Komoly problémát jelent, hogy azok a gyermekek, akik szüleik árnyékában nőnek fel, nem kapnak lehetőséget arra, hogy kibontakozzanak, hogy önálló gondolataik és céljaik legyenek. Sokan küzdenek azzal, hogy nem kapják meg szüleiktől a feltétlen szeretetet, mely elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez. Egy nárcisztikus szülő befolyása alatt felnőni nagy kihívást jelent. De vajon mi állhat nevelési módszereinek hátterében? Hogyan jellemezhetünk egy nárcisztikus szülőt? Cikkünkből kiderül!
A nárcisztikus szülő általában fenyegetésként érzékeli gyermeke függetlenségét, beleértve a már felcseperedett gyermeket is. Saját árnyékukban nevelik gyermekeiket, ésszerűtlen elvárásokat támasztanak feléjük. Biztosan sok szülő feltette már magának a kérdést: „Vajon én nárcisztikus vagyok?" De honnan is tudhatjuk, ha egy szülő nárcisztikus? Cikkünkben tíz jellemző vonás ismertetésére kerül sor. Míg egyes szülőkre a következő vonások közül csupán néhány jellemző, addig a nárcisztikus szülők esetében a felsoroltak legtöbbje jelen van.
1. Gyermekén keresztül megélt élmények
Kétségtelen, hogy a legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeres legyen. A nárcisztikus szülők viszont általában nem gyermekük javát szolgálják, hanem önző módon
SAJÁT SZÜKSÉGLETEIKRE ÉS ÁLMAIK BETELJESÍTÉSÉRE FÓKUSZÁLNAK.
Ahelyett, hogy a szülők értékelnék gyermekeik saját gondolatait, céljait és érzelmeit, saját vágyaik kiterjesztésével inkább a gyermek egyéniségét gyengítik.
2. Marginalizáció
Fenyegetve érzik magukat gyermekeik potenciálja miatt. Sikereik hatással vannak a szülők önbecsülésére. Egy nárcisztikus szülő komoly erőfeszítéseket tehet annak érdekében, hogy a gyermekétől megvonja a sikereket, így fenntartva saját kiválóságát. Ilyen például, ha egy szülő indokolatlanul ítélkezik, kritizálja gyermekét, vagy kedvezőtlen összehasonlításokat tesz. Ekkor a teljesítmény, a pozitív eredmények és a siker teljes elutasítása történik.
Azzal, hogy egy szülő azt sugallja gyermeke felé, hogy „soha nem lesz elég jó”, csökkenti az önbizalmát, ugyanakkor növeli saját bizonytalan önértékelését.
3. Grandiozitás és felsőbbrendűség
A nárcisztikus szülők fejében egy hamisan felépített kép él arról, hogy kik is ők és mit csinálnak. Gyakran előfordul, hogy környezetükben élő személyeket nem emberi lényként kezelik, hanem csupán eszközökként használják őket saját érdekeik érvényesítéséhez, személyes haszonszerzésükhöz. A szülők mintájára a gyermekek is tárgyilagosan kezdenek viselkedni a társaikkal, jobbnak érzik magukat náluk.
4. A felületes kép
Szeretik megmutatni másoknak, hogy mennyire „különlegesek”. Szeretik a nyilvánosság előtt hangsúlyozni felsőbbrendűségüket, legyen szó akár anyagi javakról, fizikai megjelenésről, szakmai sikerekről, családi háttérről vagy befolyásos kapcsolatokról. Mindezzel
FIGYELMET ÉS ELISMERÉST KERESNEK.
Néhányuk számára a közösségi oldalak szinte csodaországot jelentenek, ahol rendszeresen hirdethetik, hogy milyen csodálatos és irigylésre méltó az életük. A gyermekek ekkor azt tapasztalják, hogy amit a szüleik a nyilvánosságnak mutatnak, az nagyon különbözik a valóságtól.
5. Manipuláció
A nárcisztikus szülők többféle manipulációs technikát alkalmazhatnak. Néhány gyakori példa:
- Büntetés: „Mindent megtettem érted, és te annyira hálátlan vagy!”
- Hibáztatás: „A te hibád, hogy nem vagyok boldog.”
- Megszégyenítés: „A gyenge teljesítményed zavarja a családot.”
- Negatív összehasonlítás: „Miért nem tudsz olyan jó lenni, mint a testvéred?”
- Ésszerűtlen nyomás: „Mindent meg fogsz tenni, hogy büszke legyek rád!”
