Borús időjárás = borús hangulat?

Az őszi szünet már távol, a karácsony még nincs elég közel. A novemberi hideg, esős, borongós napokat gyakran szélsőségesen értékeljük. A nappalok rövidebbek, a sötétség hosszabb, az árnyékok nagyobbra nyúlnak, az időjárás kiszámíthatatlan és  már a téli hőmérséklet is megmutatja magát. Sokszor panaszkodunk fáradtságra, levertségre és a motivációnk is megcsappan ezidőtájt. De miért gyakorolhat ránk ilyen hatást ez az időszak és hogyan értékeljük a no(v)embert? Valóban nem embernek való hónap?

Habár már korántsem olyan mértékben, mint régen, mégis kijelenthetjük, hogy az ember szimbiózisban él a természettel, annak változásai pedig nagy mértékben hatnak rá. Éppen ezért fontos, hogy alkalmazkodni tudjon, hogy kövesse a természet körforgását. Ahogy az ősz kezdetével a nappalok egyre rövidebbé válnak és a sötétség is egyre nő, úgy törhetnek elő belőlünk a negatív érzéseink, félelmeink, szorongásaink. Egyre inkább befelé fordulunk, a belső világunk kerül a középpontba, mérlegelünk, átértékelünk. Mire eljutunk november végéig, már a természet is az elmúlásra emlékeztet: a színes levelek lehullottak és elszáradtak, a fák kopáran lengedeznek a hideg szélben, köd telepszik a tájra. Látványos és szemléletes a „természet halála”, ami bennünk is felerősítheti a lelki kríziseinket, a halállal kapcsolatos szorongásainkat.

A szeptemberre jellemző céltudatosság és rendezettség, az évkezdéssel járó lendület körülbelül novemberre gyakran megtörik, esetleg teljesen elfogy. Elfáradunk az iskolában, a munkában, a kötelezettségeinkben, a megfelelési kényszerben. Távol már az őszi szünet és a pihenés, de még nincs elég közel a karácsonyi, ünnepi hangulat – habár erőteljesen próbáljuk magunkat erre trenírozni a boltokban. Előfordul azonban, hogy nincs mibe kapaszkodnunk, nehezebb reggel kikelnünk az ágyból, és a kinti sötétség belső kilátástalansághoz vezet.

Márai Sándor – talán helyettünk is – roppant találóan foglalja össze az időszakhoz kapcsolódó érzéseket:

„…Novemberben nemcsak a bőrünk érzékeny, hanem a lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít. (…) Novemberben sértődötten kezdek élni. (…) kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.”

Hogyan befolyásolja az időjárás a hangulatunkat?

Az időjárás is szeszélyes. Hétágra fog sütni a nap vagy épp bőrig ázunk? Elég a dzseki vagy a vastag télikabátunkban induljunk meg? Meddig fog tartani a borús, ködös idő? Mikor csap át mínuszba a hőmérséklet? Ezekhez a kiszámíthatatlan és gyakran szélsőséges körülményekhez nehéz alkalmazkodni. Nem csoda, hogy belefáradunk a folytonos változásba, hogy ingerlékenyebbé válunk, hogy kilátástalannak látjuk a helyzetünket. Talán ezért is lehet, hogy rengeteg tanulmány foglalkozik az időjárás és a hangulatunk összefüggéseivel.

Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy az időjárás jelentős szerepet játszhat a hangulatunk alakulásában. De mik azok a jellemzők, amelyek valóban számítanak? Az egyik legfontosabb időjárási tényező, amely hatással lehet ránk: a napsütés. Minél több napsütéses órában van részünk, annál jobb hangulatba kerülünk, nem beszélve arról, hogy a nap sugarai még a szorongást is csökkenthetik. A magasabb hőmérséklet szintén ilyen hatást válthat ki belőlünk.

A hideg és sötét ezzel szemben általában álmosságot, fáradtságot idéz elő.

Páratartalom

A magasabb páratartalom negatív hatással van ránk. Nemcsak az egészségünkre – hiszen talán mindenki számára ismert tény, hogy a magas páratartalom növeli a betegségek, fertőzések kockázatát – de a hangulatunkra is. Párásabb időben kevésbé érezzük magunkat komfortosan és a koncentrációs készségünk is romlik.

Légköri nyomás

A magas légnyomás pozitív változást eredményez a hangulatban. Ez érthető, ha végiggondoljuk: a magasabb légnyomás általában tiszta égbolttal és nyugodt időjárással társul, ami a legtöbb ember számára vonzó lehet.

Tudatosság

De mi segíthet minket abban, hogy ne mérgesedjen el az ősz végi, tél eleji időszakkal való kapcsolatunk? Tudatosítsuk magunkban, hogy a fent felsorolt tényezők lehet, hogy kihúzzák a lábunk alól a talajt és megnehezítik az életet, de ez teljesen normális. Nem vagyunk egyedül! Ellenben ha látjuk, hogy mi okozhatja a rosszkedvet, mi járulhat hozzá a hangulatunk romlásához, talán könnyebben tudjuk viselni és megengedőbbek leszünk magunkkal szemben. Megértjük, hogy mi miért történik, így egyszerűbb az elfogadás, a változtatás is. Ha például tisztában vagyunk vele, hogy a borús időjárás rátelepszik a hangulatunkra, akkor röpke melegedés vagy jó idő esetén talán könnyebben megyünk ki a természetbe, hogy magunkba szívjuk a napfényt. Tudjuk ugyanis, hogy ki kell használni az alkalmat a „boldogság sugarainak” összegyűjtésére.

A természet is segít!

Az állandó körforgás, a körülöttünk lévő világ elszunnyadása és újraéledése reményt ad, megmutatja, hogy nem kilátástalan a helyzetünk. Hogy a halál nem a teljes enyészet, hanem az élet természetes része. Hogy lehet, hogy valahol valami épp bezáródik, de máshol új lehetőség adódhat. Hogy van értelme továbbmenni és kitartani. Talán ezek a borús napok épp olyan emberiek, mint mi magunk.