Van, aki könnyeink ellenére sem veszi észre szomorúságunkat, mások pedig már-már a gondolatolvasás szintjéig képesek átérezni helyzetünket. A különbség hátterében az empátiának hívott jelenség áll. De mi is az empátia? Mikor viselkedünk empatikusan és mikor nem? Miért jó ez nekünk egyáltalán? Cikkünkben ezeket a kérdéseket jártuk körül.
Mi az empátia?
Az empátia szó mára már teljesen a köznyelv részévé vált, ám mivel rendkívül sokrétű fogalomról van szó, kérdés, ugyanazt értjük-e alatta?
Az empátia olyan képesség, mely segítségével a közvetlen kommunikáció során beleélhetjük magunkat a másik lelkiállapotába. A beleéléskor meg tudunk érezni és érteni olyan érzelmeket, törekvéseket, melyeket a másik nem fejez ki szavakban, vagy nem következnek egyenesen a szituációbó. Ezzel a megérzéssel egy időben az empatában is kiváltódnak a másik érzelmei, feszültségei.
A beleélés önmagában azonban még nem elég.
Akkor válik empátiává, ha az átélt élményt tudatosan feldolgozzuk. a megértett összefüggéseket pedig önmagunk vagy akár a másik számára megnevezzük és értelmezzük.
Olyan ez, mint amikor a gyöngyhalászok a tengerfenékre merülnek, s kagylókat hoznak a felszínre. Az, hogy milyen mélyre sikerül menniök, és mennyi ideig tudnak a víz alatt tartózkodni, függ élettani adottságaiktól és gyakorlottságuktól. Minél tovább tudnak a víz alatt maradni, annál jobban hozzászokik a szemük az ottani fényviszonyokhoz, annál több idejük van a kagylók között válogatni. A lemerülés után azonban szükségszerűen fel kell jönniük a víz felszínére az ismételt merülés érdekében. Az egész keresés ettől válik folyamattá, mely során minden korábbi merülés megkönnyíti a keresést, egyre eredményesebbé téve azt.
Ha megértek másokat, empatikus vagyok? – Mi NEM empátia?
Számos olyan helyzet létezik, mely során úgy véljük, megértjük a másikat, és esetenként tényleg így is van, ám ezt nem empátia segítségével tesszük. Összegyűjtöttünk pár jellemző szituációt:
1. Ha szimpátiát érzünk valaki iránt. Ez a másik fél érzelmeinek szinte automatikus, jól tudatosítható átvétele, mely a személyiség egész hangulatát meghatározza. Nem kell hozzá a megértés szándéka, és hiányzik a másikba való lemerülés érzése is. Nem érezzük magunkat egynek a másikkal, inkább különállásunk, a saját kiváltott érzelmeink kapnak hangsúlyt.
A szimpátia ezért sokkal inkább rólunk szól,
hiszen nem abba próbálunk belehelyezkedni, hogy a másiknak mit jelent az átélt érzés, illetve hogyan alakult ki, és gyakran nem is értjük azt.
2. Ha a hétköznapi társas szituációkról, általános emberi reakciókról meglévő tudásunkat használjuk. Joggal számítunk például az állásinterjúra várakozó ember idegességére, feszengésére, vagy az úttestre figyelmetlenül lelépő ember ijedtségére, mikor meglátja a felé közeledő autót. Noha elvárásaink az esetek többségében igaznak bizonyulnak, még nem jelentenek empátiás beleélést. Racionális következtetésekig valószínűségek és szabályok használatával jutunk el.
Ezek az esetek az általános tapasztalatokról szólnak,
míg az empátia a konkrét másik emberre való ráhangolódás.
3. Ha saját korábbi tapasztalataink alapján próbáljuk beleélni magunkat a másik helyzetébe. A fenti példánál maradva, előfordulhat, hogy szorongtunk már nagyon állásinterjún, ebből kiindulva pedig mástól is hasonló reakciót várunk ugyanebben a helyzetben. Ezt a jelenséget, mikor saját élményeinket a másiknak tulajdonítjuk, projekciónak nevezik.
A projekció az empátia ellentéteként fogható fel,
hiszen a másikat üres vászonként használjuk, melyre a saját érzéseinket vetítjük, ezért nem egyediségében észleljük őt. Az így kialakított elvárásaink is lehetnek helytállóak, ám ha a másik ember értékei nagyon különbözőek a mieinktől, úgy projekció révén nem érthetjük meg a másik motivációit, ezért cselekedeteit könnyen esztelennek vagy felháborítónak láthatjuk.
Összefoglalva tehát használhatjuk az empátia affektív és kognitív komponensét külön-külön, ám azt, hogy a helyzet ne rólunk, hanem a másikról szóljon, leginkább a kettő együttes használatával érhetjük el.
Az érzéketlenségtől a mély megértésig – az empátia szintjei
Az empátia minden ember képessége, ám különböző mértékben nyilvánulhat meg. Mérésére ugyan nem létezik egyezményesen elfogadott osztályozási rendszer, a tájékozódás kedvéért azonban mégis megkülönböztethetünk 6 mélységi lépcsőt, mely egy beszélgetés során elérhető:
1. A másik helyzetének átgondolása logikai behelyettesítés révén: ez tulajdonképpen még nem empátia, de megteremtheti annak alapfeltételét, amennyiben megpróbáljuk partnerünk szemszögéből szemlélni a dolgokat.