- Manipulatív jutalom és büntetés: „Ha nem folytatod a főiskolai tanulmányaidat, amit én választottam neked, azzal elveszted a támogatásomat.”
- Érzelmi kényszer: „Nem vagy jó gyermek, hacsak nem felelsz meg az elvárásaimnak”
A manipuláció e formáiban az a közös, hogy
A SZERETET FELTÉTELES JUTALOMKÉNT KAPHATÓ MEG.
A szeretet megvonását pedig büntetésként használják.
6. Rugalmatlan és sértődékeny
Merev gondolkodásmód jellemzi a nárcisztikus szülők többségét, amikor gyermekük várható viselkedéséről van szó. Gyermekeik viselkedését nagymértékben szabályozzák, és nem képesek a változásokhoz alkalmazkodni. A szülők reakciója nagymértékben függ a gyermek figyelmének és engedelmességének hiányától, az észlelt hibáktól és hiányosságoktól, valamint a szülői jelenlét időzítésétől.
A szülők rugalmatlanságának és érzékenységének egyik oka a gyermek ellenőrzésének vágya. A nárcisztikus szülő negatívan reagál, amikor azt érzékeli, hogy nem mindig tudja irányítani a gyermekét.
7. Empátia hiánya
Képtelenek arra, hogy szem előtt tartsák a gyermek saját gondolatait és érzéseit, valamint hogy hitelesnek és valódinak tartsák azokat. Számukra csak az lehet elfogadható, amit a ők maguk gondolnak és éreznek.
A szülői befolyás alatt álló gyermekek a három megküzdési mód közül választhatnak: (1) Kiállnak magukért és „visszaadják”, amit szülőktől kapnak. (2) Eltávolodnak a szülőktől. (3) A szülők által érvénytelenített énjüket helyettesítik egy hamis személlyel, elkezdenek szerepet játszani, mellyel maguk is átveszik a nárcizmus jellegzetességeit.
8. Függőség
Elvárják, hogy a gyermekeik egész életükben gondoskodjanak róluk. Az ilyen típusú függőség érzelmi, fizikai és/vagy pénzügyi lehet. A nárcisztikus szülő rendszerint manipulálja gyermekeit, kevés figyelmet fordítva azok saját prioritásaira és igényeire.
9. Féltékenység és befolyásolás
Mivel egy nárcisztikus anya vagy apa azt reméli, hogy gyermeke állandóan a befolyása alatt áll, féltékennyé válik a gyermek fokozódó érettségének és függetlenségének észlelésekor. A függetlenedés irányába tett lépésekre, mint például a saját karrierpálya kiválasztására, a szülő által jóvá nem hagyott barátokra vagy a gyermek által előnyben részesített tevékenységekkel töltött időre a szülők negatívan reagálnak.
A felnőtt gyermek életében egy romantikus partner megjelenése nagy fenyegetésnek tekinthető. Egy nárcisztikus szülő erre gyakran elutasítással, kritikával és/vagy versennyel reagál. Sok szülő szemében egyetlen romantikus partner sem felel meg az ő gyermekének, és egyetlen „betolakodó” sem veheti el a dominanciáját gyermeke felett.
10. Elhanyagolás
Egyes helyzetekben a nárcisztikus szülő dönthet úgy, hogy elsősorban az saját érdekeire összpontosít, ami számára izgalmasabbnak bizonyul a gyermeknevelésnél. Ezek a tevékenységek az önérdek érvényesítéséhez, a saját vágyak beteljesítéséhez vezethetnek. Sokszor a szülőt karrier-megszállottság vagy saját hobbijaira való összpontosítás jellemzi.
Láthatjuk tehát, hogy számos jellemző együttjárása esetén beszélhetünk krónikus nárcizmusról. Egyértelmű különbség van a szülőcentrikus nevelés és a krónikus nárcisztikus szülőkre jellemző nevelési mód között. Természetes, hogy a legtöbb szülő arra vágyik, hogy büszke lehessen gyermekére. Környezetében gyakran eldicsekszik gyermeke pozitív tulajdonságaival, elért eredményeivel, sikereivel. Sok szülőnek vannak nagy elvárásaik gyermekeik felé, időnként pedig szigorúan bánnak velük. Viszont e tulajdonságok egyike sem jelent kóros nárcizmust. Ami megkülönbözteti a nárcisztikus szülőt más szülőktől, az hogy egy nárcisztikus szülő akadályozza gyermekét abban, hogy önálló entitásként létezzen. Ebben az értelemben az utód kizárólag azért létezik, hogy kiszolgálja a szülei önző szükségleteit.
