Boldogságunk nyomában, I. rész – bővebben a flow-élményről

Univerzális, rongyosra ismételt kérdésünk: mitől leszünk boldogok? Mit kell tennünk azért, hogy megkapjuk, hogy elérjük, hogy kiérdemeljük? Kell-e tennünk egyáltalán valamit? Vagy csak fogadjuk el, ami körülvesz bennünket, az is már egyfajta boldogság? Egyáltalán tudatában vagyunk annak, amikor boldogok vagyunk?

Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ. Az első részben a Csíkszentmihályi Mihály által elnevezett, megfogalmazott és kutatott úgynevezett flow-élményt, magyarra fordítva áramlat-élményt, illetve az ő boldogságérzés kialakulásának elméletét tárgyaljuk meg részletesebben.

Mi is a flow-élmény?

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember teljesen elmerül a végzett tevékenységében, amikor úgy tűnik, a boldogság elérhető. Csíkszentmihályi ezeket a pillanatokat nevezte flow-élménynek. Ő azt mondja, hogy tudatosan nem lehet elérni a boldogságot, viszont amikor azt érezzük, hogy mi irányítjuk saját sorsunkat, átélhető a boldogság érzése. Ezek az állapotok többnyire aktív tevékenységek során történnek meg velünk. Bármilyen információ, amit az idegrendszer fel tud dolgozni, flow-élményekre adhat alkalmat. Az áramlat-élmény olyan állapot, amely során a személy minden külső körülményt kizárva, olyan intenzíven bevonódik az általa végzett cselekvésbe, hogy csak annak teljesítése lesz az egyetlen célja. Amikor a kihívások és a személy képességei egyensúlyban vannak, akkor megtapasztalható a kontroll érzése. Ez a figyelmi kapacitás teljes ráfordítását eredményezi az adott feladatra, tudatos erőfeszítés nélkül, a cél elérése érdekében.

Ha egy adott feladat elvégzése során vizsgáljuk az agyi tevékenységet, akkor a flow-élmény abban a szűk sávban helyezkedik el, ami az unalom és a szorongás között foglal helyet (lásd alább az ábrán). Egy feladat akkor lehet unalmas, ha a vizsgálati személy képességeihez mérten túl könnyű, illetve akkor válthat ki szorongást, amennyiben túl nehéz. Tehát az áramlat-élmény közbeni agytevékenység az unalom- és szorongáshelyzet közötti övezetben helyezkedik el.

A flow-élménykor észlelt agyi elektromos aktivitás, az úgynevezett béta-aktivitás, a szenzomotoros integrációval (érzékszervi és mozgásos ingerek észlelése, összekapcsolása, feldolgozása, és ezekre történő adaptív válaszadás) és az izomműködéssel van kapcsolatban. Így a flow az aktív, éber állapottal hozható összefüggésbe.

Hogyan alakul ki a flow-élmény?

A flow-indukciónak három alapfeltétele van: a kihívások és képességek egyensúlyának megteremtése és fenntartása, jól definiált, rövidtávú célok, illetve folyamatos visszacsatolás biztosítása. A flow két alaptényezője tehát a már említett kihívás-képesség együttmozgás, és az élménnyel történő összeolvadás, belemerülés.

Csíkszentmihályi értelmezésében az új kihívásokkal szemben vagy egy új képességünk hasznosításakor öröm tölt el bennünket. A flow általában belső harmóniát idéz elő, és ennek újbóli átélése ösztönző az emberek számára. A flow állapotában ugyanis összeszedettebbek, elégedettebbek, boldogabbak vagyunk. A flow-élmény általában akkor következik be, ha az ember előtt pontosan meghatározott célok állnak, mert ezek nélkül nehéz a koncentráció, az összpontosítás, és a figyelem széteshet. Akár bizonyos játékok alatt is el lehet jutni a flow állapotába, a szabályok és a célok mentén ugyanis nem nekünk kell kigondolni, mit és hogyan cselekszünk. Világos célokra összpontosítjuk a figyelmünket. A flow-tevékenység azonnali visszajelzést biztosít, és általában akkor lép fel, amikor valaki minden képességét latba veti egy, még éppen teljesíthető feladatra. Ezek szerint pedig a flow-élmény vonzza a tanulást és az igényt a nehezebb és fejlettebb képességek iránt. Ahogy Csíkszentmihályi is fogalmaz, egy új képesség hasznosításakor öröm tölt el bennünket, és ez arra ösztönöz, hogy ezt újból átéljük.

Hogyan mérhető a flow-élmény, annak jelenléte? Egyáltalán mérhető-e?

A flow-állapot mérésével kapcsolatban nem alakult ki egységes vélemény arról, hogy mely mérési eljárások lehetnek a legmegfelelőbbek, illetve melyek mérik a legösszetettebb módon a flow-élményt. Ennek egyik oka az, hogy maga az élmény nagyon összetett, és mesterségesen nehezen előidézhető, hiszen mindannyiunkat más untat, más hoz lázba, más köt le, más jelent számunkra kihívást. Az interjúalapú (kérdés-válasz jellegű) kutatásoknak szerepük van a flow-élmény minőségének leírásában; a laboratóriumi körülmények közötti, tapasztalás utáni kérdőíves kutatások által pedig a flow-élmény kialakulásának feltételeit mérték fel. Eddigi kutatások alapján úgy tűnik, a flow-állapot megfigyelésének leghatékonyabb eszközei a pszicho- és elektrofiziológiai mérések. Nagyon száraznak tűnhet az élmény jellegéhez képest, de az áramlat-élmény objektív mérése és közvetlen megfigyelése laboratóriumi körülmények között a legoptimálisabb.

A flow-élményt a kihívás növekedésének és a képességi szint emelkedésének együttjárása biztosítja.

Ennek mesterséges létrehozása a mérés legnehezebb része. Az áramlat-élmény laboratóriumi vizsgálatának további nehézsége, hogy a vizsgálati személy részéről alacsonyabb bevonódással és kompetenciaérzettel járnak. Hátránya az ilyenfajta elektrofiziológiai vizsgálatoknak, hogy a keresett agyi tevékenység központja nehezen állapítható meg, valamint a flow-élményt nem biológiai folyamotokhoz kötik. Csíkszentmihályi szerint csak az áramlat-élmény intenzitását és gyakoriságát tudjuk vizsgálni, annak átélését nem.

A fentiek ismerete a munka világában különösen jól hasznosítható. Akkor tudunk jó hatásfokkal, „boldogan” dolgozni, ha a munka mennyisége és minősége számunkra optimális. Vagyis képességeinknek megfelelő munkát végzünk: jelentsen kihívást, de tudjunk megbirkózni vele. Ha mindezekért még pozitív megerősítést is kapunk, igazi flow-élményben lehet részünk.

Flow keresésre fel!