Eggyel kevesebb Jóbarátunk maradt – Matthew Perryre emlékezünk

Világszerte szomorú hírre ébredtek a Jóbarátok rajongók. Matthew Perry, azaz mindenki Chandler Bingje 54 éves korában elhunyt. Minek köszönheti a műsor ma is töretlen népszerűségét? Mit értünk „komfortsorozat” alatt? Milyen nehézségekkel küzdött Matthew Perry? Cikkünkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. 

A népszerűség

A legtöbbünknek nem kell bemutatni a Jóbarátok sorozatot, mely a 90-es évek végén, 2000-es évek elején futott és egy húszas, majd később harmincas éveiben járó baráti társaság mindennapjait mutatta be. Noha a sorozat 2004-ben befejeződött, mai napig hatalmas népszerűségnek örvend.  

A Jóbarátok töretlen népszerűsége számos okkal magyarázható, melyek közül elsőként a kapcsolódás jelentőségét szükséges kiemelnünk. Az egyszerű, hétköznapi szereplőkhöz és történeteikhez mindannyian tudunk valamilyen módon kapcsolódni, főképp, ha rendkívül izgalmas karakterek közül választhatjuk ki azt, akivel a leginkább azonosulni tudunk. Emellett pedig az évadok során érzelmileg is kötődni kezdünk a szereplőkhöz, ami még inkább hozzájárul ahhoz, hogy időről időre visszatérjünk a sorozathoz. Ráadásul nemcsak a színészek illeszkednek tökéletesen a rájuk osztott karakterekhez, a köztük kialakult, nem mindennapi sorozatbéli kémia is a képernyők elé láncol bennünket.

A népszerűséghez továbbá hozzájárul a nosztalgiaérzés is, különösen azoknak, akik maguk is az ezredforduló környékén nőttek fel. Ugyanakkor a szit-kom, azaz szituációs kommédia időtlenségét jelzi, hogy mai szemmel is humoros vagy éppen megérintő, általános helyzeteket, mint a barátság, párkapcsolat, önállóság, útkeresés dolgoz fel egyedülálló humorral. Emellett pedig a Jóbarátok a maga húszperces epizódjaival tökéletes maratoni sorozatnézésre, hiszen azt az érzést kelti bennünk, hogy egy-két rész még pont belefér.

Jóbarátok = komfortsorozat

Komfortsorozatnak nevezzük az olyan sorozatokat, amelyeket korábban – akár már többször is – láttunk, de bármikor képesek lennénk újranézni. Ezek általában könnyedebb hangvételű műsorok, tehát az is előfordulhat, hogy akár csak háttérzajként futnak, miközben egyéb teendőinket végezzük – mégis, valamiért különleges helyet foglalnak el a szívünkben.

Kutatások igazolták, hogy a kedvenc sorozat újranézése többek között segít csökkenteni a szorongást és a stresszt, mivel tudjuk mi fog történni, így agyunk jobban ki tud kapcsolni.

Ez az ismerősség egyfajta otthonosságérzetet nyújt, és ahelyett, hogy új filmek közül választanánk, gyakran szívesebben térünk vissza a már látott, ismert és kedvelt műsorunkhoz. 

Érdekesség kutatási eredmény továbbá, hogy képesek vagyunk egyes személyiségjegyeket átvenni kedvenc sorozataink szereplőitől, melyek segítségünkre lehetnek a sorozatból ismerős helyzetekkel való megküzdésben. Emellett persze bizonyos filmek és sorozatok egyfajta jégtörőként is funkcionálhatnak különböző szociális helyzetekben: ha mások is ismerik vagy kedvelik az adott műsort, már találtunk is egy közös témát, amely mentén beszélgetést kezdeményezhetünk.

Matthew Perry démonai

Talán kijelenthetjük, hogy az összes Jóbarátok szereplő közül Matthew Perry élete alakult a legfájdalmasabban. Szülei egyéves korában elváltak, s onnantól kezdve a kapcsolatuk igen bonyolult volt. A színész elmondása szerint szüleivel való felszínes viszonya hozzájárult ahhoz, hogy élete ilyen viharosra sikeredett. Matthew Perry memoárjában arról vall, hogy úgy érezte, folyamatosan küzdenie kellett szülei figyelméért, anyjához fűződő kapcsolatáról úgy nyilatkozott:

„észrevettem, ha vicces dolgot csinálok, akkor nemcsak figyel rám, de nevet is. Ez elképesztő boldogsággal töltött el”.

