Köztudott, hogy számos pszichés rendellenesség hatékonyan kezelhető különféle gyógyszerek segítségével. Ilyen például a skizofrénia, a generalizált szorongás, a major depresszió vagy akár a mániás depresszió. Na de az, hogy valamiféle vegyülettel még a személyiségünk szerkezete is módosítható lenne, az mégiscsak hihetetlen, nemde? Nos, úgy néz ki, hogy annyira azért mégsem…
Génjeink elsősorban az idegrendszerünk neurokémiáján keresztül képesek befolyásolni a személyiségünket. Az agy, a gerincvelő és az idegek működése ugyanis alapvetően az adott pillanatban rendelkezésre álló ingerületátvivő anyagok arányától függ – ami persze igen széles határok között mozoghat. Úgy tűnik azonban, hogy az emberek jelentős mértékben különböznek egymástól az említett neurotranszmitterek átlagos szintjének tekintetében. Mindez már csak azért is érdekes, mert az efféle eltérések végső soron az egyének személyiségvonásaiban is megnyilvánulhatnak. Nézzünk egy gyors példát erre!
A dopaminnak nevezett vegyület egyrészt a különféle mozgásformák szabályozásában játszik vezető szerepet, másrészt pedig azokhoz az agyi régiókhoz kötődik, amelyek a számunkra vonzó tárgyak és emberek megközelítésére ösztönöznek bennünket. Mindezek miatt a szakemberek azt feltételezik, hogy ez a neurotranszmitter az általános aktivitásszintünkre és a hétköznapi szociabilitásunkra is jelentős hatással lehet. Néhány kutató az imént említettekből kifolyólag egyenesen azon az állásponton van, hogy a dopamin még az impulzivitás és az extraverzió vonásaival is igen szoros összefüggést mutat. Abban az esetben tehát, ha a szóban forgó anyag mennyisége megváltozna az agyunkban,
nagy valószínűséggel a személyiségünk egy része is módosulna!
Hasonló a helyzet egy másik fontos ingerületátvivő vegyülettel, a szerotoninnal is, amely az impulzivitás mellett a szorongásra és a depresszióra is bizonyítottan hatással van. Az egyik népszerű antidepresszáns gyógyszer, a Prozac például azáltal szünteti meg a kellemetlen érzéseket és hangulatokat, hogy a betegek szerotoninszintjét szelektíven fokozza. Ez az antidepresszáns így képes megóvni őket az értelmetlen szorongásoktól és a kisebbfajta stresszorok túlreagálásától, ily módon sokkal derűsebbé teheti az életüket. A Prozacot szedők gyakran számolnak be arról, hogy többet tudnak dolgozni, hogy „jobb embernek” érzik magukat, s hogy még a másik nem számára is vonzóbbak. Mintha mindegyiküket kicserélték volna...
Személyiségünk megváltoztatása csak néhány tablettán múlna?
Peter Cramer, A Prozac üzenete című könyv szerzője szerint az említett szer az embereknek valósággal új személyiséget adhat. Tényleg így volna? Egy erre irányuló vizsgálat során a kutatók négy hét leforgása alatt egy Paxil nevű gyógyszert szedettek huszonnégy egészséges önkéntessel. Egy másik egészséges csoportnak mindeközben közönséges placebót adtak ugyanebben az időintervallumban. A tudósok azért a Paxilt és nem a Prozacot választották kísérleti anyagnak, mert az előbbi sokkal biztonságosabb, ugyanakkor szintén az agy szerotoninszintjét befolyásolja. A kísérlet során sem a kutatók, sem az alanyok nem tudták, hogy ki melyik szert kapja pontosan.
Az önkéntesek személyiségét és szociális viselkedését a vizsgálat első és negyedik hetében is felmérték a szakértők. Ennek érdekében egyrészt kérdőíveket töltettek ki velük, másrészt pedig kirakós játékok megoldása közben figyelték meg őket. A Paxilt szedők a placebót szedőkhöz képest sokkal kevésbé mutatkoztak ingerültnek és ellenségesnek a kirakós feladatok alatt, ugyanakkor jóval többet segítettek a társaiknak. Mindezek mellett ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy minél magasabb volt egy résztvevő vérének Paxil-szintje a négy hét során,
maga az illető is annál nyugodtabbá, barátságosabbá és proszociálisabbá vált.
Ezek az eredmények összességében arra utalnak, hogy a szóban forgó hatóanyag az egészséges emberek hangulatának befolyásolásán keresztül gyakorlatilag az egész személyiségüket megváltoztatta. A Paxilt szedők ugyanis nagyon ritkán kerültek csak rossz hangulatba, elsősorban márpedig ez az affektív tényező volt leginkább felelős az alanyok viselkedésében bekövetkezett változásokért. Az említett gyógyszer tehát nem közvetlenül, hanem közvetve volt csak hatással az emberek személyiségére: hatékonyan szabadította meg őket kellemetlen hangulataiktól.
Mégis mi következik mindebből?
A fenti eredmények tökéletesen összecsengenek azokkal az állításokkal, amelyek szerint személyiségünk meghatározó eleme a genetikailag örökölt temperamentumunk és az abból fakadó alaphangulatunk. Mindez nagyban meghatározza, hogy mennyire vagyunk nyitottak az új ingerek és élmények irányában, vagy hogy mennyire kerüljük el inkább azokat. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a legtöbb személyiségvonás szépen levezethető az emberek veleszületett vérmérsékletéből, valamint környezetük arra adott reakcióiból (például abból, hogy a szülők megszidták-e gyermeküket annak félénksége miatt).
Ugyan hosszú még az út személyiségünk biológiai alapjainak teljes megértéséig, most is vannak már azonban olyan eredményeink, amelyeken mindenképp érdemes kicsit elgondolkodnunk. Etikailag vajon elfogadható-e az, ha pirulákkal próbáljuk meg befolyásolni saját magunk, valamint embertársaink hangulatait és tulajdonságait? Szép új világ című regényében Aldous Huxley is felvetette már ezt a zavarba ejtő dilemmát. A híres disztópia egyik legfőbb üzenete mindezek tekintetében az, hogy mindig nagyon kritikusan és körültekintően kell kezelnünk az efféle problémákat!
Felhasznált szakirodalom: Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., & Loftus, G. R. (2005). Atkinson & Hilgard Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
