Egy kielégíthetetlen vágy hajszája: a hiperszexualitás

A szex az élet természetes része. Ezzel fejezhetjük ki kötődésünket és szeretetünket a partnerünk irányába, valamint enyhíthetjük általa az egyik legalapvetőbb biológiai szükségletünket. Bizonyos személyeket azonban teljesen eltelít a túlfűtött szexualitás, ami rányomja a bélyegét a kapcsolataikra és a mindennapjaikra.

A köznyelvben nimfomániaként emlegetett hiperszexualitás egy olyan rendellenes pszichiátriai állapot, amikor valaki extrém magas szexuális vággyal, túlzott libidóval rendelkezik. Olyan erőteljesen jelentkezik a szexre irányuló belső késztetés, hogy a személy nem képes leküzdeni és ellenállni neki, így sok esetben az élvezeti célt szolgáló szexuális aktus extrém és önmagára, valamint a partnerre is veszélyt jelentő helyzetbe fordulhat át.

A hiperszexualitást a klinikusok rendszerint a függőségek közé sorolják, azon belül is obcesszív-kompulzív zavarok közé, habár számos forrás nem tartja patologikusnak a jelenséget. Az állapot összetettségét és tisztázatlanságát mi sem mutatja jobban, mint a szakirodalomban előforduló, túlzott szexuális viselkedésre vonatkozó kifejezések széles tárháza: kompulzív szexuális viselkedés, erotománia, túlzott szexuális drive, hiperszexualitás, hiperszexuális zavar, szexfüggőség, kontrollálatlan szexuális viselkedés. Bár árnyalati különbség akad közöttük, sok esetben ezek a kifejezések teljesen egybemósodnak.

Csak szex és más semmi

A hiperszexualitás leggyakoribb tünetei közé sorolják a sok partnerrel létesített szexuális viszonyt, a szexualitás során hiányzó érzelmi kötődést, a pornográf és egyéb szexuális tartalmak túlzott használatát, valamint a túlzásba vitt önkielégítést is. A zavar gyakran jár együtt különféle perverziókkal és parafíliákkal is, hiszen az átlagos és hagyományos szex már nem hozhat az egyén számára valódi kielégülést.

A hiperszexualitásban szenvedők

a szex által akarnak kitörni a mindennapok valóságából.

Számukra a szex az öntudat tudatos elvesztése, amely egy menekülőútként szolgál a mélyen bennük lakozó problémák elől.

A hiperszexualitás hátterében számos eltérő okot feltételeznek a szakemberek. Biológiai szempontból a temporális és a frontális lebeny malfunkciójával hozható összefüggésbe. Ez a két agyi terület felelős többek között a libidó szabályozásáért, így az itt bekövetkező sérülés vagy agyi elváltozás agresszívebb viselkedéshez, személyiségváltozáshoz, viselkedéses zavarokhoz és megváltozott szexuális viselkedéshez vezethet.

Ezen túl bizonyos pszichológiai okok is felelősek a hiperszexualitás kialakulásáért. Ilyen lehet a magányosság- és elhagyatottságérzés, de olyan klinikai kórképek kísérőtünete is lehet, mint a depresszió vagy a bipoláris zavar. A hiperszexualitással küzdők

a bennük tátongó ürességet a szexszel próbálják meg betömni.

Azonban mivel a szexualitásuk során nem képesek megélni az igazi intimitást és kötődést, így sosem érzik úgy, hogy igazán kielégülnének.

Az okokat egyelőre kevéssé ismerjük, mivel kevés figyelem jutott ennek a területnek a kutatására. A helyzetet az sem segíti, hogy bár rengeteg szakember érvelt mellette, az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) végül nem vette fel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe (DSM-V) a hiperszexuális zavart. A képet tovább árnyalja, hogy a társaság azzal támasztotta alá döntését, hogy problémás olyan szexuális tevékenységet a lelki zavarok közé sorolni, ami alapvetően két ember megegyezésén alapul, valamint félő, hogy a diagnózis kibúvót jelentene bizonyos szexuális erőszaktevők esetében.

Az izzó vágy leküzdése

A szűnni nem akaró túlzott szexuális vágy az egyén mindennapjait negatívan befolyásolja, így fontos, hogy megfelelő segítséggel vissza tudjanak térni a normál életvitelükhöz. Sok esetben választják a hiperszexualitásban szenvedők az önsegítő csoportok látogatását, ahol sorstársak bizalomteljes és megnyugtató társaságában oszthatnak meg egymással tapasztalatokat és megoldási javaslatokat. Egyes esetekben a hormonrendszerre ható farmakoterápia is elengedhetetlen a vágy visszafojtása céljából. Ezek mellett pedig egyéni konzultációban, és terápiában is segítséget kaphatnak az érintettek.