Egy agykutató boldogító agyvérzése

A fent olvasható cím láttán sokakban megfogalmazódhat a kérdés: vajon hogy a csudába lehet, hogy valaki boldogabb lesz egy agyvérzést követően? Dr. Jill Bolte Taylor esetében az agyvérzés megvilágosító élménynek bizonyult. Évek múltán a TED-Ed ismeretterjesztő előadássorozat keretein belül osztotta meg legbelsőbb gondolatait, a stroke szubjektív megélését és halálközeli élményét, némi humorral megfűszerezve. Az előadásról cikkünkben olvashatnak részletesebben.

Dr. Jill Bolte Taylor amerikai agykutató elképesztő története huszonöt évvel ezelőtt vette kezdetét. 1996. december 10.  reggelén az akkor 37 éves Jill különös jelenségekre lett figyelmes. A folyamat, mely egy szokatlanul erős, lüktető fejfájással kezdődött, pár óra leforgása alatt olyan állapotig eszkalálódott, amelyben Jill már nem volt képes írni, olvasni, beszélni vagy a beszédet megérteni. Bal agyféltekéjében egy bevérzés alakult ki. Agykutatóként belülről figyelhette meg, ahogy a magasabb rendű humánspecifikus és bal agyféltekei készségei szépen sorban mind leépülnek. Eközben Jill saját megélése szerint oda és vissza sodródott a jobb és bal agyféltekei tudatállapotok között.

A két agyfélteke

A köznyelvben leggyakrabban csak agyféltekék néven emlegetett területeknek nevezzük a nagyagy egymással szimmetrikus és egymástól anatómiailag elkülönülő részeit. A jobb agyfélteke irányítja az emberi test bal oldalát, és fordítva, a bal agyfélteke a jobb oldal irányításáért felel. A két agyféltekét a corpus callosum vagyis a kérgestest köti össze, mely több mint 300 millió neuron axonjából fonódik össze. A kérgestest az információátvitel “sztrádája”, vagyis ezen keresztül kommunikálnak egymással a féltekék.

A tudósok már az 1700-as évek végén felvetették az elme dualitásának elméletét, azaz azt a gondolatot hogy mindkét agyfélteke saját külön “elmével rendelkezik”.

Az azóta eltelt évek során számos teória született az agyféltekék működéséről, az információfeldolgozás mikéntjéről és a jobb és a bal agyfélteke hasonlóságairól és különbségeiről e tekintetben. Sokáig úgy tekintettek az agyféltekékre, mintha két különálló személyiség lennének, azonban az újabb keletű kutatások fényében ma már úgy jellemzik őket, mint két félt, amelyek egy egészet alkotnak, és kiegészítik egymást.

Számítógépes analógiával élve a jobb agyfélteke egy párhuzamos kapcsolású processzorhoz hasonló módon működik. Érzékszerveink csatornáin keresztül folyamatosan hatalmas mennyiségű információ áramlik az agyba. A jobb agyfélteke a beáramló információ-kavalkádból megalkotja a jelen pillanatot minden jellegzetességében. Azonnali képet alkot a minket körülvevő környezetről (hogyan néz ki, milyen az illata, a hangja, milyennek érződik), és egyszersmind a környezethez fűződő saját viszonyunkról. A jobb oldali elme számára kizárólag a vibráló jelen létezik, amely pillanat végtelen és időtlen. Ebben a pillanatban nem léteznek korlátozó társadalmi szabályok sem. Dr. Taylor szerint a jobb elménk által az emberiség minden tagja egyenértékű és kapcsolatban áll egymással.

