Napjainkban sűrűn előfordul, hogy a szülők a lehető legjobban szeretnének teljesíteni, és igyekeznek mindenből a legjobbat megadni csemetéik számára. A legkiválóbb iskolába járatnák, a leghasznosabb játékokat és könyveket adnák a kezükbe, illetve a lehető legegészségesebben táplálnák őket. Ez a maximalista, perfekcionista attitűd azonban könnyen átfordulhat egy túlkontrolláló, túlvédő magatartásba, mely nagyobb károkat okozhat a gyermek fejlődésében, mint azt elsőre hinnénk. Hiszen „én csak jót akarok neki” hangzik el ilyenkor. De hol a határ? Hogyan árthat a gyermeknek a szeretet, illetve mi bújik meg a túlvédő magatartás hátterében? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A közösségi médiából özönlő mosolygós képek láttán úgy tűnik, hogy mindenki más tökéletes szülő. A legtöbb esetben ezek a médiatartalmak csak kiragadott pillanatok, melyek korántsem tükrözik a teljes valóságot és a családi élet megannyi oldalát. Csupán néhány másodpercnyi felszabadultságot mutatnak a mindennapokból – a nehézségek nélkül –, mely nem enged teljes betekintést a mosatlan szennyesek, a rossz jegyek és a küzdelmes viták világába. Ha keresgélni kezdünk az interneten, pár percen belül több ezer tipp, tanács és praktika ömlik ránk arról, hogy mit érdemes adni a gyereknek, miért jó a növényi étrend, és milyen ultramodern, divatos készségfejlesztő foglalkozásokra járathatjuk a szemünk fényét. Számtalan lehetőség közül választhatunk, a termékek és szolgáltatások skálája végtelen. Tömérdek információ és hatalmas kínálat tárul elénk, könnyű elveszni bennük, és nehéz megtalálni, hogy mi is a valóban helyes irányvonal, melyet követhetünk.

Jó szándék vezérli a szülőt, aki félti gyermekét, és mindent megadna neki, amit lehet, így sokszor nem is gondolnánk, hogy ez a magatartás könnyen az ellenkezőjébe is fordulhat.

A nagy igyekvés közben gyakran a gyermek személyiségének, határainak figyelembevétele kimarad a képletből. Érdemes megkérdezni a csemetét – mi is lenne a legjobb neki, mire vágyik ő? Mit szeretne csinálni, mi számára az a pont, amikor „elég”?

A gyermek fejlődése, érése, növekedése egy végtelenül komplex folyamat, és több szempont alapján is megközelíthető. A különböző fejlődési területek szoros összefüggésben állnak egymással, és az egyes életkorokban eltérő intenzitásban alakulnak.

A gyermek szükségleteit tekintve elsősorban az alábbi szülői feladatokat nevezhetjük meg:

● a gyermek ellátása

● biztonságának megteremtése

● az érzelmi gondoskodás

● az ösztönzés

● a határok kijelölése és a gyermek segítése a határok és normák elsajátításában

● a stabilitás biztosítása

Ha az egyik területen bizonyos elmaradás tapasztalható, az jelezheti, hogy a gyermek szükségletei és a szülő erre adott válaszai között nincs harmónia, illetve rámutathat kielégítetlen speciális igényekre is.

A szülői nevelés során mind a jutalom, mind a büntetés a szülő feltételezésein alapul, aki próbálja kitalálni, hogy minek örül az utód, és mi az, ami visszatartó erőként hathat. Annak érdekében, hogy a szülő garantáltan elérje a kívánt célt, gyakran „túláraz”. Egyes családokban a büntetés erős túlsúlya figyelhető meg, ez pedig szorongóvá teheti a gyermeket a folyamatos elégedetlenség miatt. Az elmaradt jutalom is büntetés, az elmaradt büntetés pedig jutalom az ifjú számára. Számos esetben a szülő által megfelelő mértékűnek tartott megtorlás lényegében bántalmazásnak is minősíthető – de ez már egy másik szélsőség.

Sok online felületen olvashatunk a túlvédő szülő fogalmáról. A legtöbben nem is gondolnák magukról, hogy ilyen attitűddel rendelkeznek, és ezzel akár hátráltathatják is gyermekük egészséges fejlődését.

Nagyon gyakori, hogy szülővé váló felnőttek automatikusan továbbviszik a generációk óta cipelt családi súlyokat, amit nem sikerült még feltárniuk, viszont a túlzott féltés valódi oka itt gyökerezhet igazán.

Tehát milyen is a túlvédő szülő?

A túlvédő szülő sokszor csak a lehető legjobbat akarja gyermekének, és emiatt félti minden potenciális veszélyt jelentő helyzetben. Meleg, korlátozó attitűddel fordul a gyermeke felé, magatartása olyan, mintha a széltől is óvni akarná, mintha „búra alatt” akarná nevelni, hogy semmilyen fizikai/érzelmi veszély ne érhesse. Paradox módon azonban a túlvédő (overprotektív) szülői magatartás igen sokat árt a gyermeknek, aki kortársaihoz képest kevesebb tapasztalattal rendelkezik majd a való életből, és nem alakulnak ki saját, hatékony megküzdési stratégiái. Extrém esetben a túlvédés eredménye akár fejlődésbeli visszatartás is lehet.