2. A másik érzelmi viszonyulásának megértése: megértjük a ránk vagy másokra irányuló érzéseket, melyek kifejezését normáink nem minden helyzetben engedik meg.
3. A másik promotív kommunikációjának helyes értelmezése: a rejtett üzenetekben a közlő vágya fejeződik ki, melyet valamilyen okból nem tud vagy nem akar nyíltan vállalni. A kommunikáció akkor is zavartalanul lebonyolódik, ha ezt az üzenetet a másik figyelmen kívül hagyja.
4. A másik érzelmi ellentmondásainak megértése: teljesen empátiás szint, ahol a megértett tartalmak gyakran tudattalanok, főleg ellentmondásos természetük miatt.
5. A másikban zajló lelki folyamatok egyedi összefüggéseinek megértése: csaknem teljesen a másik közvetlen megnyilvánulásai jelentik az információforrást, mely alapján megérthető érzelmei belső logikája. Ezen a szinten jobb magyarázatokat lehet adni a másik élményvilágára, mint amilyenre ő maga képes.
6. A másik lelki folyamataiban rejlő történetiség megértése: az élmények, érzések múltba nyúló összefüggéseinek felismerése, melyek gyakran gyermeki élménymódokat hoznak felszínre. Olyan kapcsolatok ezek, melyek bonyolult pszichoanalitikus értelmezések tárgyai lehetnek.
Miért éri meg empatikusnak lenni?
Mély kapcsolatainkban spontán módon, kevés befektetett energiával is képesek vagyunk partnerünk megértésére. Segítséget jelent a másik korábbi viselkedése, róla szerzett eddigi tudásunk. Támpontok híján nagy szükségünk van azonban az empátia által nyújtott információra. Ez a helyzet áll elő minden alkalommal, amikor ismeretlen emberrel bonyolódunk beszélgetésbe. Még fontosabb az adott szituáció pontos érzékelése, ha partnerünk valamilyen okból nem képes pontosan kifejezni magát. Zavar támadhat a kommunikációban azért, mert beszélgetőpartnerük még gyermek, mert nem beszéli tökéletesen a nyelvet, vagy mert az illető valamilyen módosult (pl. alkohol által előidézett) tudatállapotban van.
Az empátia segítségével érzékelhetjük: szimpatikusak vagyunk-e beszélgetőpartnerünknek. Még arra is ráérezhetünk, ez összefüggésben áll-e viselkedésünkkel. Az empátia egyik legfőbb funkciója ugyanis az, hogy
visszajelzéseket ad a másik emberre gyakorolt hatásunkról.
Ezeknek a visszajelzéseknek pedig rendkívül fontos szerepe van énképünk és viselkedésünk szabályozása szempontjából. Amennyiben empátia hiányában nem érvényesül a szociális kapcsolatok korrigáló, egyensúlyt biztosító jellege, az általában magatartászavarok vagy személyiségzavarok kialakulásához vezet.
Az empátia gyakorlása a hétköznapokban
Tekinthetünk úgy az empátia jelenségére, mint egy lehetőségre, ami
csak akkor áll elő, ha számos speciális feltétel megvalósul.
Mivel beszélgetéseinkhez általában korlátozott idő áll rendelkezésünkre, és figyelmünket is számos dolog lekötheti (be kell mutatkoznunk, meg kell néznünk, mit írunk alá, stb.), ezért a szükséges feltételek nem adottak a legtöbb társas helyzetben. Azonban az empátia mély szintjeinek (5-6.) eléréséhez a nyugodt körülményeken felül még nagy gyakorlat is szükséges. Ez a két feltétel képzett szakember (terapeuta) felkeresésekor valósul meg legnagyobb valószínűséggel.
Saját empátiánk fejlesztésének azonban számos módja van, és ezek közül a szakember felkeresése csak az egyik út. Személyes kapcsolatainkban egymás megismerése közben egyre több betekintést kapunk a másik élményvilágába, ezért egyre könnyebben megértjük a másik érzéseit, viselkedését. Ez a könnyített helyzet különleges alkalmakat biztosít az empátia gyakorlására. Ám a hétköznapokban külön beállítódást igényel a magunk háttérbe szorítása, a másokra való mélyebb ráhangolódás.
Törekedjünk a másik minél teljesebb megértésére, miközben figyeljünk a bennünk kialakuló érzésekre, benyomásokra is!
Kis odafigyeléssel az empátia tudatosan alkalmazható
egyre több és több kapcsolatunk, társas interakciónk során. A tudatos és rendszeres alkalmazás révén elérhetjük, hogy az empátia egyszerű képesség helyett szemléletmóddá váljon, mely lényegeként igyekszünk körültekintőbben élni és viselkedni embertársainkkal.
∗∗∗
A Mindset Pszichológia többet jelent érdekes cikkek halmazánál. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://youtu.be/z-htXgkYeeE
