Rostás Dorina még csak tizenhárom éves, de Buli, buli című slágerének klipjét több mint nyolcmillióan látták, azóta sorra kapja a meghívásokat fellépésekre, vele és családjával pedig már nem egy interjút készítettek sikerükről. Szülei büszkék rá, klipjeinek nézettsége is azt mutatja: új gyereksztár született. Horváth Zsófia véleménycikke.

A Dikh Tv igazgatója, Balogh Elek és Dorina szülei is hangsúlyozzák, hogy fontos volt számukra a Buli, buli szövegének megírásánál és a klip tervezésénél is, hogy az ne a szerelemről szóljon, hiszen Dorina még csak tizenhárom éves. Úgy érzik, sikerült olyan tartalmat alkotniuk, amivel könnyen azonosulhatnak az iskolás gyerekek, hiszen abban tanulásról, matematikáról és bulizásról van szó. Ráadásul tanulságos is, hiszen a szövegből kiderül: Dorina kijavította a matek kettest, így mehet bulizni. A Dikh Tv által megosztott videók közül azonban

máshol is feltűnik a „még csak tizenhárom éves” lány:

a hasonló korú, szintén énekesi babérokra törő Balogh Kevinnel, Love me love me címmel énekel duettet, a fiú más klipjében pedig táncos tehetségét mutatja meg.

https://www.youtube.com/watch?v=pIt_WdQohGU

 

„Szia. Balogh Kevin vagyok, legyél most a csajom te szépség, huncutkodjunk egyet!”

Szerelem, csalódás, hódítás és csábítás – nagyjából minden második popsláger tartalmát össze lehet foglalni ennyiben, a zenei klipek tartalmának kreativitását pedig mutatja, hogy a nézettséget általában növeli, ha vonzó nők is szerepelnek benne. Hogy erre miért van szükség, arra a feministákon kívül, a pszichológia is ad magyarázatokat, de ami a szemöldökünk magasba szaladásának oka lehet, az az a tény, hogy a klipben tíz éves kor körüli gyerekek énekelnek és táncolnak egymásnak. A Youtube keresőalgoritmusainak hála nem kell sokat kutatni a hasonló tartalmakért: rögtön itt van a nyolcéves Enrikó, aki az utcában épp hogy elférő terepjáróból kipattanva énekel szerelméről, akit nem tud kiverni fejéből – miközben édesanyja bekíséri az iskolába. Vagy Balogh Joel, aki az utcán sétálva pillantja meg – nála pár évvel idősebbnek tűnő – szerelmét, ezért „ő kell, hogy legyen a Joel babája”.

Ne gondolja senki, hogy magyar sajátosságról van szó, a Disney Channel például évek óta termeli ki a túlszexualizált gyereksztárokat. Első ránézésre ártatlannak tűnhetnek az ilyen műsorok, hiszen

mi baj történhet, ha színes ruhákban bohóckodó tiniket néznek otthon a gyermekek?

Az alig tinédzserkorú színészpalánták azonban „felnőttesre” sminkelve, alakot kiemelő ruhákban játszanak szerelemről, párkapcsolatról szóló jelenetekben – pont, ahogy Kevin és Dorina énekel arról, hogy nem lehetnek egymáséi. A nézettség érdekében így túlszexualizált szerepekkel ruházzák fel a csatornák a gyermekeket, miközben kontinenseken átívelő kampányokat folytat a színésztársadalom a szexuális abúzus ellen.

https://www.youtube.com/watch?v=XBVLLakwr4A

 

„Rázd meg kislány, én vagyok az eseted, rázd a csípőd, ne játszd meg az eszedet!”

Úgy tűnik a like-ok és a nézettség oltárán bármi feláldozható, de a felelősség nem csak a gyereksztárokat futtató csatornákat illeti. A gyermekek sikerében reménykedő szülői naivitás vagy adott esetben tudatosság, a terméket fogyasztó nézők és a kattintásvadász médiumok ugyanúgy felelősek a következményekért.

