„Egyszer volt, hol nem volt” – titkok a minőségi meseolvasásról

A rohanó hétköznapokban egyre kevesebb időnk jut az önfeledt tevékenységekre, hiszen minden programunk szigorú időrendben követi egymást. Jó lenne megállni, élvezni a mindennapok apró örömeit, nyugodtan beszélgetni, figyelmesen meghallgatni egymást és a gyermekeinket. És jó lenne, ha lenne időnk mesélni! Cikkünkben a Minőségi Mese országába kalauzolunk benneteket, ahol arról írunk, hogyan szelídítsük meg a „Sietség” nevű sárkányt, hogy elnyerjük méltó jutalmunkat: gyermekünk bizalmát és lelki boldogságát.

A gyermekkor az érzelmi biztonság megalapozásának időszaka. Minden szülő szeretné, ha gyermekében kialakulna az ősbizalom, az érzés, hogy a világ jó és érdemes volt megérkezni ide. Ennek megteremtését a mesék élménye segítheti, mely hozzájárul a pozitív önértékelés, az optimista látásmód és a kreatív gondolkodás kialakulásához is. A mesék által létrehozott belső hit támogatja a gyermeket abban, hogy a legyőzhetetlennek hitt akadályokat is elhárítsa, és később megoldásfókuszú felnőtt váljon belőle. Ehhez azonban nekünk, szülőknek is komoly figyelmet kell fordítanunk a megfelelő minőségű mesélés megteremtésére.

Nevelj lassan, olvass lassan!

A slow parenting, vagy nevelj lassan! képviselői a szülő-gyerek kapcsolatot állítják a középpontba. Központi értéknek tartják a szabad játékot, mely a világ önálló felfedezésének alapját adja, szemben a „kötelező” különórák terhével. Az elmúlt ötven évben a szabad játék lehetőségét ugyanis felváltották a kognitív készségeket fejlesztő foglalkozások, így a sok különóra nem enged teret az „üresjátéknak”, ez pedig komoly gondokat okozhat a lelki fejlődés során. A nevelj lassan! mozgalom lényege, hogy kellő mennyiségű minőségi időt töltsünk gyermekünkkel, meghallgatva az élménybeszámolóit, a bánatát, a félelmeit. Ehhez a minőségi időhöz pedig szorosan hozzátartozik a mesélés is, hiszen az összetartozás érzését meseolvasás közben könnyen megtapasztalhatjuk. Szülőként a mesélés közben lecsendesíthetjük a rohanó külvilágot, és olyan környezetet teremthetünk meg, melyben a gyermekünk megtapasztalja a biztonság érzését. Olyan alappillérek ezek, melyekre a későbbi szülő-gyermek kapcsolatot alapozhatjuk.

A minőségi meséléssel töltött idő például a későbbi bizalmas beszélgetések alapjául szolgál.

Ehhez pedig nem megfelelőek az úgynevezett „egyperces” mesék, melyekkel gyorsan letudhatjuk a meseolvasást, hiszen az együttlét esszenciáját a teljes ráhangolódás, és a maximális figyelem jelenti. A gyermekek számára ugyanis az egyik legfájóbb dolog, ha azt érzik, nem figyelünk rájuk, csak kötelességből foglalkozunk velük. Nem érdemes mesélni a gyermekünknek, ha csupán ki akarjuk pipálni ezt a feladatot a teendőink listáján, mert akkor elvész a mesélés jótékony hatása, a rövidített történetek pedig nem adják át a mesék lényegi mondanivalóját.

Akkor hogyan érdemes mesélni? 

A gyermekek – velünk ellentétben – még nem órához kötöttem működnek, hanem megszokásokhoz, rituálékhoz kapcsolják az idő múlását. Az ismert szertartások adják számukra a biztonság érzését, ezért érdemes a mesélésnek is kialakítani egy szokásos rutint. Sok családnál a mesék ideje a lefekvés előtti rutin része, mely remekül megteremti a pörgős nappal és a nyugalmas éjszaka közötti átmenetet.

Jó, ha a mesélésnek van egy állandó helye és jellege,

ide sorolható például az, hogy ölbe vesszük a gyermekünket, vagy szorosan megöleljük őt, ezzel kialakítva a meghitt légkört.

