A barátság fogalma majdnem annyira bonyolult és megfoghatatlan, mint a szerelem, így számos alkotás igyekezett bemutatni annak lényegi részét. Ezt kísérli meg kendőzetlen őszinteséggel a Briliáns barátnőm című sorozat is. A történet során számos más esemény mellett egy már-már toxikus, mégis évtizedeken át kitartó barátság alakulásának lehetünk tanúi, annak minden bújával és bájával. Hogyan alakulhat egy gyerekkori barátság egész életen át tartó kötelékké, még akkor is, ha a felek olykor nem állhatják egymást?
Az utóbbi hónapokban jelentette meg harmadik évadát a Briliáns barátnőm c. sorozat, mely a titokzatos Elena Ferrante tollából való, azonos címmel rendelkező regénysorozat alapján készült el. A sorozat több fontos esemény, úgy mint a politika, a női sorsok, vagy a munkásosztály helyzetének bemutatása mellett szemléletesen ábrázolja két lány életének különös összefonódását kisgyermek koruktól.
Barátság
A barátság köteléket jelent két vagy több ember között, melyet többek között nagyban meghatároz a hűség, a szeretet, a vonzalom és a közös értékrend. Ezek a kapcsolatok nagyon fontosak egy ember életében, ugyanis igen sokat adnak az egyénnek. Kutatások szerint ugyanis az egészséges kapcsolatok csökkentik a depresszió és szorongás kialakulását, és növelik a szubjektív jóllétet. Akkor beszélünk egészséges kapcsolatról, amikor a benne lévő felek kölcsönösen adnak és kapnak, illetve ezt szubjektíve is megfelelően érzékelik.
A barátságok kialakulása igen összetett, a szociálpszichológia egyik fontos kutatási területét képezi. Egyik fontos tényező a hasonlóság, amely igencsak nagy szerepet játszik a másik megkedvelésében.
A hasonlóság ugyanis jelzi, hogy ki tartozik az „én” - hez, ami azért meghatározó, mert a saját jellemvonásainkat kedveljük leginkább.
Továbbá ismerősséget is jelez, amit pedig ismerünk, azt szeretjük, mert kiszámíthatóbb, és kielégíti a helyzetek uralására vonatkozó pszichológiai szükségletünket. Ezenfelül a fizikai közelség is lényeges eleme egy barátság fejlődésének. Ezáltal ugyanis növekszik a lehetőleg pozitív interakciók gyakoriságának száma, ami pedig a fent említett ismertség, illetve valahova tartozás érzését, és a barátság egyik fontos mozzanatát, a feltárulkozást segíti. Ennek során a felek megosztják egymással az érzéseiket, gondolataikat, vagyis támaszt nyújtanak egymásnak egy olyan bizalmi szférában, melyet így ők hoznak létre.
A történet
Gondoljunk csak Elena Greco és Lila Cerullo megismerkedésére és kapcsolatára. Szinte szomszédok, gyerekként ez az egyik legfontosabb, hiszen így minden délután együtt játszhatnak. Ezen felül nagyon hasonlóak, megegyezik a családjuk anyagi helyzete és szocioökonómiai státusza is. A két kislány hasonló álmokat és vágyakat dédelget, mindketten bátrak és különlegesek, minden adott volt tehát, hogy barátságot kössenek, és egymás örök érvényű támaszai legyenek. Ugyanakkor ahhoz is minden adott volt, hogy egymás legnagyobb riválisaivá, irigyeivé váljanak.
Míg kicsik voltak, ezek a közös célok, bár már akkor is rivalizáltak valamennyire, de inkább összekötötték, kiemelték őket a közegükből. Mi történt azonban, amikor kicsit nagyobbak lettek? Lila, aki valamivel szegényebb szülők gyermeke volt, hiába volt a legokosabb, nem mehetett a 4 általános után tovább tanulni, mert dolgoznia kellett. Ezzel szemben Elena, mivel okos és szorgalmas volt, és a szülei végül tudták támogatni, tovább tanult. Innentől fogva egyre távolabb került egymástól a két lány. Hogy miért? Az egyenlet egyszerű: Lila hihetetlen magas intelligenciát, Elena pedig lehetőségeket és kitartást kapott az élettől.
