Eddie egy bénácska gyerek, akinek több évig térdgépet kell hordania. Rossz a szeme. Szegénységből jön. Szülei közül csak édesanyja támogatja. Senki nem hisz benne. Többször elutasítják. Megpróbálják ellehetetleníteni a versenyektől. Sokan gúnyolják. Ő mégis kisgyermek kora óta valami nagyot szeretne elérni, meg szeretné élni „a nagy pillanatot”. Ahogy már olvasóink is gondolhatják, sikerül neki. Na de hogyan? Cikkünkben egy nagyon kedves, szívmelengető, mégis sokatmondó filmet szeretnénk ajánlani.
A cikk tartalmazza a film történetét!
Michael Eddie Edwards 1963-ban született Angliában. Élete annyira kalandos és tiszteletre méltó volt, hogy film is készült belőle. Az Eddie, a sas (angolul: Eddie the eagle) 2016-ban bemutatott angol-amerikai-német vígjáték, életrajzi, sport és drámai film, rendezője Dexter Fletcher. Történetünk főszereplője onnan kapta a nevét, hogy 1922 óta ő volt az első brit, aki kijutott az 1988-as calgaryi téli olimpiára síugróként. Még új angol rekordot is felállított, igaz nem volt nehéz dolga, hiszen a 22 métert kellett megugrania. Mégis hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy először a 70 méter magas, majd 90 méter magas sáncról a mélybe vesse magát. Kiskora óta vágyott az olimpián való szereplésre, először a nyári olimpiára készült, de aztán rájött, hogy a téliben jobban teljesíthet. Tagja volt a brit lesikló csapatnak, majdnem ki is jutott velük az 1984-es téli olimpiára, viszont a bizottság végül nem engélyezte neki a részvételt. A film nagyon szépen ábrázolja a tisztviselők kegyetlenségét és azt, hogy nem csak a sportolók motivációja és tehetsége számított, hanem származása, médiaértéke és anyagi háttere is.
Itt jön az érdekesség: Eddie szegényebb körülmények között élt, nem nagyon kedvelték különc viselkedése miatt, ő mégis úgy döntött, mer nagyobbat álmodni. Mivel olcsóbb volt felkészülni a síugrásra, és sokkal nagyobb dicsőséget szerezhetett vele Nagy-Britanniának, végül ebben a számban indult. Teljesen önerőből, és szinte egyedül készült fel. A film és a valóság kicsit eltér ugyan, de a lényeg: elutazott egy másik országba, hogy fejlessze magát. Itt (a filmben nem mutatják) kénytelen volt még egy elmegyógyintézetben is aludni vagy éppen ott, ahol befogadták. A valóságban két edzője volt, a filmben viszont egy, akit Hugh Jackman alakít.
Mit tanulhatunk Eddie-től?
Ami a legfontosabb tanulság és a legszívszorítóbb is egyben, hogy Eddie-t édesanyján kívül senki sem támogatta. Anyja megadta neki mindazt a feltétel nélküli szeretetet, amire minden gyermeknek szüksége lenne. Annak ellenére is biztatta, ha ő is úgy érezte, fiának nem való a sport. Viszont édesapja egyenesen eltiltotta a sporttól, és többször kigúnyolta fiát. A filmben élete első 90 méteres ugrása előtt is apja szavai csengtek a fülében: „nem áll jól neked a sport, úgysem lesz belőled sosem sportoló”. Úgy gondolta, fiának kétkezi munka kéne, mint amit ő végez. A filmben és a valóságban is többször feltűnik ez a kettősség: Eddie érzi, hogy tényleg édesapjának van igaza, és anyagilag is jobb lenne a családnak, ha dolgozna. A szerencse, az élet és a kitartás viszont meghazudtolta az észszerű döntést. Kulcsmotívum, hogy a brit Olimpiai Bizottság – annak érdekében, hogy Eddie ne versenyezhessen – hoz egy új törvényt, amelyben 61 méteres ugrást kell teljesítenie annak, aki ki szeretne jutni az olimpiára. Ám Eddie-nek küzdelmek és sok-sok gyakorlás árán ez sikerül.
Ami még rendkívül fontos, hogy rájöjjünk nem a győzelem számít, hanem már maga a részvétel is. Eddie minden számban utolsó lett, nagyon kis ugrásokkal a többiekhez képest, ám mégis ő volt a legboldogabb ember a világon abban a pillanatban. Ezt a gyermeki, tiszta örömöt élhetjük át vele ekkor. Szinte családjával együtt izgulunk érte végig. Valószínűleg az 1988-as olimpia nézőinek is ez a gyermeki bohókásság és önfeledtség tetszhetett meg, hiszen azonnal a közönség kedvence lett. Sőt, záróbeszédében a rendezőbizottság elnöke, Frank King külön kiemelte Edwardsot: „Néhányan önök közül világrekordot döntöttek, új személyes csúcsokat állítottak fel, néhányan pedig úgy szárnyaltak, mint a sas” – mondta.
Hugh Jackman mint Eddie edzője
A valóságban két edző segítette Eddie munkáját, ők adtak neki felszerelést is. Igaz a cipők nagyok voltak rá, így több pár zoknit kellett viselnie hozzájuk. Ezenkívül szemüvegessége is megnehezítette a dolgát, hiszen könnyen bepárásodott a magasban, hideg időben. A filmbéli edző ugyan fikció, viszont ettől függetlenül hatalmas karakter és rengeteg pluszt ad a történethez. Egy anno sikeres síugró, mára már alkoholista hókotrót alakít Jackman, aki pont ott dolgozik, ahol Eddie edz. Természetesen nem rögtön, de meglátja a fiúban az elszántságot, ami régen benne is megvolt. Végignézi, ahogy Eddie többször összetöri magát a sáncokon. Ezután dönt úgy, segíti a fiú munkáját. Jackman egyik mondata sokat elárul a sikeres élsportról: „Nem elég, ha valaki tehetséges, rengeteg gyakorlás és alázat is szükséges a sikerekhez”. Ezt bizonyítja, hogy ő anno nem volt hajlandó gyakorolni, inkább bulizott, emiatt el is tiltották a versenyzéstől. Nagyon szép tanmese, ahogyan az iszákos edző motivációt és életörömöt kezd meglátni a fiú felkészítésében. Eddie pedig végre megtanul profin ugrani és leérkezni.
A film szépsége, hogy többször eredeti képeket vágnak be Eddie-ről, a sasról, ezzel is visszahozzák az akkori hangulatot és még igazibbá válik az egész történet. Az Eddie-t alakító Taron Egertonnak nehéz dolga volt, hiszen egy kiálló állkapcsú, kissé ügyefogyott fiút alakított. Viszont ezt bravúrosan megoldotta és egy rendkívül szerethető karakter jött létre. A sármos edzőből és a kisfiúból így lett híresség. Attól függetlenül, hogy elolvasták a történetet, érdemes megnézni a filmet, hiszen sok apró részletet kihagytunk!
Mára Michael Eddie Edwards átesett egy szemműtéten, állkapcsát is plasztikázták, emellett Budapesten megcsinálták fogait. Rengeteg TV-s szereplést kapott és igazi híresség maradt. Nem beszélve arról, hogy boldog családban él.
