Együtt egy szebb jövőért: környezettudatos nevelés iskolán innen és túl

Bár a személyes felelősség olykor kicsinek tűnhet a környezetvédelem kapcsán, azonban a klímaváltozás mind fizikai, mint pszichés értelemben is egyre nagyobb kihívás elé állít minket, így fontos beszélnünk a témáról – és még fontosabb aktívan cselekednünk. Ebből pedig nem hagyhatjuk ki azokat, akiket talán a leginkább érint a téma: a gyerekeket. Cikkünkben a „környezetbarát" nevelés fontosságát és módszerét vesszük górcső alá. 

Manapság szinte már közhelynek hat, hogy az emberiség egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás jelensége. A boltok polcain egyre több eco, zöld és zerowaste címkével ellátott termék sorakozik, mi pedig hajlamosak lehetünk elveszni a lehetőségekben és a követendő minták súlya alatt. Rengeteg kérdés merülhet fel bennünk a téma kapcsán: Valóban csak az ipar felelős a környezetszennyezésért? Egyedül hogyan érhetnék el bármilyen változást? 

Ahogy a történelem során változott a természethez való viszonyunk, úgy a környezetszennyezésre való reakcióink is változtak. Leggyakrabban a személyes felelősség hárítása, és a nagyobb hatalmakban, technikai vívmányokban való bizakodás jelenik meg válaszul a szorongásra és bizonytalanságra. Akik tudatosabban kezelik a környezetszennyezés kérdését, azok az életmódjuk alakításával igyekeznek oldani a helyzeten, ami a mentális egészségükre is pozitívan hat (erről olvashatsz többet is itt).

Azonban fontos kiemelni az érem másik oldalát is: a klímaváltozás pszichére gyakorolt destruktív hatását. A WHO jelentése szerint az

öt év alatti gyermekek megbetegedéseinek 88%-a köthető valamilyen módon a klímavészhelyzethez.

Itt nemcsak az éghajlati változások okozta alultápláltságot említhetjük, hanem akár a természeti katasztrófák okozta mentális problémákat és esetleges visszamaradásokat is, illetve a manapság egyre inkább elterjedő klímaszorongást. Bár először azt gondolhatjuk, hogy ez inkább a serdülő és fiatal felnőtt korosztályt érintő probléma, de több kutatás is igazolta, hogy a környezetszennyezéshez kapcsolható félelemérzet, szorongás és distressz már egészen fiatal, akár 10-12 éves korban is megjelenik. Ez az utóbbi években megmutatkozott különböző sztrájkok és megmozdulások keretei között is (gondoljunk csak a Fridays for Future kezdeményezésre, valamint Greta Thunberg-re), azonban a gyerekek és fiatalok általános tapasztalata az, hogy nem hallgatják meg őket. Ennek ellenére egyértelmű: fontos a témával foglalkozni, és talán még fontosabb az ahhoz kapcsolódó tudást, attitűdöket átadni a jövő generációinak, amiben a legnagyobb szerepe a szülőknek és az iskolának van.

Környezetvédelem és iskola: a környezeti nevelés

Mit tehetünk vajon azért, hogy a felnövekvő generációk ne csupán elszenvedői legyenek a pusztító emberi hatásoknak, hanem akár a Föld megmentőivé válhassanak? A kérdés bár drámainak és túlzónak tűnik, de talán ennek megválaszolására született meg a környezeti nevelés fogalma, amely Magyarországon 1998 óta része a közoktatási törvénynek, 2004 óta pedig kötelező eleme minden iskola pedagógiai programjának. Sajnos az intézkedések ellenére hazánkban a természet iránti elköteleződésben csökkenő tendencia figyelhető meg a diákok körében, ami több tényezőből is adódik.

De mit is takar a környezeti nevelés?

Röviden a tanárok által átadott értékrendszert, tudást és tapasztalatokat jelenti, ami hozzásegíti a tanulókat egy fenntarthatóbb életforma elsajátításához. Legtöbbször a diákok a természettudományos tanórák alkalmával találkozhatnak vele, de azt sokszor csak száraz anyagként kapják meg. Ennek az is lehet az oka, hogy a tanárok maguk sem kapnak megfelelő képzést a környezeti neveléshez, saját attitűdjeik sem formálódtak még olyan irányba, aminek átadását elvárják tőlük. Ezenfelül a felelősségteljes gondolkodás „receptje” picit összetettebb – szükséges hozzá belső motiváció, személyes érzékenység, szándék és megfelelő kontrollérzet is. Ezek kialakulásában nagy szerepe lehet annak, ha a gyerekek részt vehetnek olyan iskolai rendezvényeken, programokon, ahol valós problémákkal találkozhatnak, és arra együtt kereshetik a választ, illetve ahol megfelelő példát kaphatnak arról, milyen a „zöldnek” lenni.

A viselkedésük kialakításában pedig a legfontosabb tényezőnek a pozitív visszajelzést találták.

