Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Jól ismerjük ezt a mondást. Minden mese így zárul, amikor a hercegnő rátalál igaz szerelmére, akivel az örökkön-örökké nem is tűnik olyan hosszú időnek. Vajon tényleg a monogámia az egyetlen út a boldogság felé? Egyáltalán milyen más lehetőségeink vannak? Lehet-e egészséges a párkapcsolatunk úgy, hogy „osztozunk” partnerünkön? Cikkünkből kiderül!
Az élethosszig tartó monogámia mélyen gyökerező tradíció a nyugati kultúrában. Már meg sem kérdőjelezzük, hogy másképpen is lehetne. A válást automatikusan „kudarcnak”, a házasságon kívüli viszonyt pedig „megcsalásnak” bélyegezzük.
Feltételezzük azt, hogy egy szerelmi kapcsolatban csupán két embernek van hely.
Sokan mégis a monogámia ellen döntenek.
Egy felmérésben a válaszadók 5 százaléka számolt be arról, hogy nyitott házasságban él. Egy másik kutatás pedig azt a választ találta, hogy a megkérdezettek 20 százaléka volt már részese ilyen kapcsolatnak élete során, elsődleges vagy másodlagos partnerként.
A szerelem alternatív útjai
A fenti adatok egy, a Michigan Egyetemen dolgozó pszichológustól, Terri Conleytől és munkatársaitól származnak. Cikkükben a konszenzusos nem-monogám kapcsolatokat vizsgálták, melyeken belül három különböző típust azonosítottak:
• Poliamória. Az ilyen kapcsolatokban mindkét fél számára megengedett a további szeretők tartása. Bár a házasság számít az elsődlegesnek, a másodlagos kapcsolatok elfogadottak, és nem számítanak fenyegetésnek a házasságra nézve. Egy poliamóriában élő pár felismeri azt a tényt, hogy talán nem mindig lesznek képesek egymás szükségleteit kielégíteni és a másik elvárásait teljesíteni. Kapcsolatukban így normális más partnerek felkeresése.
• Swingerség. A swingerek olyan párok, akik gyakran cserélnek partnert a szexuális változatosság érdekében, többnyire privát partikon vagy swinger klubokban. A másodlagos kapcsolatok szigorúan szexuális jellegűek, és az érzelmi kötődés nem megengedett.
• Nyitott házasság. A nyitott házasságban élők kerülhetnek szexuális kapcsolatba másokkal a házastársukon kívül, ám ezek a viszonyok nem társulhatnak mély érzelmekkel. A poliamóriával ellentétben, ahol az elsődleges és másodlagos partnerek gyakran ismerik egymást, a nyitott házasságban élők nem beszélnek társukkal az afférjaikról. Ez a fajta nem-monogám kapcsolat gyakori olyan pároknál, akik sokáig távol éltek egymástól, vagy akiknél figyelemreméltó eltérés tapasztalható a libidójuk terén.
A kutatásban nagyjából 1500 monogám kapcsolatban élő személyt és több mint 600 nem-monogám kapcsolatban élőt kérdeztek arról, hogy mennyire elégedettek kapcsolatukkal, mennyire elkötelezettek, és mennyire szerelmesek partnerükbe. Ezenkívül megmérték a résztvevők féltékenységi attitűdjeit, viselkedéseit valamint a partnerük iránti bizalmat. A nem-monogám kapcsolatban élők kétszer töltötték ki a kérdőívet, egyszer az elsődleges, másodszor pedig a másodlagos kapcsolatukra vonatkoztatva.
Ki bízik meg jobban a párjában?
Az eredmények meglepően alakultak. Az adatok alapján mind a monogám kapcsolatban élők, mind pedig a nem-monogán kapcsolatban élők hasonlóan elégedettek voltak kapcsolatukkal. Az elkötelezettség és a szenvedélyes szerelem terén sem találtak jelentős eltérést.
A nem-monogám kapcsolatban élők ugyanolyan boldogok voltak, mint monogám társaik.
A féltékenység és a bizalom terén azonban jelentős eltérés mutatkozott a két csoport között, méghozzá a várttal ellentétes irányban. Az eredmények alapján a nem-monogám kapcsolatban élők kevésbé féltékenyek, és jobban megbíznak párjukban, mint a monogámiában élők.
Személyiségünktől függ, hogy milyen kapcsolatban érezzük jól magunkat
Eltűnődhetünk arról, hogy mi állhat ezen eredmények mögött. Az embereknek eltérnek az állandóság és újdonság iránti szükségükben. Akik inkább stabilitásra vágynak az élet minden területén, azok valószínűleg jobban is érzik magukat egy monogám kapcsolatban.
Mások személyiségéhez azonban szorosan kapcsolódik az újdonság-keresés vonása, ami eredményezheti azt, hogy számukra a monogámia inkább fojtogató, mintsem kellemes élmény. Azoknál, akiknél magas az újdonság-keresés szintje, egy új partnerrel folytatott viszony növelheti szerelmüket és elkötelezettségüket a párjuk iránt.
Könnyen lehet, hogy azok az emberek, akik természetüknél fogva kevésbé féltékenyek és könnyebben bíznak meg másokban, hajlamosabbak kísérletezni nem-monogám kapcsolatokkal. Ugyanakkor a puszta tudat, hogy párunk egy-egy affér után mindig visszatér hozzánk, szintén növelheti a bizalmat.
Összegezve tehát nem csak a monogámia vezet boldogsághoz. A kevésbé tradicionális kapcsolatok is ugyanolyan jól működhetnek, bizonyos tekintetben talán még jobban is.
Az, hogy számunkra mi a megfelelő, csak tőlünk függ.
Nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen kapcsolat illik személyiségünkhöz, amiben megtalálhatjuk majd boldogságunkat.
