„Csak” placebo? – A természetgyógyászatok valódi hatása

A placebo jelensége nagyon sokféle aspektussal bír, és ennek megfelelően sokféleképpen közelíthető meg. A jelenség mai aktualitását, a klinikai vizsgálatok és gyógyszertesztelésekkel kapcsolatos gyakorlati fontosságát már senki sem vonja kétségbe. Ennek ellenére sokak szemében ma is egyfajta misztikum kapcsolódik hozzá, gyanakodva és kételkedve állnak a dologhoz vagy szélsőségesen gondolkodnak róla. A klinikai vizsgálatok szerint a legkülönbözőbb tünetek és panaszok javulnak hatóanyag nélküli szer vagy látszat beavatkozás következtében. De mi is a placebo-jelenség, hogyan lehetséges valódi, biológiai változás hatóanyag nélkül, és mi köze a természetgyógyászatokhoz?

Ha a placebóról beszélünk érdemes elkülöníteni néhány fogalmat. A placebo-válasz a hétköznapokban is sűrűn létrejövő reakció, amikor pusztán saját elvárásaink hatására kiváltódik egy bizonyos reakció vagy változás. A gyógyító kontextusra nem leszűkített meghatározás szerint egy olyan „anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással”.

A placebo-reakció egyik legfontosabb orvostudományi kiaknázása a placebo-kontroll teszt. Ebben az értelemben a placebo gyógyszerészeti készítmények, orvosi műveletek tudományos hatékonysági vizsgálatának ellentételi referenciája. Ma már nem elegendő, ha egy szer csupán a nem kezelt páciensekhez képest váltott ki kedvező hatást, hanem a placebót meghaladó hatásossággal kellett rendelkeznie. A véletlenszerűen csoportokba rendezett kísérleti alanyokon kettős vakteszttel vizsgálják a potenciális hatóanyagot. Sem a vizsgálatot végzők, sem a páciensek nem tudják, ki kapja a valódi gyógyszert, és ki csak hatóanyag nélküli szert, így kiküszöbölve a beteg és az orvos tudatos és tudattalan elvárásait, elfogultságát.

A placebo-terápiák az orvosi megtévesztés iskolapéldái, a beteg tudtán kívül, hatóanyag nélküli beavatkozás alkalmazása. A megkérdezettek orvosok nagy része etikai alapon nem zárkózik el a placebo használattól, indokolt esetben elfogadhatónak tartja. Többek szerint egyébként a placebo esetében

NEM IS MEGTÉVESZTÉSRŐL, HANEM A PSZICHOTERÁPIA EGY SPECIÁLIS FORMÁJÁRÓL VAN SZÓ,

placebo adásánál pedig mindenképp rosszabb azt mondani, hogy az adott panaszokra nem létezik megfelelő kezelés. A mai fogalmak szerint a modern terápiás placebo használatát legalább négy kategóriára lehet osztani: 1. farmakológiailag hatástalan készítmény tudatos alkalmazása, 2. hatásos szert hatástalan adagban való tudatos alkalmazása, 3. egy valamilyen betegségre igazoltan hatásos szert tudatos alkalmazása olyan betegségre, amivel kapcsolatban a hatásosságot nem igazolták, 4. hatástalan szer nem tudatos alkalmazása.

De mégis hogyan hathat ránk a „semmi”?

– tennék fel sokan a kérdést, azonban nem a semmi az, ami hatással van ránk, hanem saját elvárásaink. Agyunk nemcsak az őt érő közvetlen, valódi, fizikai ingerekre reagál, hanem egyéb vizuális ingerekre, képzetekre, elvárásokra is. Ma már jól tudjuk, hogy a placebo válasz

NEM CSAK PSZICHÉS REAKCIÓ, HANEM TESTI MŰKÖDÉSEKET IS ÉRINT.

A klasszikus kondicionálás, tehát a tanulás alapú placebohatás állatkísérletekben is kimutatható, ám a humán-placebo jelenség ennél jóval több. A humán-placebo választ egy bizonyos mentális tartalom határozza meg. Érzelmi és gondolati állapotunk pedig valódi hatással lehet testi állapotunkra. Egy korábbi, a pszichoszomatikus betegségekkel foglalkozó cikkünkben (Itt újra elolvashatod) kitérünk a zsigeri ki- és bemenetek biológiai alapjaira. Ez az oda-visszahatás az, ami lehetővé teszi, hogy a placebo-reakció létrejöttével mentális tartalmak, például bizonyos elvárások, valódi biológiai változásokat hozzanak létre a szervezetben.

