Családállítás – a módszer, melynek nincsen párja

Talán sokunk hallott már róla, ha mást nem, akkor ezt az elsőre semmitmondó nevet: családállítás. Van, aki már ismeri, és esküszik a módszerre, és van, akinek sajnos rossz megélése van vele kapcsolatban. Egyáltalán mi ez a módszer? Kinek használ, kinek nem, és miért? Mennyi benne a pszichológiai alap, és van-e ezoterikus része? Miben tud segíteni? Cikkünkből mindez kiderül!

A családállítás, vagy családfelállítás módszere más szemszögből keresi problémáink lehetséges okait, mint a legtöbb pszichológiai módszer. A pszichológiának rengeteg területe, válfaja van (például pszichoanalízis, kognitív terápia, személyközpontú terápia stb.), ami a közös bennük, hogy mindegyik hatékony a maga módján, valamint mindegyik azt vizsgálja, mi történhetett az életünk során, gyerekkorunkban, megéléseinkben, ami miatt az éppen aktuális problémánk kialakult.

A családállítás több mint harminc éves tapasztalata szerint lehetnek olyan elakadások az életünkben, amelyeknek a gyökere nem a személyiségünkre, a gyerekkorunkban történtekre vagy a körülményekre vezethetők vissza, hanem amiket átvehetünk az eredendő családunkból, szüleinktől, felmenőinktől – például érzéseket, viselkedéseket, akár egész sorsokat is, amelyek az elakadásunkban csúcsosodhatnak ki. A családi traumák, nehézségek tovább tudnak öröklődni, amelyet mi, később születettek teljesen tudattalanul és önkéntelenül újrajátszhatunk. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy a saját életünket élhessük.

Honnan származik a családállítás?

A ma 94. évét taposó, német származású lelkész, majd pszichoanalitikus Bert Hellinger „fedezte fel” a módszert. Fontos kiemelni, hogy nem kitalálta, hanem az emberekkel való munkája során, tapasztalati úton rájött, hogy ez egy működő, létező jelenség, hogy átvesszük a családunk feldolgozatlan történeteit. Hellinger járt Dél-Afrikában a zulu törzsnél, ahol azt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége van az ősök tiszteletének, valamint a rituálékkal való gyógyításnak.

Miben segít a családállítás?

A családállítás módszere egyrészt meg tudja mutatni, ha a családunkból átvett érzelmi csomagot cipelünk, másrészt a segítségével ezt a terhet le is tudjuk rakni. Olyan típusú problémáknál érdemes erre az eshetőségre gondolnunk, amikor már sokszor, többféleképpen meg akartunk oldani egy problémát, de valamiért nem sikerült, valamint megmagyarázhatatlannak tűnik az oka.

Néhány példa:

• Mindig ugyanabban az életszituációban találjuk magunkat.

•  A párkapcsolataink mindig hasonló forgatókönyv szerint érnek véget, vagy egyáltalán nem találunk magunknak párt.

•  Szeretnénk gyereket, de nem jön össze, pedig nincsen fizikai oka.

•  Problémánk van szüleinkkel, testvéreinkkel vagy gyerekeinkkel – 18 év alatti gyerek esetén a gyerek részvétele nélkül a szülő kérhet állítást a részére.

•  Sikertelenek vagyunk az életünkben, munkánkban.

•  Boldogtalanok vagyunk, nem találjuk a helyünket az életünkben.

•  Túlságosan heves érzelmi reakciót adunk olyan helyzetekben, ami azt nem indokolja.

•  Nehezen találjuk meg az örömünket az életünkben.

•  Betegség esetén is segíthet a családállítás, de nem garantál gyógyulást, és nem helyettesíti az orvosi kezelést.

A módszer azt is meg tudja mutatni, ha nem sorsátvételről van szó, hanem saját életünkből származó történet akadályozza a boldogulásunkat. Ugyanakkor

    a családállítás nem varázspálca.

Rendkívül hatékony és erőteljes, hatalmas löketet tud adni elakadások feloldásában, de előfordulhat, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem oldja meg azokat. Ilyenkor az is lehet, hogy a problémánkat több családi történet is alátámasztja, de valószínűbb, hogy a saját házunk táján is érdemes sepregetnünk. Ha már sokszor próbálkoztunk a családállítással, és még mindig elégedetlenek maradtunk, érdemes inkább pszichoterápiába mennünk.

