Ki ne ismerné Piroska és a farkas, a Békakirály vagy a Csipkerózsika történetét? Ezek a mesék szerves részévé váltak számtalan generáció gyermekkorának. Ezen klasszikusokat felnőtt fejjel újraolvasva néha elborzadhatunk, és hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk: Tényleg lenyelte a farkas a nagymamát, ráadásul élve? A királylány pedig egy ágyban éjszakázott egy békával? A herceg tényleg egy száz éve alvó lányt akart megcsókolni? Vajon mik az alapjai ezeknek a történeteknek? Mit szimbolizálhatnak ezek a nem ritkán abszurdnak tűnő jelenetek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a nálunk kevéssé ismert német politológus Iring Fetscher is, aki elmézéseiben szociológiai nézőpontok mellett pszichoanalitikus irányból is megvizsgálta a történeteket. Következő cikksorozatunkban tehát Fetscher Ki ébresztette fel csókjával Csipkerózsikát? című könyvéből szemezgetünk.
Cikksorozatunk első részében a Piroska és a farkas című mesét elemezzük. Az első motívum, amit a politológus kiemel, a farkas motívuma. Azért is tartja fontosnak az író ennek a karakternek a megismerését, mert a legtöbb mesében ravasznak és gonosznak állítják be. A Piroska és a farkasban például ő az, aki felfalja élve a nagymamát, annak unokájával együtt. A mesélő tehát alapvető gonosz természettel ábrázolja a farkast, ami a mesében tulajdonképpen nem más, mint az emberi agresszivitás szimbóluma általános állati agresszivitásként ábrázolva. Néhány néprajztudós azonban rátalált egy olyan elfeledettnek hitt mesetöredékre, ami az általunk ismert Piroska és a farkas történetétől gyökeresen eltér, és segíthet megfejteni, árnyaltabbá tenni az igazi farkasmotívumot.
Az elfeledett meserészlet
Ennek a mesetöredéknek a főszereplője nem is Piroska, hanem annak bátyja, akit vörös haja miatt a falu közössége mindig csúfolt és kirekesztett, és akinek egyetlen barátja sem volt. Ebben a történetben Piroska édesanyja azért varr lányának piros sapkát, hogy fia túlzott feltűnőségét valamiképpen kompenzálni tudja. Az ötlet azonban nem váltotta be az édesanya reményeit, és a vörös hajú fiút tovább csúfolták az emberek. Ebben a verzióban a fiú szalad az erdőbe, hogy elkerülje osztálytársai csúfolódását az iskolában. A farkas pedig barátságosan felajánlja segítségét a fiúnak. Segít neki hazavinni az erdőben szedett gyümölcsöket.
Piroska bátyja életében először tapasztal kedvességet egy élőlénytől. Az elbeszélő kihangsúlyozza, hogy mind a farkas, mind a fiú örömmel indult haza abban a reményben, hogy otthon megjutalmazzák őket a rengeteg gyümölcs miatt. Az édesapa ezzel szemben veréssel büntette fiát és az állatot, amiért az előbbi kihagyta az iskolát.
A közismert történet árnyaltabb értelmezése
A mindenki által ismert Piroska és a farkas története csak ezután kezdődik. Piroska azért indult el egyedül meglátogatni nagymamáját, mert bátyja büntetésből nem hagyhatta el a házat.
Ismerve ezt az elfeledett töredéket, már rögtön más fényben tűnik fel előttünk a farkas és annak viselkedése.
Az állat indítéka a bosszúvágy volt, amiért barátját megbüntették és bezárták az otthonába, míg annak húga szabadon mozoghatott.
Ezen kívül fontos kiemelnünk, hogy Fetscher értelmezésében az édesapa és annak anyja között túl erős anyakötődés áll fenn, amitől az édesapa soha nem tudott megszabadulni. Ez pedig a gonosz, szigorú atyai és nehéz házastársi természetében tört felszínre, ezért is büntette meg fiát olyan keményen.
Az író hangsúlyozza, hogy fontos megkülönböztetnünk a felfalás szót a lenyelni szótól. Az eredeti német történetben a lenyelni szó szerepel. A farkas tehát egészben és sértetlenül nyelte le a nagymamát unokájával együtt. Az állat célja az édesapa megfélemlítése volt, ami Fetscher szerint jóval humánusabbnak tekinthető, mint a meg nem érdemelt verés, ami a fiút és magát a farkast is súlyosan megsebesítette.
