Kapcsolataink sikere vagy kudarca gyakran azon áll vagy bukik, hogy figyelmesek vagyunk-e egymás érzéseire. Előfordul, hogy legjobb szándékunk ellenére is megbántjuk egymást, kellemetlenséget vagy csalódást okozva. Ezekben az esetekben fontos, hogy képesek legyünk az őszinte és hiteles bocsánatkérésre. Ám ez gyakran nem olyan egyszerű, hiszen elköteleződést, teljes őszinteséget, önmagunk megkérdőjelezését, időt és türelmet igényel.

Gyermekkorunkban szüleink korán megtanítják nekünk a bocsánatkérés csínját-bínját. Ha valamit elrontottunk, kérjünk elnézést és lehetőség szerint tanúsítsunk bűnbánatot! Gondviselőink legjobb szándéka ellenére azonban gyermekként azért kérünk bocsánatot, hogy elkerüljük a büntetést és gyorsan visszakerüljünk a kegyeikbe. Hamar rájövünk, hogy a „varázsszó” kimondása fegyvertelenné teszi a másik felet, aki így kevésbé lesz ránk dühös. Gyermekkorban ez így van rendjén, de az igazság az, hogy sokan nem lépnek ki ebből a kezdeti fázisból. A bocsánatkérés ugyanis nem fegyver vagy eszköz a megbocsátás megszerzésére. A lényege éppen az, hogy mi adjunk vele valamit.

Tekinthetünk rá úgy, mint a kapcsolat helyreállításának kísérletére, kezdeti lépésére!

Amikor nem az igazi…

A bocsánat kérése a felelősség vállalását is jelenti, amely igen fontos része a felnőtté válásnak. Egy érett személy megbánást él át, ha megsértett valaki mást. Nem szimpatikus, aki soha nem tud elnézést kérni. Sok esetben túl büszkének vagy érdektelennek tűnhet, de előfordul, hogy bizonytalansága miatt nem vállalja fel hibáit.

Más esetekben a konfliktus elkerülése és a gyors békülés motivációja az elsődleges. „Nekem semmibe nem kerül” címszó alatt egyensúlyozunk a nehéz helyzetek között. Igazság szerint, kerül! Olyan visszajelzést adunk a másiknak, amely nem tükrözi a valódi érzéseinket, a kommunikációnk így teljesen hiteltelenné válik. Átmenetileg könnyebbséget jelenthet, azonban hosszútávon nem viszi előre a kapcsolatot. Sőt, hátráltatja, hiszen cselekvéseink és érzéseink külön utakon járnak, így egymástól is távolodni fogunk.

Találkozhatunk a bocsánatkérés követelésével is: „várok valamire!”. De mire is jó ez, ha nem takar valódi érzéseket vagy megbánást? Tulajdonképpen hatalomgyakorlás, az egyik fél elég domináns ahhoz, hogy a másik átvállalja a felelősséget. Ne utasítsuk egymást jelentés nélküli, üres szavak kimondására!

Hogyan csináljuk?

Mindenképpen ügyelnünk kell az időzítésre és a súlyozásra. Más hangot érdemes megütnünk, ha valakit meglökünk az utcán, elkésünk a moziból, vagy komoly csalódást okozunk. Hogyan tudjuk szavainkat úgy átformálni, hogy ne nézeteink védelmére, hanem kapcsolataink megjavítására, jobbá tételére szolgáljon?

  • Kezdeti lépésként fontos annak beismerése, hogy valamit rosszul csináltunk. Igyekezzünk pontosan fogalmazni! A „sajnálom, hogy megbántottalak” és efféle általánosítások nem megfelelőek. A felszabadulás a részletekben rejlik. A bocsánatkérés egyfajta emlékezés, összeköti a múltat a jelennel.

Hitelesíti a másik érzéseit: kimondja, hogy valóban megtörtént, ami megtörtént.