A bal agyfélteke ezzel szemben egy egészen másfajta hely. Lineárisan és módszeresen rendszerezi össze a jobb félteke által létrehozott pillanatokat, és összefűzi őket időrendi sorrendben. Részleteket ragad ki, azokat kategorizálja, organizálja és asszociálja múltbeli információkkal, majd kivetíti a jövőbeli lehetőségeinket. A bal agyféltekében már megjelenik az idő fogalma, a jelen mellett a múlt és a jövő is. A bal oldali elménk nyelvben gondolkodik, és a nyelvi központon keresztül “beszél hozzánk”. Tudatában van annak, hogy mit és hogyan kell csinálnunk, milyen sorrendben, és emlékeztet a feladatainkra. Ezen kívül a bal agyféltekénk határozza meg az identitásunkat is. Itt tárolódik minden, ami elhatárol bennünket a környezettől és másoktól.

Habár láthatjuk, hogy a féltekék külön-külön is számos funkciót látnak el, azonban folyamatos kapcsolatuk és együttműködésük elengedhetetlen feltétele annak, hogy az emberi elme teljes potenciálja kibontakozhasson.

A stroke reggele

A stroke reggelén Dr. Taylor lüktető fájdalomra ébredt a bal szeme mögött, mely leginkább ahhoz az érzéshez hasonlítható, amikor az ember hirtelen harap bele a jégkrémbe. Habár szokatlannak találta a jelenséget, ekkor még nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Reggeli rutinját folytatva egyre különösebben érezte magát. Mozdulatai egyre lassabbak és merevebbek lettek. Saját testét furcsának érezte, mintha már nem tudná meghatározni többé a teste körvonalait. Kis idő elteltével lebénult a jobb karja, és ekkor értette meg, mi történik vele, nevezetesen, hogy éppen agyvérzése van.

A bal agyféltekei belső hang utasítására elhatározta, hogy segítséget hív. Azonban a kis hang, amely lépésről lépésre megmondta, mit kell tennie, egyszer csak elnémult. Az agyvérzés következtében a tudatos bal félteke kikapcsolt, és átadta az irányítást a jobb féltekének. Azonban a jobb oldali elménk, amely kizárólag a jelenben él, nem alkalmas a tervezésre. Dr. Taylor ezt a jobb agyféltekei állapotot könnyednek és eufórikusnak írja le. Megszűnt minden félelem, stressz és nyomás, melyet a hétköznapi élet során folyamatosan átélt. Úgy érezte, a Nirvánába érkezett. Majd hirtelen visszakapcsolt a bal félteke, és visszarántotta a tudatosságba.

A következő órákban e két agyféltekei tudatállapot között ingadozott. Azokban a percekben, amikor ismét bekapcsolt a bal agyfélteke, igyekezett segítséget hívni. Közben megfigyelhette, hogyan épülnek le egymás után a pszichés funkciói. A számok és betűk helyett már csak pixeleket látott, és amikor beleszólt a telefonba, nem értette meg az emberi beszédet sem. Végül órákkal később sikerült segítséget szereznie és kórházba szállították. Két és fél héttel az agyvérzés után egy golflabda méretű vérrögöt távolítottak el a bal agyféltekéjéből. Nyolc évébe telt, míg teljesen felépült. Véleménye szerint az segítette a rehabilitáció útján, hogy hitt az emberi agy plaszticitásában, vagyis abban az adottságban, hogy az agy képes magát újjáépíteni.

A felépülést követően Dr. Taylor tapasztalatait a Mennybe döngölve – egy agykutató boldogító agyvérzése című könyv lapjain örökítette meg. A könyv reményei szerint erőt nyújt azoknak, akik hozzá hasonlóan szintén komoly agysérülést szenvedtek.

Dr. Taylor úgy gondolja, hogy választhatunk az agyféltekei tudatállapotok között.

Önként beléphetünk a jobb féltekébe, és mi magunk is megtapasztalhatjuk az általa leírt belső békét. Minél több időt töltünk a jobb agyféltekénk mély belső-béke áramköreinek működtetésével, annál több békét hozhatunk magunkkal a világba, és a bolygónk is annál békésebb hely lesz. Ez az üzenet, amit minél több emberhez szeretne eljuttatni.

Dr. Taylor magával ragadó története, humoros stílusú, inspiráló előadása megtekinthető az alábbi linken, melyhez magyar felirat is elérhető. Mindenképp ajánljuk megnézni!