Egészséges vs. mérgező kapcsolatok – honnan ismerhetjük fel?

A baráti kapcsolatok már gyerekkorunktól kezdve fontos szerepet játszanak az énképünk és önbecsülésünk alakulásában, emellett a jó barátságok védőfaktorként szolgálnak az élet számos kihívásában és krízisében.

Barátságokat fenntartani felnőttkorban egyre több energiát igényel, főleg, ahogy a munka és párkapcsolat, később pedig a család is belép az életünkbe, az online kapcsolattartás pedig nem helyettesítheti a személyes találkozókat. Sokszor talán azért is ragaszkodunk olyan barátokhoz, akik negatív hatással vannak a jóllétünkre, mert félünk a magánytól, az ilyen kapcsolatok viszont azt is megakadályozzák, hogy nyitottak legyünk a minket tápláló, valóban jó barátságok és új közösségek felé. Egy mérgező kapcsolatban benne lenni még a magánynál is rombolóbb lehet, hiszen folyamatosan csökkenti az önbecsülésünket, torzítja az énképünket és aláássa az önbizalmunkat. Hogyan ismerhetjük hát fel, mikor valóban jó egy barátság, és mikor árt nekünk?

1. Nyitottság vs. óvatosság

Egy barátságban megjelenik az a természetes igény, hogy megosszuk a másikkal, ami velünk történik, éppen foglalkoztat minket, a napi pletykáktól kezdve a hosszabb távú terveinkig. Ez minden alakuló kapcsolat elején így van, és a fenntartása azon alapul, hogy a másik hogy reagál a közléseinkre: ha érdeklődik, megértő, elfogadó, megbízható, akkor később is jó érzés lesz hozzá fordulni, vele megosztani az életünk eseményeit, és egyre inkább megnyílunk egymást előtt. Ha viszont úgy érezzük, a közléseinkre nem reagál, kényelmetlenséget jelent neki, nem válaszol hasonló megosztásokkal, esetleg kritizál, visszaél azzal, amit elmondunk neki, az azt fogja kiváltani belőlünk, hogy egyre kevesebb dolgot osszunk meg vele, megválogassuk a szavainkat, és jobban odafigyeljünk a viselkedésünkre előtte, ami a felszínes barátság irányába hat.

2. Önmagam lehetek vs. meg akarok felelni

Egy egészséges barátságban felvállalhatjuk az érzéseinket – jókat és rosszakat egyaránt –, érdeklődésünket, vágyainkat, félelmeinket, hiányosságainkat, egyszóval mindent, ami mi vagyunk, és elfogadással találkozunk a másik fél részéről. A rosszabbik eset az, amikor megpróbálunk máshogy viselkedni, álarcokat veszünk fel, hogy megfeleljünk a másiknak (sokszor képzelt elvárásoknak), ezzel együtt pedig az életünknek vagy a személyiségünknek egy részét elkezdjük szégyellni, eltitkolni – pedig egy jó kapcsolatban nem kellene.

Van, hogy félelemből nem merjük felvállalni magunkat és a valós érzéseinket, mert attól tartunk, akkor elveszítjük a másikat,

de ha meg sem próbáljuk, akkor esélyt sem adunk egy valódi barátságnak, annak, hogy valaki önmagunkért szeressen minket. Ha viszont megtesszük, és a másik nem elfogadással reagál – erre ezer, rajtunk kívülálló oka lehet, hogy miért nem – akkor már nem a felszabadultságról fog szólni az együtt töltött idő, hanem a folyamatos görcsölésről, hogy milyen reakciót vált ki a viselkedésünk, és ezt fogjuk figyelni, nem azt, ahogy valójában szeretnénk viselkedni és jól éreznénk magunkat. Ráadásul ez hosszú távon kihat az önértékelésünkre, ha úgy interpretáljuk, hogy nem vagyunk elég jók meg értékesek, csak mert a másik elutasít minket.