Mindkettő utálta, ugyanakkor csodálta a másikat azért, amilye van, és amit ezekkel elért.
Ahogy teltek az évek, egyre kevésbé hasonlítottak egymásra, és ez éket vert közéjük. Több elemzés szerint is egy kifejezetten toxikus barátság alakult ki köztük, melyben bár sokszor ki nem állhatják a másikat, mégsem tudnak egymás nélkül meglenni.
Elena a sok tanulással töltött órát valójában annak szentelte, hogy minél inkább eltávolodjon fizikailag és mentálisan is attól a helytől és társadalmi osztálytól, ahonnan származott. El akart távolodni azonban Lilától is, akinek saját bevallása szerint is folyton az árnyékában érezte magát, „ki akarta őt törölni magából”, valamiért azonban mégsem tudta.
Bleske és Buss kutatásai szerint evolúciós okai lehetnek annak, hogy a női barátságokban rivalizálás üti fel a fejét, mégpedig azért, mert féltékenyek lesznek egymásra a potenciális partnereknél való esélyeik miatt. Bár kamasz éveik alatt megjelenik az efféle irigység is kettejük között, később már nem ez lesz a féltékenységük tárgya. A közös cél, a kitörés, a tanulás, a „valamivé válás” vágya, a különböző lehetőségeik lesznek az egymás iránti gyűlöletük okai. E toxikus barátság mégis fennmarad az évtizedek során, annak ellenére, hogy szinte sosem éreztek békét egymás iránt. A kérdés az, hogy miért nem tudják elengedni egymást?
Buss evolúcióspszichológiai kutatásai szerint, ha két embernek közös célja van, az összeköti őket, hiszen a másikkal való kapcsolat növeli a cél elérésének valószínűségét, mert egy irányba haladnak. Lila és Elena élete is eképp fonódik össze, a közös célt másképp űzik, mindeközben inspirálják egymást, nem is akárhogy.
Mindkettőjüknek ugyanis a másik a legnagyobb inspirációja azért, hogy jobbá váljon, hogy folyamatos munkát tegyen ebbe, illletve, hogy egyre nagyobb sikerekre törjön.
Az egymás iránti féltékenységük motiválja őket arra, hogy egyre jobbak és jobbak legyenek. Ez megjelenik például akkor is, mikor kamaszkorukban Lila magától tanul, hogy megmutassa Elenának, mennyivel jobb nála, ami Elenát még kitartóbb munkára ösztönzi az iskolában. Ez a hajtóerő pedig elengedhetetlen mindkét lány sorsának alakulásában, ezért nem tudják kitörölni magukból a másikat, hiába akarják.
Mindemellett azonban a viharos kapcsolatukat olykor mégis megszakítja egy-egy egymást segítő, békésebb epizód, amiből sejteni vélhetjük, hogy az örökös rivalizálás, a kialakult toxikus barátság legmélyén mégiscsak szereti egymást az a két kislány, aki egykor megfogadta egymásnak, hogy együtt elérik majd céljaikat.
Felhasznált irodalom
Bleske, A. L., & Buss, D. B. (2000). Can men and women be just friends? Personal Relationships, 21, 131–151.
Buss, D. M. (2019). Evolutionary psychology: The new science of the mind. Routledge.
Collins, N. L., & Miller, L. C. (1994). Self-disclosure and liking: a meta-analytic review. Psychological bulletin, 116(3), 457.
Deci, E. L., & Ryan, R. M. (1980). Self-determination theory: When mind mediates behavior. The Journal of mind and Behavior, 33-43.
Kandel, D. B. (1978). Similarity in real-life adolescent friendship pairs. Journal of personality and social psychology, 36(3), 306.
Lydon, J. E., Jamieson, D. W., & Holmes, J. G. (1997). The meaning of social interactions in the transition from acquaintanceship to friendship. Journal of Personality and Social Psychology, 73(3), 536.