Éjszakai zombik – Mit tegyünk, ha alvajáró a gyerek?

Alvajáráskor az agy mérlegelő, döntéshozó központja inaktív, a cselekvésekért felelős területek viszont továbbra is aktívak, így minden olyan tevékenység, ami már berögzült, elvégezhető marad. A gyerekeink védelme érdekében tehát jobb, ha tudjuk, mire érdemes számítanunk.

Szülőként meglehetősen sokféle érzelmet válthat ki belőlünk, amikor először tapasztaljuk, hogy a gyermekünk alvajáró. Az éjszaka során váratlanul megjelenő, üveges tekintetű, általában csendes, vagy magában mormoló, de határozottan sétáló gyerek igen hátborzongató és szórakoztató lehet egyszerre. Aggodalomra adhat viszont okot a tudat, hogy amíg mi alszunk, a gyerekünk talán megint öntudatlan köröket tesz a lakásban, s ki tudja, nem tesz-e kárt magában. Leeshet az ágyról, a lépcsőről, és ki tudja, hogy mekkora ijedtség éri, amikor hirtelen felébred, és nem tudja, hogy hogy került oda, ahova. Felmerülhet bennünk annak a kérdése is, hogy egyáltalán miért válik alvajáróvá a gyermek? A felnőttek esetében a leggyakoribb kiváltó ok a stressz és a szorongás valamilyen formája, a gyerekeknél viszont ez a ritkábbik eset. Ahhoz, hogy kellő biztonságban tudhassuk az alvajáró gyerekeinket, és mi se aggódjunk fölöslegesen, fontos a saját fejünkben is tisztázni az ezzel kapcsolatos kérdéseket: Mi is az az alvajárás? Miért alakul ki? És mit tehetünk a megszüntetése érdekében, hogy a gyerek is minél hamarabb visszanyerhesse a pihentető éjszakákat, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéséhez.

Mit nevezünk alvajárásnak?

 Az alvajárás (latin nevén szomnambulizmus) egyfajta ébrenlét és alvás közötti állapot. Az alvási zavarok közé sorolandó rendellenesség, amely akaratlan (nem tudatos) motorikus és/vagy verbális vagy tapasztalati élményekkel jár. Az illető ébernek tűnik, hiszen nyitva a szeme, tud kommunikálni és meglehetősen zökkenőmentesen végzi a rutin feladatokat. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy alvajáráskor míg az agy mérlegelő, döntéshozó központja inaktív, addig a cselekvésekért felelős területek aktívak maradnak, így

minden olyan tevékenység, ami már berögzült, ami nem okoz különösebb koncentrációt, elvégezhető marad.

A felnőtteknél nem ritka, hogy éjszakai evésnek, főzésnek, vagy autóvezetésnek állnak neki, mivel az agyuknak ezek már rutin műveletek. A gyerekeknél (szerencsénkre) ezektől kevésbé kell tartanunk, ugyanakkor ők is képesek mindarra a mozgássorra, amit már kellően begyakoroltak: ilyen lehet az ajtók, fiókok kinyitása, az öltözködés, a wc-re menet, vagy ezeknek részfolyamatai (nadrág letolása). A kizökkentésük pedig nehézkes lehet, mivel az alvajárás leggyakrabban az éjszaka első harmadában, a mélyalvás fázisában történik. Ilyenkor nem álmodunk, sőt általában mozgásképesek sem vagyunk, hiszen ez mind az elménk, mind a testünk regenerálódásának időszaka. Akkor hát, miért is tudnak egyesek talpra állni és masírozni a lakásban? Bár a kutatók a mai napig vizsgálják az összefüggéseket, és sok rejtély megoldatlan még a témában, vannak olyan feltevések, amelyek közelebb vihetnek minket a jelenség megértéséhez.

Más lehet a kiváltó ok a gyerekeknél és más a felnőtteknél

 A statisztikák szerint az alvajárás sokkal gyakoribb jelenség a gyerekeknél, mint a felnőtteknél, ennek az eredménynek pedig nagy jelentősége van a kiváltó okok vizsgálatában is. A gyerekek jellemzően 4 és 16 éves koruk között produkálnak alvajárást (ekkor sem túl rendszeresen), kamaszkorra pedig többnyire teljesen el is hagyják. A felnőttkorban visszatérő alvajárásokat általában lelki okok (stressz, szorongás, depresszió) váltják ki, a gyerekeknél viszont a kutatók inkább a még nem teljesen fejlett agyi működést vélik felelősnek. Az alvás során két fázis váltakozik egymással: a mélyalvás (non-REM) és a gyors szemmozgás fázisa (REM). A kettő közötti váltás rendkívül komplex, összerendezett agyi folyamatot igényel, hiszen a művelet során nemcsak az agyban, de az egész testben is változások történnek (izomlazulás, hormon felszabadulás stb.). A gyerekek természetes agyi fejlődése során a különböző területek eltérő ütemben fejlődnek, ennek következtében pedig akadályozottá válhat ez a folyamat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy

a mélyalvásból való fázisváltás során, ha nincs meg a kellő összhang az agyi központok között, akkor a gyerek megrekedhet a két állapot között.

