A pihentető alvás nélkülözhetetlen egészségünk és jó közérzetünk szempontjából. Elengedhetetlen az idegrendszer és teljes szervezet regenerálódásához. A megfelelő mennyiségű és a jó minőségű alvás hiányában fizikai és szellemi teljesítményünk is hanyatlásnak indul. Hogyan ismerhetjük fel, ha alvási szokásaink már problémássá váltak? Milyen típusai vannak az alvászavaroknak és mit tehetünk, hogy javítsunk a helyzeten? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A kialvatlanság komoly egészségügyi következményekkel járhat. Különböző kutatások kimutatták, hogy százórányi alvásmegvonás már hallucinációhoz, paranoid és bizarr viselkedéshez vezethet. Az alváshiány miatt az egyszerű feladatok megoldása során is nehézségekbe ütközhetünk. Romolhatnak a kognitív és a motoros képességeink is. Kihívást jelenthet számunkra az összeszedett gondolkodás, feledékennyé válhatunk, mozgásunkat nehezebb kontrollálnunk, előfordulhat, hogy nekimegyünk tárgyaknak. Aki pedig valami miatt kétszáz óránál többet is ébren vagy nagyon kevés alvás mellett tölt el, időnként két-három másodperces „mikroalvásos” szakaszokba zuhan. Mindezt úgy, hogy akár észre sem veszi, hogy szervezete produkált egy rövid alvásciklust. A test átveszi az irányítást,
szervezetünk nem engedi huzamosabb időre megfosztani magát az alvástól.
Az alvásdepriváció tehát komoly hatással van ránk, mégis amint lehetőségünk van kialudni magunkat, a korábban tapasztalt tünetek nyom nélkül eltűnnek. Ennek ellenére az alvásmegvonás és a normális alvásciklus felborulása jelentős pszichés terhet ró ránk. A klinikusok két csoportba osztják az alvással kapcsolatos rendellenességeket. Az egyikbe tartoznak az alvás mennyiségének, minőségének és időzítésének zavarai, vagyis a disszomniák. A másik kategóriába pedig az alvás során jelentkező rendellenességek, a paraszomniák tartoznak.
Ébren forgolódva
A disszomniák leggyakoribb formája az inszomnia. Akkor diagnosztizálhatjuk az alvás megkezdésének és fenntartásának ezen zavarát, ha a probléma legalább egy hónapon keresztül fennáll és jelentős szenvedést okoz a személynek. Akit érint az inszomnia, éjszakánként csak forgolódik, nappal viszont rohamszerű álmossággal küzd, időnként mikroalvásokkal pótolja az alváshiányt. Az inszomniának számos oka lehet. Hátterében állhat biológiai ok, mint például a túlságosan aktív arousalrendszer, de egyes betegségek velejárója is lehet. Okozhatja mentális zavar, mint a depresszió vagy a skizofrénia, de akár a szerfogyasztás mellékhatása is lehet. Mindezek mellett pedig az életmód is jelentős hatással van alvásminőségünkre. Ha valaki túl sokat alszik hétvégente, túl meleg vagy túl hideg van a hálószobájában, túl sok koffeint fogyaszt, vagy közvetlenül lefekvés előtt sportol, könnyen érintett lehet az alvászavarban.
Aki még állva is elalszik
Az inszomniával szemben a hiperszomniában szenvedők központi problémája a tartós túlzott aluszékonyság. Ez jelentheti az elnyújtott éjszakai alvást, de a nappali sorozatos elszenderedéseket is. Ennek egyik súlyosabb formája a narkolepszia. A narkolepsziás személy nem tud mit tenni az elalvás ellen,
a nappali órákban is rohamszerű REM-fázis betöréseket tapasztal.
Különös módon az alvásrohamokat sokszor a heves érzelmi hatások váltják ki, például egy felfokozott vita, a vizsgadrukk vagy egy izgalmas focimeccs is előidézheti a tüneteket.
Alig kapok levegőt
A légzési eredetű alvászavarok során az agy átmeneti oxigénhiányos állapotba kerül. Ennek leggyakoribb formája az alvási apnoé. A jelenség leginkább a túlsúlyos, erősen horkoló személyeket érinti. Egy éjszaka alatt több száz apnoés epizód is jelentkezhet, amelyek során akár harminc vagy még több másodpercre is leállhat a légzés. Veszélye abban áll, hogy eközben az agy nem jut elegendő oxigénhez. Az apnoés fázis végén az érintett egy pillanatra felébred, ekkor újra beindul a normális légzés. Az alvási apnoéban szenvedők sokszor nem is tudnak betegségükről, csak azt veszik észre, hogy napközben mindig fáradtak.
Lidércek és alvajárók
Az alvás közben jelentkező paraszomniák leggyakoribb formája a lidérces álom. Legtöbbünknek vannak időnként rémálmaik, de ezek ritkák és nem befolyásolják jelentősen pszichés jóllétünket. Ezek a súlyos rémálmok általában stressz hatására sűrűsödnek. Egy további típusa a paraszomniáknak az alvási rémület. Azt az állapotot nevezzük így, amikor valaki az éjszakai alvás első harmadában verítékben úszva, páni félelemmel, sikoltozva riad fel. Ez a zavar legtöbbször gyermekeknél, négy és tizenkét éves kor között jelentkezik és felnőttkorra eltűnik. A rendellenesség sajátossága, hogy az érintettek általában
nem is emlékeznek a rémisztő élményre, amikor reggel felébrednek.
Az alvajárás szintén jellemzően a gyermekeket érintő jelenség. Az alvajárók anélkül kelnek fel az ágyukból és kezdenek járkálni, hogy tudatában lennének vagy később emlékeznének rá. Általában rezzenéstelen arccal közlekednek, meglepő ügyességgel. Sem a lépcsők, sem más akadályok nem állítják meg őket, miközben néha egészen bonyolult tevékenységeket hajtanak végre ebben az állapotban. Oka máig ismeretlen, és a serdülőkor végér általában megszűnik.
A megfelelő alvás elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és harmonikus életet éljünk. Az alvászavaroknak lehetnek biológiai és pszichés okai is. Ha alvási problémáink jelentős káros hatást gyakorolnak a mindennapjainkra, érdemes felkeresni egy szakembert, és bejelentkezni egy alvásvizsgálatra, hogy fény derüljön az alvászavar okára.
Felhasznált szakirodalom: Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei – Pszichopatológia. Osiris Kiadó, Budapest Novak, M. (2004). Sleep disorders and quality of life. Disszertáció. Budapest: Semmelweis Egyetem.
