„Egyedül nem sikerülhet” – a károsodott autonómia és teljesítőképesség séma

„Én erre sosem leszek képes. Egyedül nem tudom megcsinálni. Sebezhető vagyok, bármelyik pillanatban meghalhatok. Mindent el kell mondanom neki, különben nem lesz teljes az életem.” Milyen elméleti koncepció áll az ehhez hasonló meggyőződések mögött? Cikkünkből kiderül.

A kognitív terápiák központi fogalmaként sokat emlegetett séma a mentális működést szervező struktúrákat jelenti. Elméletét az 1990-es évek elején Jeffrey Young dolgozta ki munkatársaival. Ezen konstrukciók alapvetően kognitív-szűrő funkciójukkal segítik az új információk befogadását, illetve azok szerveződését. A sémákra adott válaszok kóros esetben maladaptív viselkedést váltanak ki, melyek enyhébb karakterproblémákhoz, vagy akár krónikus személyiségzavarhoz vezethetnek. Young és munkatársai foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a maladaptív sémák mégis hogyan alakulnak ki. Úgy vélték, a gyermekkor, illetve serdülőkor eseményeire vezethető vissza a válasz.

Az alapvető érzelmi szükségletek kielégítésére irányuló tevékenységek folyamán a személy maladaptív mintázatokkal azonosul.

Ez meghatározza kapcsolatrendszerének alakulását, kihat a felnőttkori életére. A szakirodalom szerint ezek a szükségletek, melyek biztonságos kielégülése létfontosságú számunkra, hat típusba sorolhatóak. Ezek a következők:

• biztonságos kötődés szükséglete,
• autonómia,
• kompetencia és én-azonosság megtapasztalása,
• jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága,
• spontaneitás és játék,
• reális keretek és önkontroll megélése.

Mindegyiknek megvan a maga specifikuma, cikkünkben az autonómia sérülésével foglalkozunk. A károsodott autonómia és teljesítőképesség tartományba olyan sémák tartoznak, „amelyek zavarják a leválásra, a túlélésre, a független működésre vagy a sikeres teljesítményre való képességet.” A familiáris eredetet tekintve jellemző, hogy a személy olyan családban nő fel, ahol nincsenek világos határok az egyes családtagok között. Ezáltal sok esetben sérül a gyermek önbizalma. Gyakori, hogy a szülői stílus korlátozó, túlvédő, mindentől óvják az örökké kicsi, gyámoltalan gyermeket. Ezen felül a családi tevékenységektől független sikerek jutalmazása elmarad, vagy nem következetes, tovább erősítve a bizonytalanság érzését.

A sématartomány az alábbi négy korai maladaptív sémát tartalmazza:

1. Dependencia-inkompetencia séma: a személy azt hiszi, nem tudja ellátni az alapvető hétköznapi feladatait mások segítsége, irányítása nélkül. Ez vonatkozhat fontos anyagi döntések (például lakásvásárlás, hitelfelvétel) meghozatalára, ám egészen apró, mindennapos eseményekre egyaránt kiterjedhet.
2. Sérülékenység-veszélyeztetettség séma: folyamatos félelem egy elsöprő katasztrófa bekövetkezésétől. A személy súlyos esetben folyamatos rettegésben él, már-már kényszeresen kutatja az ezt beharangozó híreket.
3. Kudarcra ítéltség séma: rendkívül alacsony fokú a személy teljesítőképességébe vetett hite. Tudatlannak, mihasznának, alacsonyabb rangúnak érzi magát más emberekhez képest.
4. Összeolvadtság-éretlenség séma: túlzott mértékű közelség egy vagy több érintett személy, általában szülő irányába. Szélsőségesebb esetben a szociális fejlődés akadályokba ütközik, az individualizációs folyamatok sérülése miatt.

Nem csupán a korai maladaptív sémák fixálódása okoz jelentős nehézségeket az érintett személyek életvitelében és kapcsolati rendszerében. Ezen struktúrák túlkompenzálása, illetve elkerülése legalább akkora probléma lehet. Ha valaki folyton arra törekszik, hogy túlteljesítse önmagát és társait, mindig felül akar kerekedni másokon, az a kudarcra ítéltség séma túlkompenzációjából eredhet. Többek között ezen területek feltárására dolgozták ki a szakemberek a sémakérdőívet, illetve a sématerápiát.