Criminal minds: megrajzolható-e a terrorista személyiségprofil?

Gyakran hallhatjuk a médiából és még akár szakértőktől is, hogy a terrorizmus oka a vallási fundamentalizmus, pszichopaták, fanatikusok, az iszlám, a globalizáció, bukott államok, az olaj és még folytathatnánk tovább a felsorolást. A terrorizmus veszélyes, bizonytalan, ijesztő és kognitívan destabilizáló mivolta miatt, az ad egyfajta pszichológiai biztonságérzetet, ha túlegyszerűsítjük és igyekszünk egy okra visszavezetni. Segítheti-e a terrorizmus elleni küzdelmet egy terrorista személyiségprofil megalkotása? Egyáltalán lehetséges-e ilyet alkotni?

A terrorizmus vizsgálata interdiszciplináris terület. A pszichológia tudományának is jelentős szerepe van a jelenség kutatásában. Pszichológiai elméletek nélkül nehézségekbe ütközhetünk a terrorizmus megértésekor, hiszen a magyarázat egyik kiinduló pontja lehet az, hogy analizáljuk a terrorista elkövető szándékait, motivációit és a befogadók reakcióit. Ezzel együtt fontos megjegyeznünk, hogy a terrorista egy politikai kifejezés, nem egy jól definiált pszichológiai címke.

Szintén nehézséget jelenthet a személyiségprofil alapjainak megalkotásakor, hogy a pszichológia hagyományos kutatásra alkalmas eszközei majdhogynem teljesen használhatatlanok a terrorista csoportok és tagjaik vizsgálatára. Ez sok esetben csak a terrorista csoportokon belüli személyes jelenlét útján lenne megoldható. Mivel a terrorizmus elsősorban konspirált tevékenység, terrorista személyekkel közvetlen kapcsolatba kerülni nem egyszerű feladat. Több esetben folytak vizsgálatok börtönökben, mert klinikai környezetben nem igazán volt lehetőség terrorista elkövetőket vizsgálni.

Profilozzunk

A terrorizmus elleni fellépés legkritikusabb pontja a megelőzés. Épp ezért nem csak az elkövetők felkutatása lehet fontos, hanem a jövőbeli potenciális elkövetők azonosítása is. Vajon megrajzolható-e egy, specifikusan a terrorista elkövetőkre alkalmazható személyiségprofil? Egy profil jellegzetes pontokba sűríti a személyiségjegyeket és jellemzőket. Faktorai közé tartozhatnak a külső fizikai jegyek, biológiai faktorok, mentális és pszichikai adottságok. Egyes profilokban annak ellenére helyet kapnak - sőt, sokszor a kiindulási pontot képezik - a faji, etnikai, vallási hovatartozással kapcsolatos információk, hogy ezek fokozottan okot adhatnak sztereotipizálásra és diszkriminációra.

A profilok készítését mindenképp nagyban megnehezíti, hogy nem lehet burkot húzni a terrorista elkövetők köré, ez egy nagyon heterogén csoport. Lehetséges, hogy egy tényező, ami egyiküknél központi szerepet játszott abban, hogy terroristává váljanak egy másik egyén esetében teljesen perifériális indok volt. Természetesen az sem megfelelő, ha egy profil túl általános, hiszen a potenciális elkövetők kívánt azonosítása során akár téves gyanúsításokra adhat okot, ha a profil tulajdonképpen bárkire ráillő lehet. Mindezek miatt, hogy ha létezik is a terrorista személyiségprofil, az csak egy szűk réteget jellemez és csak korlátokkal alkalmazható.

Biológia

A kriminológiában az úgynevezett antropometriai elméletekkel kapcsolatos kutatásokban próbálták igazolni a bűnelkövetők eltérő testi adottságainak tételét. Azt feltételezték, hogy meghatározó testi felépítéshez meghatározó lelki alkat társul. Ebből következően mivel a testalkat is, a lelkület, a temperamtentum is

örökölhető, amely hajlamosít valamilyen, a típusra jellemző bűnözői magatartásra.

A testalkat és a hozzá illeszkedő vérmérséklet között is igyekeztek kapcsolatot találni. Ez a biokriminológiai irányzat nem bizonyult ígéretesnek, a kutatásokkal kapcsolatosan több módszertani kritika is felmerült, például, hogy a vizsgálatokban nagyon kis elemszámú mintákból vontak le következtetéseket.

David Hubbard volt az egyik első olyan kutató, aki a terrorista magatartás biológiai alapjait kívánta feltárni, első sorban hormonális és neurokémiai ingadozások kimutatásával. Emellett többek között azt találta, hogy a terroristák közös jellemzője egy fülprobléma. A vizsgált terroristák 90%-ánál kimutatta a középfülben található erek károsodott működését, amely tájékozódási és egyensúlyproblémákhoz vezet. Ezeket a problémákat az antiszociális viselkedéshez és másokkal való kapcsolat kialakításának nehézségeihez kötötte. Eredményeit azóta sem sikerült reprodukálni.

