Egorugalmasság és egokontroll – a személyiség neoanalitikus perspektívái

A pszichoanalízis megszületését követő évtizedekben számos új, belőle táplálkozó irányzat jelent meg a pszichológián belül, melyeket neoanalitikus irányzatoknak nevezünk. Többek között az énpszichológia is ide tartozik. Miben tér el az énpszichológia a klasszikus pszichoanalízistól? Hogyan közelíti meg a pszichét? Milyenek az alulkontrolláló és a túlkontrolláló személyek? Cikkünkből kiderül.

Sok, a korábbi években munkálkodó és napjainkban is elismert szakemberek – nem csak pszichológusok – úgy gondolkoznak Freudról és az ő munkásságáról, mint az emberiség életének egy új „fejezetéről”. A pszichológia tudományán belül sokak szerint Freud óta beszélhetünk pszichoterápiáról. Mindemellett fontos tudni, hogy a XX. és a XXI. század számos új elmélete a pszichoanalízis meglátásait gondolta tovább. Ezen szemléletek közé sorolhatjuk az énpszichológiát is, amely olyan pszichodinamikai keretet nyújt, amelyben az énműködés kitüntetettebb szerepet kap, mint Freud elméletében.

Az énpszichológia alapelvei

Az énpszichológia szemszögéből tekintve, az énünk részt vesz abban a kiemelkedő alkalmazkodási folyamatban, amelynek során egyre jobban beilleszkedünk a világba. E felfogás szerint

az alkalmazkodás és az azt végrehajtó tudatos folyamatok sokkal fontosabbak, mint a tudattalan viselkedés.

A neoanalitikus megközelítés és a klasszikus pszichoanalízisnek ez a legfőbb különbsége.

Heinz Hartmann, az énpszichológia jelentős elméletalkotója úgy gondolta, hogy a viselkedés végső célja a környezethez való alkalmazkodás. Több szintű adaptációról beszélhetünk. Fizikai szinten meg kell tanulni a testünket úgy működtetni, hogy oda jussunk el, ahová akarunk, és véghez tudjuk vinni, amit elképzeltünk. Pszichológiai szinten meg kell tanulnunk ösztönkésztetéseink ellenőrzését, módosítását és a kívánt, megfelelő cselekvésekben való levezetését. Hartmann Freuddal egyetértett abban, hogy a

szexuális és az agresszív energiák képezik az emberi viselkedés alapját.

Egokontroll és egorugalmasság

Fontos leszögezni, hogy a sikeres alkalmazkodásnak bizonyos szintű rugalmassággal is rendelkeznie kell, vagyis tisztában kell vele legyünk, mikor kell magunkat visszafogni, és mikor viselkedhetünk szabadabban. Az én egyik ehhez kapcsolódó funkcióját egokontrollnak nevezzük. Ez a fogalom arra utal, hogy a személy általánosságban mennyire hajlamos meggátolni ösztönkésztetéseinek kifejeződését. Ennek a funkciónak az egyik végletét az alulkontrollálók alkotják. Ők nem tudják elhalasztani a kielégülést, ennél fogva vágyaikat és érzéseiket azonnal kifejezésre juttatják. Az ilyen embereknek általában könnyen elterelődik a figyelmük, állandóan új dolgokat keresnek, nonkonformok, átlépik a konvenciókat, és jól tűrik a következetlenséget. A másik végletet a túlkontrollálók alkotják. Azokat a személyeket soroljuk ide, akik állandóan késleltetik a kielégülést, gátolják cselekedeteiket és érzéseiket. Az ilyen emberek inkább konformisták, mintsem felfedezők, legtöbbször szűk és nehezen változó az érdeklődési körük. A dimenzió közepén pedig azok a személyek helyezkednek el, akik ugyan gátolják és szabályozzák késztetéseiket, de azt nem viszik túlzásba.

Az énfunkciók másik fontos jellemzője az egorugalmasság. Ez a képesség teszi lehetővé az egokontroll mértékének módosítását, bármelyik irányba, az adott helyzetnek megfelelően. Az alacsony egorugalmassággal jellemezhető személy nem képes kitörni abból a keretből, ahogyan általában szemléli a világot. A nagy egorugalmassággal rendelkező személyek jól és kreatívan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Az egorugalmasság kutatásával foglalkozó elismert szakemberek, Block és Kremen szerint a rugalmas egóval rendelkező személy célja, hogy „annyira legyen alulkontrollált, amennyire lehet, és annyira túlkontrollált, amennyire szükséges”.