Csábítás. Mit is takar ez a fogalom? A legegyszerűbben talán így fogalmazhatjuk meg: az egyik próbálja elcsavarni a másik fejét. Csábításkor hízelgünk, udvarolunk, le akarjuk nyűgözni egymást. Partnerünk ezt vagy elfogadja és pozitívan reagál a csábításra, tehát lesz következő találka, vagy elutasító és a kapcsolat megszakad. Csábítás közben mind a férfiak, mind a nők taktikáznak. Egyrészt próbálják a fizikai és társas vonzóságukat előnyösebben feltüntetni a másik előtt. Másrészt mindennel szemben érdeklődőek, ami a csábított felet vonzza (legyen szó akár egyéjszakás kalandról, akár komoly kapcsolatról). És nem utolsósorban: flörtölnek. De hol is határ? Mikortól beszélünk csábításról, és mikortól erőszakoskodásról vagy éppen manipulációról? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Messziről kezdjük a bevezetőnket, de érdekes, hogy a pszichológiában mikre asszociálhatunk a csábítás kapcsán. Sigmund Freuddal, a pszichoanalízis atyjának csábításelméletével indulunk. Az elmélet a hisztériás betegek problémájának legmélyét hivatott felszínre hozni, mely szerint a Freud pácienseit ért, gyermekkorban elszenvedett felnőtt szexuális közeledés, bántalmazás, megrontás, abúzus minden esetben ténylegesen megtörtént eseményeknek tulajdonítható. Freud azonban 1897-ben revideálta teóriáját, és úgy gondolta, a felnőttkori emlékek csupán gyermekkori fantáziák, fantáziálások maradványai, melyek arról szólnak, hogy a felnőtt a gyermeket elcsábítja. (Freud ezzel nem tagadta a gyermekek elleni erőszak meglétét, és annak későbbi, felnőttkori patológiás következményeit sem.) A Három értekezés a szexualitás elméletéről című művében (1905) kifejti pszichoszexuális elméletét. Ebben konyhanyelvre lefordítva azt (is) feszegeti, hogy a csábításelmélet helyett a gyermek az, aki csábítja az ellenkező nemű szülőjét. Ez azonban olyannyira elfogadhatatlan a gyermek tudata számára (hiszen mindkét szülőjét szereti), hogy inkább elfojtás alá, a tudattalanba kerül. A 3-6 év körüli gyermek, aki a fallikus szakaszban van, és Ödipusz-komplexusa miatt azonos nemű szülőjével szemben ellenállást gyakorol, hogy ellenkező nemű szülőjét elcsábítsa. „Terve” azonban nem sikerül, és megérti, hogy könnyebb inkább azonosulnia azonos nemű szülőjével, hogy ellenkező nemű szülőjét maga mellett tartsa. Ennek eredményeképpen egyik szülőjét sem „veszíti el”. A csábítás mint iparág Freud tehát a gyermeki csábítást fejtette ki, mely a gondozók, a szülők felé irányul, de mi a helyzet velünk, felnőttekkel? Az evolúciós gyökerekre és motivációkra talán egyszerűbb a válasz: fajfenntartás, az pedig csábítás nélkül nem megy. Az állatoknak számtalan eszközük van arra, hogyan csavarják el kiválasztottjuk fejét. Szagot, hangot, színt változtatnak, erőt fitogtatnak, vagy akár ténylegesen meg is küzdenek kiszemeltjükért. Azonban az ő udvarlásuk is (akárcsak az emberé) lehet békés, kedves, vicces, manipulatív, sőt agresszív is. A Játékon kívül nem egy ilyen, férfiakat segítő videóbloggerrel találkozhatunk az interneten. A tanácsadás, bíztatás, bátorítás, és a későbbi pozitív visszajelzés vagy kapcsolati siker mindenképpen jó hatással lehetnek az önértékelésre. Azonban felmerül a kérdés, hogy valóban ez lenne-e a legjobb megoldás az önbizalom növelésére. Üde példa és udvarlási szokás az állatvilág tárházából: a legtöbb paradicsommadár hím egyedei tollazatukkal és párzási rítustáncukkal próbálják felhívni a kinézett nőstény egyedek figyelmét. Egyesek egyedül, mások csapatokba verődve lejtik el udvarlási táncukat a tojóknak. Így is lehet. Mindenki döntse el, neki melyik a szimpatikusabb.
Felhasznált irodalom: Child, J., & Byrne, G. (2017). Attacks on the mind and the legal limits of the seduction industry. Hatfield, E., & Sprecher, S. (2015). Seduction. The International Encyclopedia of Human Sexuality, 1115-1354. O'Neill, R. (2018). Seduction: Men, masculinity and mediated intimacy. John Wiley & Sons. Szummer, Cs. (2012). Freud kettőssége és termékeny homályossága. https://www.bbc.co.uk/news/extra/tmZeuc7TX0/the-seduction-game