A képernyőn ugyanis a gyerekek helyett kis felnőtteket látunk,

ez pedig az akceleráció és az ennek következtében kialakuló intrapszichés konfliktusok ördögi körének egy eleme. A felgyorsult biológiai fejlődés miatt a szexuális érés is értelemszerűen egyre korábbra tevődik, azonban mindezzel nem jár együtt a pszichológiai fejlődés. Így lehetséges, hogy akár már tíz évesen is képesek a gyermeknemzésre – miközben ők maguk is gyerekek.

A gyereksztároknak gyakran a szájukba adják a szöveget, amivel azonosulni sem tudnak, de még azt sem tudják, mit jelent pontosan. A kereskedelmi televíziónak vagy a hírportáloknak viszont nem okoz lelkiismereti kérdést, hogy tudósítsanak róluk, meghívják beszélgetős műsoraikba, ahol vagy továbbra is

a szájukba adják a hallani kívánt válaszokat,

vagy egyszerűen csak kérdés nélkül hagyják a számukra egyértelműen nehéz helyzeteket.

Dorinát például senki nem kérdezi arról, tud-e azonosulni azokkal a szerepekkel, amiket a nézettség érdekében ráaggatnak, legyen az épp a matek négyesét ünneplő iskoláslány vagy a Kevin klipjében táncoló háremlány. Vezetékneve például már nincs, az Index portré videójában és a TV2 Mokkájában is „Buli Dorina” néven fut. Mindezek ellenéri a mai magyar mulatós zene gyereksztárjai közül még ő áll leginkább a túlszexualizált halmaz peremén. A Dikh Tv igazgatója, Balogh Elek kérdésemre elmondta: a jövőben inkább tanulságos, prevenciós tartalmú dalszövegeket írnak Dorinának és kerülik a szerelem témáját. A hirtelen jött nyilvánossággal azonban így is meg kell küzdenie, a portrévideóban például láthatjuk, mennyire nehezen érintik a negatív, sokszor a származását kifogásoló kommentek.

https://www.youtube.com/watch?v=oSND4azQ3p0

 

„Van itt minden: whiskey, Red Bull, hűtött pezsgő, szép lányok!”

Hogy a gyereksztárok helyzete nehéz, azt kiszolgáltatottságuk is mutatja, de nekik még nehezebb erős immunrendszert kialakítani a hirtelen jött nyilvánosság okozta támadásokkal szemben, nincsenek ugyanis erre kialakult énvédő mechanizmusaik, megküzdési stratégiáik.

A gyereksztár-business pedig pörög,

van igény a szerelemről éneklő kisfiúkra, sminkelve és magassarkúban nekik táncoló kislányokra.

Itthon ugyanúgy, mint a tengerentúlon: ahol mindeközben épp óriási lejárató kampányok zajlanak. A #metoo és a Time’s up kampányok az előbújás és az áldozatok védelmének céljával jöttek létre, illetve abból az okból, hogy a zaklatók, bántalmazók és hatalmukkal visszaélők tettei ne maradjanak büntetés nélkül. A probléma a kampányhullámokkal azonban az, hogy egy lapon említik az erőszaktevőket a „buliban egyszer egy fiatalkorúra rányomuló”, nem szó nélkül hagyható, de egyértelműen nem egyforma esetekkel. Mindeközben ugyanezen kampányban résztvevők figyelmen kívül hagyják a túlszexualizáló, gyereksztárcsináló gépezetek munkáját, melynek ők is a részesei. Egyre több a boszorkányüldözés, az azokra adott szinte már direkt rosszul fogalmazott válasz, a prevencióval pedig alig foglalkoznak.

A képmutatás pedig csak egyre magasabb szinteket ölt:

itthon, ha mulatós zenéről van szó, jöhetnek a fodros szoknyás csábos tekintetű kislányok, a szép lányokról és alkoholról felnőtteknek éneklő kisfiúk, Dorina mellett a többi gyereksztár klipjeinek nézettsége is ezt mutatja, erre a színvonalra van igény. De ha „egy lépcsőfokkal feljebbről”, társadalmi szinten beszél valaki a kialakult helyzetről, mint Milo Yiannopoulos, akit a pedofíliát relativizáló elmélete miatt is támadnak, az már nem fér bele. Pedig a megmondóember nem beszél másról, mint ami egyébként világszerte a gyakorlatban meg is történik és milliók tapsolnak neki.

•••

A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.