Mindezen elméletek helyett célravezetőbb lehet átfogóbb, általánosabb biológiai faktorok vizsgálata. A két ilyen legfontosabb faktor, amely szerepet játszhat egy terrorista csoporthoz való csatlakozásban a nem és a kor. Természetesen ezek sem bírnak önmagukban determináló erővel, viszont korreláció mutatkozik a két tényező és a terrorista csoportokba toborzottak tulajdonságai között. A csatlakozók legnagyobb arányban fiatal férfiak.

Pszicho-patológia

Az úgynevezett pszicho-patológiai elméletek elszigetelten kezelik a terrorista egyént, deviáns vonásokat keresve. Az alapfeltevésük, hogy nem az erőszakos viselkedés a norma, ezért

aki terrorista cselekményeket folytat szükségszerűen abnormális kell, hogy legyen.

Depolitizálja a terrorizmus fogalmát, ha a terroristákat mentálisan zavart egyénekként diagnosztizálják és úgy ábrázolják, akik tetteinek célja csak maga az erőszak öröme. Ezek a megközelítések azért voltak veszélyesek, mert olyan magyarázó hajlamokat kerestek, amelyek elfedhetik a dolog mögött húzódó igaz komplexitásokat.

A személyiségzavarok, amelyeket a leggyakrabban társítanak a terrorista viselkedéssel, az antiszociális, a paranoid, és a nárcisztikus. Mivel klinikai körülmények között terroristákat vizsgálni nagyon kevés esetben van lehetőség, ezért a felállított klinikai diagnózisok száma is elenyésző. Ehelyett a mentális zavarokat, másodlagos források alapján próbálták igazolni, interjúkon, önéletrajzokban, önbeszámolókban elhangzottak alapján következtetni rájuk.

Azt is beláthatjuk, hogy a pszichopátia és a személyiségzavarokra jellemző egocentrizmus nem áll összhangban azzal, hogy a terroristáknak hűségesnek és elkötelezettnek kell lenniük egy felsőbb ideológia és az azt képviselő csoport felé. Szintén nagy a kontraszt a terror általában szimbolikus áldozatai és a pszichopata elkövetők személyes, fantáziák hajtotta motivációi között. Sőt mi több, a terroristák gyakran nem is látják első kézből az erőszakot, amit okoznak, például, ha egy otthagyott bomba később robban fel. Könnyen megérthetjük, hogy a mai nemzetközi terrorszervezetek

kerülnék a mentális zavarokkal küzdőket,

a személyükben hordozott kockázati tényezők miatt, illetve nem várhatnának el tőlük a kellő lojalitást sem azt, hogy megfelelően részt tudjanak venni a csoport együttműködésében.

Mentális pszichikai adottsághoz tartozhat, hogy mennyire racionálisak. Nem tűnik racionális gondolkodásnak, hogy a terroristák gyakran választják a halál, kínzás, bebörtönzés veszélyét, sőt még akár a saját életüket is feláldozzák a csoport, egy ideológia érdekében. Viszont az határozottan a racionális gondolkodást jelzi, hogy a terroristák váltogatják stratégiáikat és taktikáikat, hogy megfeleljenek a változó politikai körülményeknek. Van amikor aktívabbak, van amikor kevésbé, a társadalmi trendek tükrében. A terrorcselekmények sem impulzív, megfontoltság nélküli tettek. Gyakran specifikus készségek és tréningek, gazdasági és emberi erőforrások mellett, hosszú hónapos tervezést és átgondolást igényelnek.

A szellemi képességek, az IQ és a terrorista viselkedés között sincs egyértelmű kapcsolat. Kriminológiai kutatásokban találtak kapcsolatot a bűnelkövetés és az alacsonyabb IQ között, de ahogyan például a fehérgalléros bűnözésre, úgy a terrorizmusra is épp a magasabb intellektus lehet a jellemző a gondos tervezés igénye miatt.

Összegezzünk

A fentiekből adódóan egy kellően szűk terrorista profil megalkotása közel lehetetlennek tűnik, és valószínűleg nem is volna célravezető. Sokkal inkább lehetséges több különböző dimenzió mentén létező ok kölcsönös egymásra hatásaként vizsgálni a terrorizmus jelenségét. Nem létezik archetípusos terrorista személyiség, bármennyire is igyekszünk ezt megtalálni a könnyebben érthetőség és kezelhetőség érdekében. Az, hogy a terroristák személyisége nem szignifikánsan eltérő az átlagemberekétől, egyszerre ad okot reményre és kétségbeesésre.