Maratoni versenyzőként elkerülhetetlen a fájdalom megtapasztalása, amit a végsőkig tűrni kell. A fájdalom élménye egy komplex fiziológiai és pszichológiai faktorokból álló jelenség: egyszerre szenzoros és érzelmi tapasztalat, mellyel néhány sportoló könnyebben, néhány nehezebben birkózik meg. Cikkünkben olyan stratégiákat mutatunk be, melyek segítségével képesek lehetnek tompítani az észlelt fájdalom mértékét.
Megfelelő mennyiségű edzés, magabiztosság és tettre készség hiányában nagy valószínűséggel szenvedés vár egy hosszútáv-sportolóra. A fájdalom elkerülhetetlen lesz – a mentális erőtől függetlenül. Persze, elegendő edzéssel is előfordul, hogy megjelenik a fájdalom, amit fizikailag és mentálisan is bírni kell.
A korábbi rossz tapasztalatok szorongást, félelmet idézhetnek elő a sportolókban, ami akár a verseny napján, de verseny közben is felerősödhet. Mit lehet ilyenkor tenni? Nézzünk meg három stratégiát, ami a versenyzők segítségére lehet abban, hogy könnyebben viseljék a fájdalmat.
Bízni abban, hogy elmúlik
Egy kutatás tíz egykori olimpikon kerékpározó kognitív stratégiáit vizsgálta, melyeket az edzés vagy verseny közben jelentkező fájdalom elviselésére használtak. Az egyik ilyen hatékony stratégia volt például, ha meghatároztak egy pontot, ahol majd megszűnik a fájdalom.
Gyakran a fájdalom érzelmi élménye az, ami feladásra készteti a sportolókat. Emberi szükségletünk, hogy úgy érezzük, kezünkben van a kontroll – ez igaz a versenyzők esetében is: a fájdalmas periódusban a diszkomfort, a félelem és a szorongás kezelésével megszerezhetik a kontroll érzését, ami pedig segítheti őket átlendülni a nehezebb időszakon.
Beszélni önmagunkkal
Szintén segíthet, ha a sportoló talál egy szót vagy gondolatot, amire irányítani tudja figyelmét. A fájdalomra irányított fókusz a megállás vágyát erősíti, így amikor a szenvedés tetőfokához kezd érni, hatékony stratégia lehet egy ritmikus kognitív tevékenység elkezdése. Van, akinek egy kulcsszó mantraként való ismételgetése segít: lehet ez például a „nyugalom”, „erő”, „kitartás” vagy bármi, ami a sportolónak személyes jelentéssel bír. Másoknak az válik be, ha sportágtól függően a lépés, a csapás vagy a tekerés ütemére elszámolnak egy meghatározott pontig (például húszig), majd újrakezdik. A sportolók ezekkel a stratégiákkal feladatot adnak az agyuknak, hiszen annak folyamatosan más információt kell feldolgoznia ahelyett, hogy a fájdalom érzésével foglalkozna.
Elfogadni, amit a nap tartogat
A sportoló versennyel kapcsolatos elvárásai nagy szerepet játszanak abban, hogyan észleli majd a felbukkanó eseményeket. Ha előzetesen képes elfogadni a gondolatot és felkészülni arra, hogy verseny közben előbb-utóbb megjelenik a fájdalom, egészen másképp fogja észlelni azt, és valószínűleg nagyobb sikerrel fog megküzdeni azzal, mintha hozzáállásából a megküzdés nehézségei tükröződnek.
Verseny közben azok a környezeti ingerek fognak a leginkább megragadni, amik illeszkednek a sportoló előzetes elvárásaihoz. Észlelése azonban a nem várt eseményekbe is belekapaszkodik (pl. „Nem kellene ilyen melegnek lennie!”), ami szintén befolyásolhatja a fájdalom észlelését.
A legjobb, amit ilyenkor tehet egy hosszútávon versenyző sportoló, hogy nyitottan fogadja a verseny közben előforduló pozitív vagy negatív történéseket, körülményeket – mint pl. a fájdalmat –, nem próbál harcolni ellenük, és elhiszi magáról, hogy képes ezekkel hatékonyan megküzdeni annak érdekében, hogy a legjobbat tudja magából kihozni. Számos megküzdési stratégia létezik, így mindegyik sportoló megtalálhatja azt, ami számára a legideálisabb.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