A mesében ezután egy, a környéken sétáló vadász hallja meg az állat horkolását, és szabadítja ki a lányt és a nagymamát, majd követ tölt a farkas hasába, megölve ezzel az alvó állatot.
Az édesapa elfojtott vágyai álom formájában
Az író értelmezésében a záró jelenetben szereplő alvó farkas mutatja meg számunkra, hogy a történet egésze egy álomnak tekinthető, amit Piroska édesapja álmodott. A vadász maga az apa, aki a történetben soha nem tudott megszabadulni a túlzott anyai kötődéstől,
és a túlzott kötődéstől való megszabadulás vágya a tekintélyelvűségében mutatkozott meg.
A farkas magát a nagymamát szimbolizálja. Az állat hasának felvágása pedig a köldökzsinór elvágásának a szimbóluma, melynek köszönhetően az édesapa megszabadul a túlzott anyai kötődéstől, mely a neurotikus viselkedését eredményezte. Ha ilyen aspektusból szemléljük a történetet, megérthetjük, hogy honnan származik a záró rész pozitív felhangja.
Láthatjuk, hogy a Piroska és a farkas története mennyivel összetettebb annál az értelmezésénél, amit gyermekkorunkban tanultunk. Pszichoanalitikus szemszögből nézve a mese mondanivalója meghaladja, sőt rá is cáfol arra a tanulságra, hogy a gonosz farkas elnyeri méltó büntetését. Az igazi mese olyan kényes témákat feszeget, mint a kitaszítottság, kirekesztettség érzése, a bosszúvágy, a neurotikus tekintélyelvű édesapa vagy az álom formájában megjelenő elfojtott vágyak.
Cikksorozatunk következő részében a Békakirály és a Csipkerózsika című meséket elemezzük.
Felhasznált Irodalom:
Fetscher, I. (1972). Wer hat Dornröschen wachgeküsst?. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main. 24-32.
Felhasznált irodalomKi ne ismerné Piroska és a farkas, a Békakirály vagy a Csipkerózsika történetét? Ezek a mesék szerves részévé váltak számtalan generáció gyermekkorának. Ezen klasszikusokat felnőtt fejjel újraolvasva néha elborzadhatunk, és hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk: Tényleg lenyelte a farkas a nagymamát, ráadásul élve? A királylány pedig egy ágyban éjszakázott egy békával? A herceg tényleg egy száz éve alvó lányt akart megcsókolni? Vajon mik az alapjai ezeknek a történeteknek? Mit szimbolizálhatnak ezek a nem ritkán abszurdnak tűnő jelenetek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a nálunk kevéssé ismert német politológus Iring Fetscher is, aki elmézéseiben szociológiai nézőpontok mellett pszichoanalitikus irányból is megvizsgálta a történeteket. Következő cikksorozatunkban tehát Fetscher Ki ébresztette fel csókjával Csipkerózsikát? című könyvéből szemezgetünk.
Cikksorozatunk első részében a Piroska és a farkas című mesét elemezzük. Az első motívum, amit a politológus kiemel, a farkas motívuma. Azért is tartja fontosnak az író ennek a karakternek a megismerését, mert a legtöbb mesében ravasznak és gonosznak állítják be. A Piroska és a farkasban például ő az, aki felfalja élve a nagymamát, annak unokájával együtt. A mesélő tehát alapvető gonosz természettel ábrázolja a farkast, ami a mesében tulajdonképpen nem más, mint az emberi agresszivitás szimbóluma általános állati agresszivitásként ábrázolva. Néhány néprajztudós azonban rátalált egy olyan elfeledettnek hitt mesetöredékre, ami az általunk ismert Piroska és a farkas történetétől gyökeresen eltér, és segíthet megfejteni, árnyaltabbá tenni az igazi farkasmotívumot.
