heard. Mégis ő az, akinek a karrierje kárt szenvedett, akit több filmből is kiírtak emiatt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ő nem követhetett el bántalmazást a kapcsolatban, itt most csupán a társadalom elfogultságáról beszélünk.

Bár egy családi bántalmazás során az érintett lehet, hogy nem fogja rögtön jelenteni az abúzust, a kutatások azt mutatják, hogy egy-egy pozitív interakció a szakmai segítői kapcsolatban nagyban befolyásolja későbbi döntéseiket a jelentést illetően.  A férfiak kevesebb bizalmat éreznek a professzionális segítségnyújtást és a titoktartást illetően, és általában szívesebben nyílnak meg egy női szakértőnek.

A nőknél ezzel ellentétben nem számít olyan mértékben a nem, inkább az a lényeges, hogy az adott egészségügyi szakértő mennyire tudja meghallgatni őket, mennyire támogató velük. A férfiak esetében tehát érdemes lehet kiemelt figyelmet szentelni annak, hogy ez a bizalom kiépülhessen a segítői kapcsolatokban, és hogy a társadalom részéről is megfelelő támogatást kapjanak az érintettek.

Fontos lenne, hogy mind társadalmilag, mind a segítségkérés különböző szintjein befogadóan és bizalommal kezeljük a kérdést, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedett áldozatoknak nemtől és szexuális orientációtól függetlenül is lehetősége legyen megkapni a kellő segítséget.