Egy kutatásban például olyan kukákat alkalmaztak, amik a szelektív szemétgyűjtéskor köszönt a diákoknak, így később is inkább használták a szelektív kukákat, mint a vegyest. A példamutatás fontosságára mutathat rá az az eredmény, amikor falusi és városi tanulókat hasonlítottak össze: a városban élők – hiszen szüleikkel együtt gyakrabban jártak autóval a városban – kevésbé látták kártékonynak az autó használatát és önmagában a légszennyezést, hiszen neki ezek a napi rutinhoz, megszokott dolgokhoz kötődtek, szemben a falusi gyerekekkel.

A környezeti nevelés kapcsán az életkort is fontos szem előtt tartani – bár még a 6-7 éves korosztálynak sokszor sajátos tudása van a biológiáról és az ökológiai kérdésekről, a saját nyelvezetükhöz és ismereteikhez igazodva náluk is be kell emelni ennek az oktatását. (Sőt, akár sokkal korábban is el lehet kezdeni, amire már itthon is vannak törekvések, hiszen az Ökosuli hálózatán túl találkozhatunk zöld ovikkal és bölcsikkel is.) Erre lehet példa egy külföldi kutatás, ahol 5-6 éveseknek tartottak környezeti nevelési programot, képes könyvekkel. A programnak a vártnál nagyobb sikere lett: a kisgyerekek megtanulták az újrahasznosítás és takarékoskodás különböző módjait, a szeméttermelés csökkentését és egyéb környezetbarát megoldásokat, amiket alkalmazni is igyekeztek (pl. kevesebb papírt használtak rajzoláskor, saját uzsonnásdobozt vittek magukkal, elzárták a csapot és a lámpát, amikor nem használták).

Ahogy kezd központi témává válni már a hétköznapi rutinunkban is a fenntarthatóság, úgy kezd beszivárogni ez az oktatáson, marketingen, sőt, a divaton át a szülői módszerek körébe is. A környezettudatos nevelés (vagy angolul eco-parenting) sokak számára a saját értékrendszerük kifejeződése, mások pedig azért követik, mert a zero waste életmódhoz hasonlóan kezd trendivé válni. A mosipeluson és ecetes tisztítószeren kívül azonban többet takar maga a fogalom. A hozzá kapcsolódó értékrendet kell átadni, ráadásul olyan formában, hogy az a gyerekeknek se nem megterhelő, se nem elvárás jellegű ne legyen; így

amelyik szülő elköteleződik az eco-parenting mellett, kemény fába vágja a fejszéjét.

Az alábbi pár, kutatásokra támaszkodó tippel viszont sokat segíthetünk gyermekeinknek abban, hogy nyitottá váljanak a világ problémáira, és aktívan felelősséget vállaljanak bennük:

1. Beszélgessünk!

A kommunikáció nem csak az ismeretátadás szempontjából lehet fontos a környezettudatosságra nevelésnél. A gyerekek, mint már olvashattuk korábban, sokszor szoronganak, félnek a klímaváltozással járó veszélyektől. Van, hogy a szülők nem mernek a kisebb gyerekekkel beszélni a témáról, attól tartva, több kárt okoznak vele; azonban a médiából jövő információk gyakran akaratlanul elérik őket. Fontos, hogy ezeket a szülő átfordítsa a gyermek nyelvezetére, így csökkenhet a bennük kialakuló szorongás, és korán megkezdődhet az ismeretátadás.

2. Kiránduljunk!

A családdal, barátokkal együtt töltött idő a természetben pozitív emlékekkel és élményekkel látja el a gyerekeket, valamint a túrázás általános szabályait betartva megtanulják tisztelni és óvni a természetet.

3. Mutassunk példát!

Főleg kisebb korban lehet fontos az, hogy a gyermek lásson maga előtt mintát, ami alapján ő is cselekedhet. Nem feltétlen kell nagy dolgokra gondolni, elég lehet egy-egy bevásárlás alkalmával saját zacskóba rakni a pékárut, vagy szelektíven gyűjteni otthon a szemetet.

4. Támogassuk!

Sok esetben már korábban tisztában van a gyermek a környezetszennyezés jelenségével, és a fenntarthatóság fontosságával, mint ahogy azt a szülő gondolná (a kutatások szerint például a gyerekek hamarabb elfogadják azt, hogy az ember felelős a klímaváltozásért, mint a felnőttek). Fontos így nem csak a viselkedés kialakítása, hanem fenntartása is: a feltétlen támogatása és motiválása a gyermekek „zöld” törekvéseinek.

Bár elsőre kihívásokkal telinek tűnhet egy új, környezettudatosabb életforma bevezetése, azonban nem feltétlen jár nehézségekkel. Amennyiben a tőlünk telhető legtöbbre törekszünk, a családban közös projektnek tekintjük a komposztálást vagy épp a zöldségtermesztést, a gyermekek könnyen elsajátíthatják azokat az értékeket, amik hozzájárulhatnak a klímavészhelyzet megoldásához - és végső soron egy szebb jövőhöz.