Az anya valamennyi érzelmi igénye a gyermekre irányul, így az összes többi szociális kapcsolat ezzel jelentősen csökken, ami izolációt is okozhat mindkettejük számára. Hozzá kell tenni a továbbiakban, hogy

a túlvédő nevelés hatására önállótlan, indulatait elfojtó gyermek valószínűsíthető.

Egy másik nézőpont szerint, az overprotektív magatartás bizonyos szélsőségek megnyilvánulása is lehet. A szeretet képtelenségét kompenzálóan létrejön egy anyai funkciókkal elfogadott és alátámasztott lelki működés, a túlvédés, mely egy teljesíthető megnyilvánulás. Egyes kutatások szerint az apai túlvédés a bántalmazás egyik legjelentősebb prediktora. A személy saját szülei bántalmazó viselkedésének hatására fordul túlvédő attitűddel gyermekéhez, ily módon kompenzálva a saját neveltetését.

Hogyan reagál erre a gyermek?

Gyakran a gyermek is elutasítja – szubjektív és/vagy objektív szempontból – a szülői nevelési stílust, mely  esetenként a gyermek kivonódását is magával vonhatja. A szubjektív szemponton azt értjük, hogy noha a szülők nevelési stílusa egyébként nem „rosszabb”, mint más családokban megszokott, sőt, akár az is előfordulhat, hogy „jobb”, a fiatal mégis azt éli meg, hogy vele nagyon rosszul bánnak a családban. Például nehezményezi, hogy – noha szép szavakkal mondják a szülők, de – kiváló iskolai teljesítményeket várnak tőle, és nem engedik hajnalig szórakozni. A legtöbb gyermek esetében ez nem okoz gondot, de néhányuk szubjektív megítélése szerint ez már az elfogadhatatlanul kemény szülői szigor megnyilvánulása lehet. Ezek a tényezők akár a fiatal családból való teljes kimeneküléshez is hozzájárulhatnak.

Óvni és félteni gyermekünket, a legjobbat akarni neki nem bűn. Nagyon fontos, hogy a határok betartása mellett egyéni individuumként tekintsen a szülő a gyermekre, kellő önismerettel rendelkezzen és tudatosan kezelje a saját reakcióit is a nevelés során. Rengeteg olyan élmény vagy tapasztalat élhet a gondviselőben, amely befolyásolhatja gondolkodását, viselkedését, akár szülői hozzáállását is. Gyakran nem érti az ember, miért érez haragot, vagy félelmet, miért kezeli a gyermekét úgy ahogy, vagy miért reagál egy adott módon megnyilvánulásaira.

Bizonyára sokunk számára ismerős a felkiáltás, hogy: „te jó ég, csak olyan nem akartam lenni, mint az anyám/apám!”.

Egy szülő számára fontos és tanulságos lehet, hogy rátekintsen a saját eredeti családjára, megvizsgálja a kapcsolati dinamikákat és tudatosítsa magában azokat. Számos érdekes felismerést nyerhet és választ kaphat érzései megjelenésének okára, vagy traumatikus élményeiből származó működésmódjaira. Ahogy megfigyeli a saját gyökereit, más fényben látja majd tetteit, szavait, gondolatait és képes lesz kialakítani egy olyan hozzáállást, mely felülírja a hozott családi „csomagot”. 

Manapság már jó néhány jól bevált és népszerű módszer elérhető, ami segíthet a túlvédő magatartás feloldásában és a családi minták, dinamikák megfigyelésében. Ilyen lehet például a pszichodráma-foglalkozás, de alternatív módszerként a bodywork workshopok is igen népszerűnek számítanak. Az egyéni terápiák, konzultációk is segíthetnek oldani az elakadásokat. Ha ilyen jellegű segítségre lenne szükséged, fordulj bizalommal Pszichológiai Tanácsadó Központunk szakembereihez.

Felhasznált irodalom:

Mező Ferenc Ph.D - Mező Katalin (2017) A szülők nevelési stílusa és hatásuk a gyermek magatartására. A családból való kimenekülés pedagógiai okai. In Vargáné Dr Nagy (szerk) Családi nevelés 2. Budapest, DIDAKT KFT, 50-55. o.

Cs, Ferenczi Szilvia (2019) Szülői pszichoedukációs csoportok vezetése, Pszichoedukációs csoportvezetők képzését támogató munkatankönyv. Budapest, Katolikus szeretetszolgálat

Jakab Réka (2018) A kora gyermekkori kötődés vizsgálata. In Vargáné Dr. Nagy (szerk) Családi nevelés 3. Budapest, DIDAKT KFT, 27-42.o

Dr. Révész György (2002) A szülői bánásmód és a gyermekbántalmazás – Ph.D Disszertáció. Pécs, PTE

Gyurkó Szilvia (2009) Gyermekbántalmazás, veszélyeztetett gyermekek. http://www.okri.hu/images/stories/kutatok/gyurkoszilvia/gysz_irm_2009_1_5.2.pdf.