Időzítési és összehangoltsági hiba történik. Ez a félig éber félig alvó állapot okozza az alvajárást. A gyerek nincs tudatában annak, amit csinál, ezért nem is fog rá emlékezni másnap, amikor kérdőre vonjuk, hogy, miért pisilt a szoba közepére, miért akart annyira kimenni a bejárati ajtón, és miért kért inni, ha aztán nem is itta meg a kapott pohár vizet. A jó hír viszont, hogy a gyerek gyors fejlődése következtében, egy-két kellemetlen éjszaka után valószínűleg magától megoldódik a probléma.

Fel kell-e ébreszteni egy alvajárót?

Sok tévhit kering a köztudatban arról, hogy fel szabad-e ébreszteni egy alvajárót. A közhiedelemmel ellentétben, nem kell attól félni, hogy szívrohamot és halált fogunk okozni annak, akit felébresztünk. Miután azonban az alvajáró nincs tudatában a pillanatnyi történéseknek, valóban meglepetésként érheti a tényleges ébredés, ezért ha ezt tesszük, érdemes gyengéden felébreszteni. Előfordulhat viszont, hogy nem is válik szükségessé az ébresztés vagy azért, mert az egyén magától visszamegy az ágyába, vagy mert egy kis terelgetéssel visszatessékelhető. Az ébresztés szükségessége tehát helyzetfüggő. Alvajárás során sok veszélynek lehet kitéve egy gyerek és egy felnőtt is, amelyektől – amennyiben ébren vagyunk – meg kell védeni őket, és előfordulhat, hogy csak az ébresztés tűnik megoldásnak. Ahogy fentebb már említésre került, az alvajárók ébresztése nem feltétlenül könnyű, ezért elsősorban az ágyba való visszatereléssel (fizikálisan, verbálisan) érdemes próbálkozni. A spontán ébredéssel ugyanakkor minden esetben számolnunk kell, ezért a megnyugtató hozzáállásunk nem nélkülözhető.

Mire érdemes figyelni?

Tekintve, hogy a gyerekek alvajárása alapvetően a normális fejlődésükkel függ össze, a legtöbb esetben nincs más teendőnk, mint eltűrni az éjszakai kalandozásokat, esetleg előkészíteni hozzá a biztonságos környezetet (amennyiben ez lehetséges): zárni a bejárati ajtót, egyenes utat engedni a wc-re, eltenni a tv távirányítót, elzárni a lépcsőfeljárót, stb. Érdemes végiggondolni, hogy mik azok a tevékenységek, amelyek már rutin műveletek a gyerek számára, vagy amit az előző alvajárásánál is produkált, így felkészülve várhatjuk azok ismétlődését.

Amíg ez a „rendellenes viselkedés” csupán elvétve, egyszer-egyszer, rövidebb időtartamig jelentkezik, nem szükséges komolyabb elméleteket gyártani a magyarázatukra, ha viszont valóban rendszeressé válik, célszerű körüljárni pár dolgot.

Az alvajárás gyakori megjelenése már utalhat lelki (stressz, szorongás), illetve idegrendszeri zavarokra, problémákra. Egyes kutatások már találtak összefüggéseket az alvajárás és az agyvérzés, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, depresszió között is, ezek azonban inkább a felnőttkori alvajárás esetén jelentkezhetnek. A gyerekeknél jellemzően valamilyen stresszforrás, esetleg idegrendszeri eltérés állhat a hátterében a már folyamatosnak nevezhető alvajárásoknak, ezeket tehát érdemes szakember segítségével időben kiszűrni. Ha stresszt vélünk a háttérben, úgy javasolt lehet például mindfulness gyakorlatok (meditáció, relaxáció) bevezetése a mindennapokba, amelyek segíthetnek az ellazulásban, az agy kikapcsolásában, hogy az alvás valóban kielégítő lehessen. Hiszen az éjszaka jelenti a testünknek, az elménknek és a lelkünknek is a feltöltődést. Ekkor tud regenerálódni és továbbfejlődni, feldolgozva a napközben történteket.

A gyerekeink egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a kielégítő alvás, ezért fontos, hogy vigyázzunk rá. Az alvajárás gyerekek esetében rendszerint ártalmatlan, azonban ha bizonytalanok vagyunk a fennálló helyzet mérlegelésében, mindenképp javasolt segítséghez fordulni. A Mindset csapata ebben az esetben is örömmel áll rendelkezésre. Ha tehát szükségét érzed, vedd fel velünk a kapcsolatot, hogy mihamarabb megválaszolhassuk a felmerülő kérdéseidet!