A pigmeusok társadalma remek módon mutatja be, hogy a bizalom mennyire meg

tudja egyszerűsíteni és gyorsítani a döntéshozási folyamatokat. Továbbá

a mi modern korunk vezetői is számos hasznos leckét tanulhatnak meg tőlük arról, hogyan alkossanak hatékony és sikeres munkacsapatokat. Olvassatok tovább, és megtudhatjátok, mi a pigmeusok sikerének titka.

A pigmeusok élete egy kívülálló számára elsőre sokkolóan hathat, a teljes őskáosz érzetét keltve. Pedig társadalmuk egy igen komplex rendszert alkot, amely elsősorban a bizalmon alapszik. A pigmeusok társadalma azért is figyelemre méltó, mivel az összetartó csapatszerkezetet hatékony vezetői módszertannal ötvözik. De kik is azok a pigmeusok? A pigmeusok az afrikai kontinens talán legősibb lakói. Általában 1,5 méter alattiak, a pigmeus szó eredeti jelentése is ehhez köthető: a könyök és a csukló (tehát alkar) hosszára utal görögül, ez a mértékegység jellemezi legjobban a szokatlanul kis növésű embereket.  A Kongó medence 1900-as évek elején történő felfedezésével a pigmeusokról egyre több információ került a köztudatba és a tudományos világba egyaránt. Mindegyik író vagy kutató, aki megfordult közöttük, kiemelte kemény körülmények között való túlélési képességüket  és leleményességüket. A pigmeus törzsek az esőerdőben szétszórtan élnek, az „alap” családon kívül egy tágabb családi egységet akár 10-35 fő is alkothat. Egy igen felvilágosult morális kódex szerint élnek, mely különféle rendelkezéseket tartalmaz olyan témákkal kapcsolatban, mint például a gyilkosság, a fajtalankodás, az öregek tisztelete vagy a gyermekekkel való bánásmód. Sok más törzzsel ellentétben a kannibalizmusnak náluk semmilyen hagyománya nincsen, nem élnek vallási, áldozati szertartásokkal sem.

A 20. század során a feltörekvő társadalmak a megszokott környezetükből kiszorították a pigmeusok népét, akiknek így a félnomád életmódjuk elhagyása morális és mentális dezintegrációhoz vezetett. Ma már nagyon kevés olyan pigmeus lelhető fel, akik eredeti környezetükben élnek. Manfred Kets de Vries az őserdőben töltött kutatási ideje alatt olyan alapszabályokat figyelt meg és tanult el tőlük, mint például az állatok által hagyott nyomok kiolvasása vagy az ehető gombák azonosítása. Azonban érdeklődését leginkább a pigmeusok kapcsolatrendszere keltette fel, mely

a tiszteleten és az egymás iránti bizalmon alapul.

Ottléte alatt 6 darab olyan leckét jegyzett fel, amely a modern vezetéselmélet számára is hasznos információkkal szolgálhat.

1. lecke:  A csoport tagjai tisztelettel és bizalommal vannak egymás iránt

Az esőerdőben való túlélés esélye a kölcsönös egymásrautaltság kihasználásától függ. Ahhoz, hogy az erdő veszélyeit legyőzzék, a bizalom és a kölcsönös függés fontos szerepet játszik, hiszen ezek nélkül nem tudnának felülkerekedni a mindennapos veszélyforrásokon. E kettő megléte megkönnyíti az életüket, függetlenül attól, hogy kik alkotják az adott törzs tagjait. A bizalom egymás tiszteletére is hatással van:

egy bizalmon alapuló társadalomban az egyének közötti különbségeket megbecsülik.

Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy jelentős eredményeket tudjanak elérni. A pigmeusok tudják, hogyan hasznosítsák a kis csoportokból származó energiájukat és hogyan terjesszék ki ezt egy jól működő társadalom egészére. Az emberek közti kapcsolatokat a könnyedség jellemzi, a férfiak és nők közötti együttműködés is hatékony, mivel a nőket nem diszkriminálják a társadalmon belül, a házastársak társakként veszik ki a részüket mindenből, valamint sosem erőltetik a másikat, hogy valamit akarata ellenére is megtegyen. Különbségek csak a vadászatban mutatkoznak, de egy női tag ugyanúgy szabadon dönthet arról, hogy kemény fizikai munkát végez, mint a férfiak.

2. lecke: A csoport tagjai kölcsönösen védik és támogatják egymást

A kölcsönös megbecsülés a csapaton belül az egyének önbecsülését is nagyban elősegíti. A pigmeus  törzseknél ritka a konfliktus, a nők bántalmazása fizikálisan pedig nem is létezik. A felek közötti vitákat megbeszéléssel, mediációval, viccekkel vagy nagyon súlyos esetekben a tábor ideiglenes elhagyásával próbálják megoldani. A konfliktus elkerülhetetlen, az emberi lét része, éppen ezért náluk is előfordul, de mindig konstruktív

módon törekednek annak megoldására. Egy példát is említ a szerző: amikor egy asszony

dühös lesz a férjére, akkor elkezdi lebontani a közös kunyhójukat (a nők jellemzően jobbak az építésben), addig, amíg a férfi fel nem oldja a konfliktust. Ebben az adott helyzetben azonban a szokásostól eltérően a férfi makacsul kitartott az igaza mellet. Szabályaik szerint, ha egy nő teljesen lebontja a kunyhóját, az körülbelül egyenlő a mi fogalmaink szerinti válással, ekkor vissza kell költözzön a szüleihez. A példában lévő asszony férje makacsságát látva már keservesen sírt, hiszen ő valójában nem akart elköltözni tőle. A férfi se akarta feladni igazát, ezért más kontextusba helyezte a szituáció: azt mondta az asszonyának, milyen jó, hogy leszedi a kunyhót borító leveleket, hiszen koszosak és meg kell mosni őket. Erre már tudott reagálni az asszony,

feloldották a konfliktust olyan módon, hogy senki érdeke sem sérült.