Elmondása szerint 14 éves kora óta folyamatosan küzdött a különböző démonaival, és bár a Jóbarátok meghozta számára a várt áttörést, a személyes életét ez sem tudta „megjavítani”. 10 éves korától kezdődtek a viselkedésbéli problémái, majd 13 évesen ivott először – ekkor határozta el, hogy mindenki elől elzárkózik. Talán ezért is érezte úgy, amikor először megpillantotta a Jóbarátok forgatókönyvét, hogy egyből azonosulni tud Chandler Bing karakterével. Erről később így nyilatkozott:

„Amikor először elolvastam a Jóbarátok – akkor még Friends Like Us – forgatókönyvét, olyan volt, mintha valaki évekig követett volna, ellopta volna a vicceimet, lemásolta volna a modoromat, lefénymásolta volna a világfájdalmas, de szellemes életszemléletemet. Egy karakter különösen kiemelkedett számomra.

Nem arról volt szó, hogy úgy gondoltam el tudom játszani Chandlert. Én voltam Chandler”.

A sorozattal egyidőben azonban fokozódtak alkoholproblémái is, mivel úgy gondolta, a vodka talán megoldhatja azokat az életbeli nehézségeit, amelyeket a hírnév nem tudott. Jennifer Aniston egyszer megjegyezte, hogy színésztársaival érzik rajta az alkohol szagát – innentől folyamatosan ki-bejárkált az elvónóra. Egy 1997-es jetski baleset után fájdalolomcsillapító-függővé is vált, emellett olyan kábítószerekkel is élt, mint a metadon és az amfetaminok, így 2000-ben hasnyálmirigy-gyulladással került kórházba.

Matthew Perry egyszer azt nyilatkozta a BBC Rádiónak, hogy három évnyi Jóbarátok-forgatásra gyakorlatilag egyáltalán nem emlékszik. „Kicsit ki voltam ütve akkoriban, valahol a harmadik és a hatodik évad között”. Amikor a Jóbarátok három évvel később elérkezett az utolsó epizódjához, a szereplők, a stáb és a nézők is könnyekig meghatódtak. Perry azt mondta, ő semmit sem érzett. „Nem tudtam megmondani, hogy ez az opioid miatt volt-e, amit szedtem, vagy csak általában halott voltam belülről.”

További kezelési kísérletek után memoárjában végül azt írta, hogy 2001 óta többnyire józan volt, mintegy 60-70 balesettől eltekintve. 

Ekkora népszerűségnek örvendő sorozat után mindannyiuknak nehéz volt hasonló átütő sikereket elérniük, így bár Matthew Perry is játszott még több filmben és sorozatban is, mozis területen nem sikerült befutnia.

Perryre sosem talált rá a hosszan tartó szerelem és kerülte az elköteleződést is. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha levetem magamról Chandler szerepét, és megmutatom, ki vagyok valójában, talán észreveszel – de ami még rosszabb, talán észreveszel, és ezért elhagysz, és ezt nem engedhetem meg magamnak.” 

Matthew Perry életét tehát gyerekkorától erősen meghatározta az önbizalomhiány, a melankólikus életszemlélet és a különböző függőségek. Noha számos nehézség árnyékolta be mindennapjait, ezekről mindig kész volt nyíltan és őszintén beszélni, fontosnak tartotta ugyanis, hogy csökkentse a függőségeket és mentális betegségeket körülölelő stigmatizációt.

Többször hangsúlyozta: az önreflexió, a terápia, a rehabilitáció és a társadalmi támogatottság kulcsfontosságú szerepet játszik az övéhez hasonló pszichiátriai rendellenességekből való felépülés kapcsán.

 Perry továbbá arról is vallott, hogy az életi iránti hálája és a pszichológiai rugalmassága segített neki átvészelni a megpróbáltatásokat és szeretne másoknak is segíteni tapasztalataival. 

Annyi bizonyos: számtalan embernek segített munkásságával és tette könnyedebbé, humorossabbá a mindennapjainkat. Isten veled Jóbarát, nem feledünk!

Kiemelt fotó: MTI