A minőségi mesélés egyik legalapvetőbb feltétele az idő. A mese élménye akkor lesz valódi, ha megszakítás nélkül mondjuk el a mesét, és hagyunk időt annak feldolgozására is. A meseélményt mélyíti, ha a gyermekünk látja az arcunkat mesélés közben, így a gesztusainkból, arckifejezésünkből érezni fogja, hogy vele együtt vagyunk jelen a történetben. Nem tanácsos sietni a meséléssel, hiszen ezt a gyermekek is megérzik, az unott, sietős mesélési stílus pedig kiül az arcunkra is, és csalódást kelt a gyermekben.

Bátran mélyüljünk el a mesében, használjuk a hangunkat, vagy keressünk egyéb eszközöket, hogy a különböző szereplőket megeleveníthessük. A mimika, a dallamos, ritmusos, a beszédtempónál lassabb mesélés mind megteremtik azt a világot, amelyben a történet játszódik. Mondjunk meséket szabadon, fejből, vagy a gyerekekkel közösen kitalálva a történetet, ezek a mesék ugyanis igazán személyes élményeket nyújtanak számukra. Ezek a módszerek segítenek a gyermekeknek a minél erősebb belső képalkotásban,

azaz, hogy a fantáziájukat használva kialakíthassák saját belső képeiket a meséről.

Ha gyermekünk újra és újra ugyanazt a mesét kéri, ne fordítsunk hátat a kérésének. Előfordulhat, hogy életkori és lelki fejlődésétől függően valamilyen problémába ütközött, melyre a mesén keresztül szimbolikus úton megoldást kap. A gyermekek pontosan tudják, milyen mese illik a mindenkori élethelyzetükre, és a mesén keresztül biztonságosan újraélhetik a feszültséget, valamint annak feloldódását. Nem érdemes a gyermek tudtára adnunk, ha tisztában vagyunk azzal, miért fontos számára egy adott mese. A gyermek számára ugyanis ijesztő lehet, ha a felnőtt kitalálja a legbelsőbb gondolatait, vagy titkos félelmeit. Egyszerűen csak bízzunk abban, hogy idővel magától osztja meg velünk az érzéseit. Fontos, hogy kerüljük a mese értelmezését, mivel ez megakadályozza, hogy a mese üzenete célba érjen. A lényegi mondanivaló ugyanis nem a szülők magyarázatain keresztül,

hanem a belső képek által kiváltott érzelmek segítségével marad meg a gyermekekben.

A tanulság kimondásával az önálló problémamegoldás és a személyes érzelmek feldolgozása elé gördítünk akadályt. Tehát ne kezdeményezzünk beszélgetést a mesével kapcsolatban, viszont legyen időnk megválaszolni a gyermekben esetlegesen felmerülő kérdéseket.

Természetesen szülőként mi ismerjük leginkább gyermekünket, így rugalmasan alkalmazkodhatunk a változatos gyermeki igényekhez.

A mesélés egy olyan varázspálca, melyet bármikor, bármilyen élethelyzetben segítségül hívhatunk:

ha hosszasan várakozunk valahol, ha a gyermekünk zaklatottá válik és el kell űznünk a rémes „Hisztimanót”, sőt, könnyen varázsolhatunk neki egy mágikus pénzérmét, ami elűzi minden félelmét, ha a zsebében tartja. Ha kicsit magunk is gyermekké válunk, egyszerűen roboghatunk végig a fantázia világában, és az erőltetettség érzése nélkül adhatjuk elő gyermekünk kedvenc meséit.

Ők ma gyerekek

Fontos tehát, hogy a mesélésre kellő időt és energiát fordítsunk, hiszen a befektetett munka meghozza a kívánt eredményt.

A szülő-gyermek kommunikáció egyik leghatékonyabb eszköze a mese,

ezért nem szerencsés gyorsan „túl lenni a kötelező esti mesén”, vagy rövidített változatokat választani az egyes mesékből. Használjuk ki tehát a vissza nem térő gyermekkor pillanatait a mesélésre! Útravalóul hagyunk nektek - mint hamuban sült pogácsát – Janikovszky Éva Ők ma gyerekek című írásából néhány gondolatot:

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.

Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.

Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.

Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.