A mi szemünkkel nézve ez a megoldás nehezen minősül igazi probléma megoldásnak, de az ő esetükben annak tekinthető, hiszen a konfliktus nem vezetett a csoportkohézió felbomlásához. Mit tanulhatunk ebből? Ha nyomás nehezül a szervezetre, akkor próbáljuk támogatni, védeni a másikat. A konfliktusos helyzetet igyekezzünk kollaboratív módon  megélni, ez segít a nehéz időszakok átvészelésében.

3. lecke: A csoport tagjai nyíltan kommunikálnak egymással

A pigmeus társadalomban a közös tevékenységekben való részvétel a kultúra meghatározó részét képezi. Minimális szintű tekintélyelvűség jelenik meg a csoportban, mivel jellemzően nincs egy konkrét törzsfőnök. Mindenki dönthet azokban a kérdésekben, amelyek az egész csoportra hatással lehetnek. A konfliktusokat jellemzően informális utakon kezelik, de mindenkinek saját felelőssége, hogy szükség esetén abba más tagokat is bevonjon. Ezt bizonyítja az a jelenség is, hogy egyes házastársi vitáknál akár az egész tábort is bevonhatják annak feloldásába, így a felek nem töltenek túl sok időt abban benne ragadva.

A konfliktus megoldása során felszínre hozzák érzéseiket,

ezáltal a felgyülemlett negatív gondolatok, érzelmek későbbi káros hatásait is minimalizálják. Különböző technikáik vannak a konfliktus megoldására, ilyen a humor, a nevetés vagy a szórakoztatás – hiszen az, ha kimutatjuk az érzéseiket, megkönnyíti a konfliktus megoldását, mivel őszinte kommunikációhoz vezet. Éppen ezért a csendes pigmeustáborokban jellemzően komoly problémák vannak. Mit tanulhatunk ebből?

Elsősorban azt, hogy a nyílt dialógus és kommunikáció fontos összetevők a csapatmunkában, a nyílt, őszinte és pontos információmegosztás a jól működő csapatok alapja. A kritikus megnyilvánulásokat pedig tanulási célzattal és lehetőségként érdemes felfogni. Ezen felül a csapattagoknak meg kell tanulniuk saját egójukat visszafogni, és a negatív vélemény esetén a kritikák tartalmára, és nem az emberekre koncentrálni.

4. lecke: A csoport tagjai együttesen tesznek a közös célok eléréséért

A pigmeusok törzsében az együttműködés a túlélésük alapját jelenti. Hiszen például a vadak hálóba juttatása egyedül nem megoldható feladat, ezért nagyon fontos, hogy mindenkire lehessen számítani a közös cél érdekében. Ehhez azonban mindenkinek ugyanolyan motiváltnak kell lennie, tudniuk kell, hogy mi a közös elérendő cél. Éppen ezért a vadászatban a családok összes tagja részt vesz, bevonják a nőket és a gyerekeket is. Ez segíti az egyes tagok sikerfaktorait is meghatározni az adott feladat végrehajtása során. Mit mondhat ez nekünk? Azt, hogy a kitűzött célok abban az esetben, ha mindenki számára világosak, térképekként szolgálnak, a káoszból rendet teremtenek és a jövő irányát tűzik ki.

5. lecke: A csoport tagjai szilárd alapokon nyugvó közös értékeket és nézeteket vallanak

A pigmeusoknál a közös hiedelmek és értékek határozzák meg a csoport kultúráját, ez az alap erős kapcsolódási pont a szervezet tagjai között. Tisztázni kell, hogy mit szabad és mit nem – ez a különleges közös „nyelv” megerősíti a tagok közötti köteléket és biztosítja a csoport működésének keretrendszerét. Hogyan lehet ez hasznos számunkra? Olyan módon, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a személy-munkahely összeillésre. Például olyan alkalmazottakat veszünk fel, akik a szervezet értékeit és normáit össze tudják egyeztetni a sajátjaikkal. Ennek hosszú távú eredményeként a tagok szocializálódnak a szervezetbe, és már nemcsak elfogadják, de magukévá is teszik a szervezet fő értékeit.

6. lecke: A csoport tagjai a megosztott vezetés elvét követik és fogadják el

A vezetés nem a kiváltságosok monopóliuma a pigmeus társadalomban. Mivel nincs egy kiemelt vezetőjük, így mindenki egyenlően van jelen és vesz részt a törzs életét érintő kérdések megvitatásában. A pigmeusokat a másik neme, kora, státusza sem befolyásolja ebben a tekintetben, minden tagot felhatalmaznak a döntéshozatalra. Ez a felállás magas

teljesítményű szervezetekben is megfigyelhető. A sikeres vezetők bevonják alkalmazottaikat a vállalat életébe, világosan kommunikálják a kitűzött célokat és nem titkolóznak munkavállalóik előtt. Tisztelik a szervezet tagjait, meghallgatják visszajelzéseiket, kérdeznek, problémákat jelölnek ki megoldásra, serkentik az aktivitást a tagok között, a különböző hierarchiai szinteket igyekeznek kiegyensúlyozni. Toleránsak és rugalmasak, valamint elfogadják a személyek egyediségét, igyekeznek előnyt kovácsolni a szervezet tagjainak különbözőségéből. Dicsérik és elismerik alkalmazottaikat, az elért sikereket pedig közösen ünneplik meg. Összegezve olyan környezetet teremtenek, mely a tanulást és a növekedést segíti elő.