  • Nehezebb a helyzet, ha nem is értjük, miért kellene elnézést kérnünk. Ez általában perspektíva váltást igényel. A népszerű „sajnálom, ha neked ez kellemetlenséget okozott” valójában nem bocsánatkérés. Sőt, egyenesen a passzív-agresszív megjegyzések tárházát gazdagítják. Azt éreztetjük a másikkal, hogy ez az ő problémája és nagyon sajnáljuk, hogy ilyen érzékeny és könnyen megbántódik. Ez azonban nem a mi hatáskörünk, hiszen ő volt az, aki így értelmezte a viselkedésünket.
  • Mielőtt belekezdünk a mondandónkba, kérdezzük meg magunktól, hogy vajon miért történt, ami történt? A megbántott személy ugyanis erre kíváncsi. Ez egyfajta önismereti munka is lehet számunkra. Próbáljunk meg valami magyarázatot adni, azonban ez ne magyarázkodás legyen! A kifogások keresése nem egyenlő az okok megtalálásával.
  • Nélkülözhetetlen az empátia kifejezése, vagyis annak mély megértése és átérzése, hogy a másik min mehetett keresztül. Néhány kapcsolatban a manipuláció eszközeként alkalmazzák, a sajnálat keltésével érik el, hogy a másik kiengesztelődjön, és maradjon bent a kapcsolatban.
  • Végül pedig létfontosságú a viselkedésünk korrekciója, valamiféle jóvátétel, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk. „A feleségem még mindig mérges rám, pedig már legalább tízszer bocsánatot kértem tőle.” A bizalom újraépítése nagy munkával jár és nem mérhető a bocsánatkérések számában.

Teljesen természetes, sőt nagyon is emberi, hogy kapcsolatainkban előfordulnak hullámvölgyek. Ezek elkerülésére sajnos nincs recept, viszont hibáink helyrehozatalára mindenképpen érdemes kísérletet tennünk újra és újra.

Tegyünk kísérletet a jóvátételre!

Zárásként pedig, lássuk a valódi bocsánatkérés néhány szabályát összefoglaló jelleggel:

A valódi bocsánatkérés(t)…

  1. Nem tartalmazza a „de” szót („sajnálom, de…”) A „de” automatikusan törli a bocsánatkérést, és általában kritikát vagy kifogást fogalmaz meg.
  2. A saját tettekre fókuszál, nem pedig a másik fél reakciójára. Nem értelmezi, hogy a másiknak miért eshetett rosszul, ami történt. Egyszerűen elismeri a hibás viselkedést.
  3. Úgy fókuszál a másik érzéseire, hogy nem használja fel saját bűntudatát vagy fájdalmát a másik fél manipulálására.
  4. A középpontba nem azt helyezi, hogy ki lehet a hibás vagy „ki kezdte”.
  5. Korrigálja is a hibákat. A szavakat megtoldja tettekkel.
  6. Feltétele a következő hasonló alkalom elkerülése. A nagy gesztusok, szenvedélyes kifejezések üresek maradnak, ha nem teszünk erőfeszítést a hasonló szituációk megelőzésére.
  7. Nem eszköz a másik elhallgattatására („Már legalább tízszer mondtam, hogy sajnálom. Miért beszélünk megint erről?”). Emellett ne használjuk arra, hogy gyorsan elkerüljünk egy kellemetlen, nehéz beszélgetést vagy vitát.
  8. Felismeri, amikor a „sajnálom” nem elég. A komoly bántás vagy árulás korrekciójához munka és a bizalom újraépítése szükséges, amelyhez idő kell.

 

Források

https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-dance-connection/201409/the-9-rules-true-apologies

https://www.ted.com/talks/eve_ensler_the_profound_power_of_an_authentic_apology/transcript#t-416590

https://www.psychologytoday.com/us/blog/fighting-fear/201402/demanding-apology

https://www.youtube.com/watch?v=R7vP01U8qr4

https://www.psychologytoday.com/us/blog/understand-other-people/201607/i-m-sorry-you-were-offended-is-not-really-apology