Az elfeledett meserészlet
Ennek a mesetöredéknek a főszereplője nem is Piroska, hanem annak bátyja, akit vörös haja miatt a falu közössége mindig csúfolt és kirekesztett, és akinek egyetlen barátja sem volt. Ebben a történetben Piroska édesanyja azért varr lányának piros sapkát, hogy fia túlzott feltűnőségét valamiképpen kompenzálni tudja. Az ötlet azonban nem váltotta be az édesanya reményeit, és a vörös hajú fiút tovább csúfolták az emberek. Ebben a verzióban a fiú szalad az erdőbe, hogy elkerülje osztálytársai csúfolódását az iskolában. A farkas pedig barátságosan felajánlja segítségét a fiúnak. Segít neki hazavinni az erdőben szedett gyümölcsöket.
Piroska bátyja életében először tapasztal kedvességet egy élőlénytől. Az elbeszélő kihangsúlyozza, hogy mind a farkas, mind a fiú örömmel indult haza abban a reményben, hogy otthon megjutalmazzák őket a rengeteg gyümölcs miatt. Az édesapa ezzel szemben veréssel büntette fiát és az állatot, amiért az előbbi kihagyta az iskolát.
A közismert történet árnyaltabb értelmezése
A mindenki által ismert Piroska és a farkas története csak ezután kezdődik. Piroska azért indult el egyedül meglátogatni nagymamáját, mert bátyja büntetésből nem hagyhatta el a házat.
Ismerve ezt az elfeledett töredéket, már rögtön más fényben tűnik fel előttünk a farkas és annak viselkedése.
Az állat indítéka a bosszúvágy volt, amiért barátját megbüntették és bezárták az otthonába, míg annak húga szabadon mozoghatott.
[caption id="attachment_107834" align="aligncenter" width="840"] Piroska találkozása a farkassal.[/caption]
Ezen kívül fontos kiemelnünk, hogy Fetscher értelmezésében az édesapa és annak anyja között túl erős anyakötődés áll fenn, amitől az édesapa soha nem tudott megszabadulni. Ez pedig a gonosz, szigorú atyai és nehéz házastársi természetében tört felszínre, ezért is büntette meg fiát olyan keményen.
Az író hangsúlyozza, hogy fontos megkülönböztetnünk a felfalás szót a lenyelni szótól. Az eredeti német történetben a lenyelni szó szerepel. A farkas tehát egészben és sértetlenül nyelte le a nagymamát unokájával együtt. Az állat célja az édesapa megfélemlítése volt, ami Fetscher szerint jóval humánusabbnak tekinthető, mint a meg nem érdemelt verés, ami a fiút és magát a farkast is súlyosan megsebesítette.
A mesében ezután egy, a környéken sétáló vadász hallja meg az állat horkolását, és szabadítja ki a lányt és a nagymamát, majd követ tölt a farkas hasába, megölve ezzel az alvó állatot.
Az édesapa elfojtott vágyai álom formájában
Az író értelmezésében a záró jelenetben szereplő alvó farkas mutatja meg számunkra, hogy a történet egésze egy álomnak tekinthető, amit Piroska édesapja álmodott. A vadász maga az apa, aki a történetben soha nem tudott megszabadulni a túlzott anyai kötődéstől,
és a túlzott kötődéstől való megszabadulás vágya a tekintélyelvűségében mutatkozott meg.
A farkas magát a nagymamát szimbolizálja. Az állat hasának felvágása pedig a köldökzsinór elvágásának a szimbóluma, melynek köszönhetően az édesapa megszabadul a túlzott anyai kötődéstől, mely a neurotikus viselkedését eredményezte. Ha ilyen aspektusból szemléljük a történetet, megérthetjük, hogy honnan származik a záró rész pozitív felhangja.
Láthatjuk, hogy a Piroska és a farkas története mennyivel összetettebb annál az értelmezésénél, amit gyermekkorunkban tanultunk. Pszichoanalitikus szemszögből nézve a mese mondanivalója meghaladja, sőt rá is cáfol arra a tanulságra, hogy a gonosz farkas elnyeri méltó büntetését. Az igazi mese olyan kényes témákat feszeget, mint a kitaszítottság, kirekesztettség érzése, a bosszúvágy, a neurotikus tekintélyelvű édesapa vagy az álom formájában megjelenő elfojtott vágyak.
Cikksorozatunk következő részében a Békakirály és a Csipkerózsika című meséket elemezzük.
Felhasznált Irodalom:
Fetscher, I. (1972). Wer hat Dornröschen wachgeküsst?. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main. 24-32.