Sajnos olyan is előfordulhat, hogy valaki nem jó szakembernél szerzett tapasztalatot a módszerről. Mivel Magyarországon nincsen arra vonatkozó szabályozás, ki és milyen keretek között válhat családállítóvá, könnyű belefutni kellemetlen helyzetekbe. Legyünk körültekintőek, amikor családállításra készülünk. Szerencsére elmehetünk úgy családállítás csoportba, hogy csak résztvevőként vagyunk jelen, így van lehetőségünk ellenőrizni, hogy számunkra rokonszenves-e a csoportvezető.

Mi történik egy családállításon?

A családállítás alapvetően csoportos módszer, és létezik egyéni formája is. Az érthetőség kedvéért arról írunk, mi történik a csoportos formában.

A csoportokon kétféle résztvevő van:

•  aki segítő résztvevőként van jelen, azaz megnézni jött a csoportot, valamint részt vesz képviselőként mások állításában,

•  aki saját témával dolgozik, azaz állít, valamint részt vesz képviselőként mások állításában.

Egyszerre mindig csak egy embernek történik állítás. Aki témát hozott, röviden elmondja, mi az, és pontosan miben szeretné, hogy változás történjen. Ezután kitérünk a családi történetekre. A családállítás olyan szempontból is érdekes módszer, hogy anélkül is működik, ha nem tudunk semmilyen információt a családunkról, felmenőinkről. Majd „megnézzük”, hogyan áll fel a családrendszer. Innen származik a módszer furcsa neve.

És itt van egy dolog, amit csak félig vagy inkább még kevéssé értünk. A csoport résztvevői felállnak, és képviselik a témahozó családtagjait (például az anyukáját, apukáját, nagyszüleit és magát a témahozót is). Ahogyan önkéntelenül elfoglalják a helyüket a helyiségben, azáltal leképezik a családrendszert és a családtagok egymáshoz való viszonyát. Innen lehet kikövetkeztetni, honnan ered a témahozó problémájának a gyökere. Ha ez megvan, le tudjuk tenni rituális módon az átvett terheket, sorsokat.

Ez az a jelenség a családállítás módszerében, amit sokan kritizálnak, mivel még nincsen tudományosan meghatározott magyarázata. Emiatt az az ellenvetés szokott felmerülni, hogy a módszer túlságosan ezoterikus. Mindenesetre ezt leszámítva a családállítás alapja tisztán pszichológiai elméletekből áll (Sas, 2010). Valamint vannak arra vonatkozó kutatások, hogy a traumatikus élmények még az unokák génjeiben is nyomot hagyhatnak (Brodde, 2009). Megfigyelték, hogy a második világháború során éhező nők szervezete ki tudta nyerni a maximális energiát a minimális táplálékból, és ez a jel beleíródott a genomba, amely aztán így öröklődött. Az unokák szervezete már nem tudott mit kezdeni egy olyan társadalommal, ahol bőségesen van táplálék; egyre gyakoribb lett náluk például a cukorbetegség.

Példatörténet

Egy kétségbeesett anyuka érkezett családállítás csoportra, akinek két gyermeke van. Elmondása szerint valamiért az elsőszülött gyerekét nehezen tudja elfogadni, kapcsolódni hozzá, hevesebben reagál rá, mint kellene. Elméletben tudja, hogy ez így nincsen rendben, de valami miatt, rejtélyes módon ez a helyzet állt elő. Ráadásul a második gyerekével a viszonya ennek a szöges ellentéte: teljesen normálisan tud kapcsolódni hozzá, bánni vele.

Az állítás az apai nagyszülőket mutatta. Egy családi titokra bukkantunk, amiről az anyuka nem tudott: a nagymama elsőszülött fia nem a nagypapától származott. A nagypapa képviselője az állításban elutasító volt az első gyerekével szemben. Az állító anyuka a saját nagypapája érzéseit vette át. A családállítás rávilágított, hogy ezek az érzések nem hozzá tartoznak. Ennek a felismerése és elfogadása segíthet az édesanyának, hogy végre a saját érzései szerint kapcsolódhasson mindkét gyerekéhez.

Bátran kijelenthetjük, hogy nincsen olyan ember, akit így vagy úgy ne érintene a családjából származó sorsátvétel, és ez független attól, hogy egyébként milyen a viszony a családunkkal. A jellegéből fakadóan nehéz elmagyarázni, hogyan működik ez a módszer, ezért érdemes legalább egyszer megnézni a saját szemünkkel, és levonnunk tapasztalataink alapján a saját következtetéseinket. Ha egyszer rákapunk az ízére, mindig tudni fogjuk, mikor nyúljunk ehhez a módszerhez, hogy ráláthassunk segítségével problémáink hátterére, és jó eséllyel változtathassunk is rajtuk.