A placebo és a természetgyógyászat

A nemzetközi szakirodalomban a komplementer (azaz kiegészítő) és alternatív (azaz helyettesítő) medicinaként emlegetett területet nálunk szokás egyszerűen természetgyógyászatnak is nevezni. Ide tartozik minden olyan gyógyító tevékenység, amely a meghatározott egészségügyi rendszertől eltérő gyakorlati eljárásokkal, hitrendszerrel és elméletekkel dolgozik. Ezeket a módszereket gyakran éri az a vád, hogy az általuk kínált terápia nem jobb a placebónál, „csak placebo”, tehát hatástalan. Amikor azt mondjuk, hogy egy szernek „csak” placebo hatása van, akkor

HAJLAMOSAK VAGYUNK ELFELEDKEZNI ARRÓL,HOGY A PLACEBO- REAKCIÓT IS KI KELL VÁLTANI VALAMIVEL.

A természetgyógyászati megoldásokat szokás úgy is meghatározni, hogy a szervezet öngyógyító potenciálját serkentik. Mindez nagyon közel áll a placebo-reakcióval kapcsolatos elképzelésekhez. Ha tehát elfogadjuk, hogy a természetgyógyászatok általában a placebo- reakcióra építenek, akkor ezek a módszerek úgyis tekinthetőek, mint a placebo-válasz kiváltására különösen alkalmas módszerek.  A hatásosság szempontjából pedig két kérdés alapján érdemes őket vizsgálni. Egyes betegségek, tünetek a többihez képes jobban reagálnak placebo kezelésre, így fontos szempont az, hogy a kezelni kívánt problémát képes-e enyhíteni a placebo-reakció. A másik kérdés pedig, hogy maga módszer képes-e a placebo-reakció kiváltására? Emellett pedig fontos szempont, hogy a módszer alkalmazása jár-e egyéb, specifikus hatással, ami felerősíti a placebo-reakciót.

A természetgyógyászati terápiák alkalmazása etikai szempontból is érdekes. Ha ugyanis a beteg tájékoztatást kap arról, hogy az adott terápia orvosbiológiai szempontból nem értelmezhető, akkor nem történt megtévesztés. Mivel sokan éppen a konvencionális szemlélettől való különbözés miatt választják ezeket a módszereket, így a legtöbb esetben a betegek tudatában vannak annak, hogy placebo-terápián vesznek részt. Természetesen más a helyzet akkor, ha egy adott módszerrel a tudományos megalapozottság látszatát akarják kelteni, anélkül, hogy valódi vizsgálatok születtek volna a témában.

A placebo-reakciót meghatározó egyik legfontosabb tényezőt a beteg elvárásai jelentik. Ha ő úgy gondolja, hogy ez számára a megfelelő kezelés (és emellett tudományos eredmények alapján várható, hogy a placebo-reakció valóban képes enyhíteni a problémát), akkor komoly valószínűsége van annak, hogy ez így is lesz. Elképzelhetőek olyan esetek is, amikor tudjuk, hogy az adott betegség nem reagál jól a placebo-kezelésre, így a placebo szedésével a beteg vélhetően nem járna jobban. Ennek ellenére a kezelés a betegséghez kapcsolódó negatív érzelmi állapotok enyhítésére mégis alkalmas lehet. A felhasznált szer és a teljes természetgyógyászati kezelés hatása különböző lehet. A „csomag hatásnak” nevezett folyamat magában foglalja a konzultációkat, az orvos- beteg kapcsolatot, a kezelést és ezek összesített hatását. Nem biztos tehát, hogy mindig az adott placebónak szánt anyag hoz javulást, hanem az egyénre szabott terápia és a személyes odafigyelés.

Ami a természetgyógyászatok gyakori negatív megítélését szüli, hogy bár egy-egy sikeres eset elmesélése nagyon hatásos módja lehet a meggyőzésnek vagy a placebo-reakció kiváltásának, de

SOK ESETBEN TÚL POZITÍV VÁRAKOZÁST KELT,

aminek csalódás és frusztráció a vége. Gyakran sorolják ezen módszerek előnyeihez azt, hogy a kezelések ártalmatlanok, mellékhatások nélkül járnak. Tudni kell azonban, hogy minden olyan terápia, aminek hatásai vannak – így a placebo kezelések is –, járhatnak mellékhatásokkal és veszélyekkel. A természetgyógyászatok esetében a közvetlen károkozás mellett gyakoribb a közvetett, amikor egy beteg nem kap meg egy olyan konvencionális kezelést, ami az adott alternatív módszernél hatásosabb volna, így romlik az állapota.

Összességében értékelve tehát elmondhatjuk, hogy a bevallottan placebo-reakcióra épülő természetgyógyászati módszerek valóban működőképesek lehetnek. Manapság azonban hatalmas iparág épül az egészséges életmód és a természetes módszerek köré, ami óhatatlanul a csalások elszaporodásával jár együtt, érdemes tehát odafigyelnünk, milyen módszert választunk.