Az Egyesült Államokban többféle rassz él együtt, mely az ország történelmi múltjára vezethető vissza. Nem meglepő tehát, ha egy osztályteremben találkozunk ázsiai, hispániai, afroamerikai és europid embertípussal. Még manapság is sokan kötnek pszichológiai és viselkedésbeli jellemzőket bőrszínhez vagy külső adottságokhoz. Van alapja a szín szerinti megkülönböztetésnek? Mi a rasszizmus és mi a logikai buktatója a jelenségnek?

Néhány amerikai városban – például New Yorkban – különböző bőrszínű, arcfelépítésű emberek élnek, tanulnak és dolgoznak együtt. Ott ez a sokszínűség egyáltalán nem meglepő. Az emberek elfogadják egymást, barátságokat kötnek, teljesen elfogadott, hogy valaki máshogy néz ki. Azonban vannak olyan területek, ahol a rasszizmus még mindig súlyos problémát jelent. Ilyen város például Austin, Texas államban. Rengeteg pszichológiai kutatás készült az etnikumok és rasszok közötti különbségekről, melyeknek nagy részét amerikai kutatócsoportok végezték. Ezzel szemben az amerikai pszichológia oktatás során nagyon óvatosan, vagy egyáltalán nem érintik az etnikai és rasszizmussal kapcsolatos témaköröket. Ez a jelenség az ország néhány részén még mindig jelenlévő rasszizmushoz köthető. Emiatt a professzorok, oktatók nem szívesen beszélnek a témáról.

Hogyan alakul ki a rasszizmus? Mi a háttere?

A rasszizmus jelensége során olyan gondolkodásmódot értünk, mely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemelik, és ezekhez politikai vagy erkölcsi ideológiákat rendelnek. Az így kialakult csoportok között hierarchiát állítanak fel. Leegyszerűsítve: előítélet és sztereotípia alakul ki. A rasszista személy azt gondolja egy másikról, hogy azért, mert az más rasszhoz tartozik, tulajdonsága bőrszínéhez köthető, valódi személyiségjellemzői háttérbe szorulnak, és a megjelenő viselkedését bőrszínéhez kötik.

Néhány megjelent tudományos kutatás is alátámasztja, hogy a különböző rasszok között kognícióbeli különbségek mutatkoznak. A tanulmányok szerint az europidok intelligensebbek az ázsiai származásúaknál, az afroamerikaiak pedig jobban teljesítenek az IQ teszten a hispániai származású társaiknál. Mi ezzel a kijelentéssel a probléma?

Pszichológiai szempontból nem létezik olyan kifejezés, hogy rassz, valamint a kutatások során a kulturális különbségeket nem vették figyelembe.

Tehát lehet valaki afroamerikai, fekete bőrszínnel, nem ugyanazokkal a vonásokkal fog rendelkezni egy Amerikában született személy, mint egy Szíriában élő, habár bőrszínük és külső karakterjellemzőik egyeznek. Nem elhanyagolható egy iskolai felmérés során a résztvevők anyagi és társadalmi helyzete, de még születési helye sem. Ezen kívül a különböző országokban felmért személyek kulturális és szociális helyzete is nagyban befolyásolja a kapott eredményeket.

A bőrszín nincs hatással cselekedeteinkre. Kultúránkból eltanult viselkedésminták és öröklött tulajdonságaink viszont befolyásolhatják viselkedésünket.

Mások tekintenek ránk idegenként, vagy mi tekintünk magunkra máshogy?

Europidként Indiában, vagy afroamerikaiként Magyarországon mindegy, ki alkotja a „kisebbséget”, bizonyos szempontból mi magunk, emberek is tehetünk a csoportunkról, „rasszunkról” kialakult sztereotípiákról. Ennek hátterében pedig a szociálpszichológia fogalma, az önbeteljesítő jóslat áll. Ez alapján a rólunk kialakult sztereotípiákat bár tudattalanul, de alátámasztjuk. Hajlamosak vagyunk kisebbségi szerepben, saját nagyobb csoportunk tagjaként látni magunkat. Ilyen helyzetben társas identitásunk felerősödik, ennek megfelelően pedig a csoportról kialakult sztereotípiák szerint viselkedhetünk. Ilyen például, ha sztereotípiáink tudatában egy állásinterjún egy afroamerikaival szemben egy europid származású személy lenézően viselkedik. Ennek következtében csökkenni fog a teljesítménye, így alátámasztja, hogy kevésbé kompetens társainál, mi pedig alátámasztjuk a rasszával, etnikumával szemben kialakított sztereotípiáinkat.

Mit értünk rassz alatt?

A rassz egy antropológiai fogalom. Az antropológusok a mai és egykor élt emberek testi tulajdonságaival foglalkoznak.

Így tehát a rassz egy társadalom által létrehozott fogalom, mely az emberi testi adottságok funkció szerinti csoportosítására jött létre.

Például a bőrszín és arcszerkezeti eltéréseknek evolúciós szempontból adaptív okai vannak. A trópusi éghajlaton élő afroamerikai és hispániai emberek sötét bőre megvédte őket a nap káros sugaraitól, az északon élők fehér bőre és szőke haja a napsugarak D-vitamin felszívódását segítették, míg az ázsiaiak arcvonásai megvédték szemüket a súlyos hidegtől.

Így tehát biológiai, pszichológiai és viselkedésbeli szempontból vizsgálni a különböző rasszokat nem érdemes. Azt feltételezni, hogy lélektani viselkedéses különbségek mutatkoznak meg, csak a bőrszín vagy arcszerkezet mássága miatt, felesleges. Ezeket a tulajdonságokat a kultúra és szüleinktől kapott egyedi gének befolyásolják és alakítják ki. Tehát azt állítani, hogy minden japán jó matekos, a feketék pedig agresszívak, hibás feltételezésekhez vezetnek. A tulajdonságok nem a bőrszíntől, hanem az egyéni és kulturális különbségekből származnak. Legyünk toleránsak és tiszteljük az emberi különbségeket!

 

Felhasznált szakirodalom: Deutsch, M., & Brown, B. (1964). Social influences in Negro-white intelligence differences./. soc. Naglieri, J. A., & Ronning, M. E. (2000). Comparison of White, African American, Hispanic, and Asian children on the Naglieri Nonverbal Ability Test. Psychological Assessment12(3), 328. Perna, L. W. (2000). Differences in the decision to attend college among African Americans, Hispanics, and Whites. The Journal of Higher Education71(2), 117-141. Manly, J. J., Jacobs, D. M., Touradji, P., Small, S. A., & Stern, Y. (2002). Reading level attenuates differences in neuropsychological test performance between African American and White elders. Journal of the International Neuropsychological Society8(3), 341-348. Iwamoto, D. K., & Liu, W. M. (2010). The impact of racial identity, ethnic identity, Asian values, and race-related stress on Asian Americans and Asian international college students’ psychological well-being. Journal of counseling psychology57(1), 79. Bobo, L. D. (1999). Prejudice as group position: Microfoundations of a sociological approach to racism and race relations. Journal of Social Issues55(3), 445-472. Nairn, R., Pega, F., McCreanor, T., Rankine, J., & Barnes, A. (2006). Media, racism and public health psychology. Journal of Health Psychology11(2), 183-196. A kiemelt kép forrása itt megtalálható. További források itt, itt, itt.