3. Segítségnyújtás vs. elzárkózás

Egy kutatás szerint a magyarok azt tartják a barátság egyik legfőbb kritériumának, hogy a másik segítsen a bajban, mindig lehessen rá számítani. Ha valakitől segítséget kérünk, az együtt jár azzal, hogy sebezhetővé, kiszolgáltatottá válunk előtte, és ezt csak egy olyan barátságban tudjuk biztonsággal megtenni, ahol a másik együttérzéssel reagál, megpróbál megérteni, nem ítélkezik vagy oktat ki. Ezzel szemben egy rosszul működő kapcsolatban azt élhetjük meg, hogy a másik általában nem elérhető, amikor szükségünk van rá, vagy nem merünk megnyílni előtte, mert korábban többször elutasítással, kritikával reagált a problémánkra. Az is az elutasítás egy formája, ha a barátunk nem érez együtt velünk, nem veszi komolyan a problémánkat, esetleg még azt is érezteti, hogy velünk van baj, amiért segítséget kértünk.

4. Elfogadlak vs. meg akarlak változtatni

Nem kell egymás klónjainak lennünk ahhoz, hogy egy egészséges kapcsolatban kötődni tudjunk egymáshoz. Egy jó kapcsolat ismérve, hogy a különbségek inspirálnak, kiegészítjük egymást, tanulunk egymástól, csapatként tudunk együttműködni, és teret adunk a másiknak saját egyénisége kifejezésére. Ezzel szemben a mérgező kapcsolatokban a másik meg akar minket változtatni a saját képére, lenéz vagy kritizál, amiben nem vagyunk olyanok, mint ő, a különbségek vitákat, versengést és bizonytalanságot keltenek.

5. Feltöltődés vs. lehúzás

Egy egészséges kapcsolatban alapvetően kölcsönösen élvezzük az együtt töltött időt, várjuk a találkozást, erőfeszítést teszünk, hogy megvalósuljon, amikor együtt vagyunk, oldottan tudunk viselkedni egymás társaságában, és feltöltődünk, jobban érezzük magunkat utána. Egy mérgező kapcsolatban viszont

már a találkozás előtt feszültséget, aggodalmat érezhetünk attól, hogy mi lesz, és rendszeresen rosszabbul érezhetjük magunkat utána, mint előtte.

Ez persze nem arra vonatkozik, amikor éppen történik velünk vagy a barátunkkal valami rossz, és ott állunk egymás mellett a bajban, meghallgatjuk a másikat, együttérzünk a fájdalmával, ideiglenesen félretesszük a saját igényeinket, hogy őt támogassuk, és ha nekünk van rá szükségünk, akkor fordítva. Hosszú távon viszont nem lehetünk álladóan segítő szerepben valaki mellett, mert az már egy munka, és nem barátság.

6. Energia-befektetés vs. passzivitás

Egy jól működő barátságban mindkét fél befekteti az idejét és energiáját: kölcsönösen keresik egymást, megoldják, hogy legyen idejük találkozni (vagy legalább telefonon vagy videocseten beszélni), és aktívan tesznek azért, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Ezzel kölcsönösen kifejezik egymás felé, hogy a másik fontos számukra. Vannak azonban egyoldalú barátságok is, ahol az egyik fél passzív, nem indítványoz találkozót, ha a másik keresi, valahogy sosem ér rá, és nem is igyekszik megoldani, hogy találkozzanak vagy beszéljenek. Ez gyakran előfordul akkor, amikor valaki új párkapcsolatot kezd, és ilyenkor az első pár hónap türelmi idő a barátoknak – még ha rosszul is esik, nem arról van szó, hogy a másiknak ne lenne fontos a barátságuk. Ha viszont hónapok múltán is így folytatódik, és a másik akkor se változtat, amikor szólunk neki, hosszú távon nem tesz jót, ha azt éljük meg, nem érdekli a másikat a személyünk és a kapcsolatunk. Vannak olyan kapcsolatok is, amikre a kettősség jellemző: egy ideig az egyik fél nagyon aktív, folyton keres és programokat akar szervezni, de amint talál valaki mást, elhal ez az érdeklődés, és hirtelen nem hallunk felőle. Ez főleg azoknál jelenik meg, akik hajlamosak a társfüggőségre, így egy kapcsolatban minden erőforrásukat a párjukra vagy aktuális legjobb barátjukra fordítják, ha viszont épp nincs nekik, akkor nagyon jó barátok tudnak lenni és mindent megtesznek értünk, mert nagy szükségük van ránk.