Elég egy jó szó – A minőségi baráti beszélgetések hatása

A University of Kansas kutatása szerint elég akár napi egyetlen minőségi beszélgetés egy baráttal ahhoz, hogy a jóllétünk növekedjen. A tanulmány szerint ugyanis egy ilyen interakció következtében a nap végére boldogabbá válhatunk, és a stressz is elkerülhet minket. A személyes kommunikáció a legideálisabb eszköz erre – ez hatásosabb, mint az interneten keresztül zajló –, de akár egy telefonhívás is megteszi.

Napi egyetlen minőségi beszélgetés egy baráttal javítja a közérzetet a nap végére – olvashatjuk egy egészen friss kutatásban. Ez számos módon megtörténhet, beleértve a kapcsolat minőségének és a boldogság érzésének növekedését, valamint a stressz, a szorongás vagy épp a magány érzésének csökkenését.

A vizsgálatot vezető kutatók a minőségi kommunikáció meghatározására voltak kíváncsiak a kapcsolatok kontextusában, éppen ezért 7 konkrét kommunikációs stílust választottak ki, amelyeket naponta több mint 900 résztvevő alkalmazott a Covid-járvány előtt, alatt és után. A választott típusok a korábbi kutatások alapján mind-mind olyan kommunikációs formák voltak, amelyek alkalmazásával az emberek a beszélgetéseiken keresztül jobban kötődhetnek egymáshoz. Ilyen viselkedésforma volt többek között a másik meghallgatása, a viccelődés, az őszinte dicséret vagy épp a másikkal való törődés kimutatása. A résztvevők pedig minden este kitöltöttek egy tesztet, amely felmérte a jóllétüket – beszámoltak többek között a napi stressz- és szorongásszintjükről, a jó közérzetről, a magányról vagy épp a napjuk minőségéről.

Az eredmények azt mutatták, hogy már egy interakció is elég volt a pozitív hatások megjelenéséhez, de minél több ilyen történt egy nap, annál nagyobb volt a "jutalom".

A kísérlet vezetője, Jeffrey Hall így fogalmazott: minél többet hallgatod a barátaidat, minél inkább kimutatod nekik, hogy fontosak számodra, és minél több időt fordítasz arra, hogy értékeld a másik véleményét, annál jobban fogod érezni magad a nap végére. Minél gyakrabban élünk tehát át minőségi kommunikációt, annál nagyobb előnyünk származhat belőle.

A mai világban, az internet és a média korszakában fontos kitérni a kapcsolódás különböző módjaira. A tanulmány megállapította, hogy a jó minőségű személyes kommunikáció szorosabban kapcsolódik a jólléthez, mint az elektronikus vagy a közösségi médián keresztüli kapcsolattartás.

Összességében tehát a személyes kommunikációs epizódok bizonyultak a legmeghatározóbbaknak.

A tanulmány tehát arra biztat minket, hogy lépjünk ki az online térből, és építsük a kapcsolatainkat a "való világban" is.

A kutatás talán egyik legérdekesebb eredménye, hogy bemutatja, milyen kicsi az eltérés az egyes kommunikációs típusok között. A kutatók előzetesen azt feltételezték, hogy bizonyos beszélgetések – például a barátokkal való tréfálkozás – többet nyomnak a latban a pozitív kimenetel szempontjából, de bebizonyosodott, hogy mind a hét kommunikációs típus egyformán jól működött a kontrollcsoportokhoz és egymáshoz képest is.

Tehát lehet, hogy valójában nem is a beszélgetés tartalma a lényeges, hanem csak az, hogy minőségi beszélgetést folytassunk egy hozzánk közel állóval.

Hiszen a kommunikációt tulajdonképpen arra használjuk, hogy kielégítsük az összetartozási szükségletünket, és ezáltal megszabaduljunk a stressztől.

A fenti kutatás azt sugallja, hogy bárki, aki időt szakít egy minőségi beszélgetésre, javíthatja a saját közérzetét. A kommunikáción keresztül a nap folyamán bármikor megváltoztathatjuk az érzéseinket, csökkenthetjük a stresszt, vagy jobb kedvre derülhetünk. Elég lehet, ha érdeklődünk a másik felől, közösen viccelődünk, vagy elmondjuk, hogy gondoltunk rá. És még amiatt sem kell aggódnunk, hogy mit fogunk megvitatni, hiszen ez összességében teljesen lényegtelen.

A fontos az őszinte kapcsolódás.

Ápoljuk tehát a közeli kapcsolatainkat, hiszen ezek mentőövként szolgálhatnak a mindennapok gyakran fárasztó, kilátástalan vagy épp átláthatatlan viharaiban. Vegyük körbe magunkat a barátainkkal, lehet, hogy épp csak egy kis figyelemre vagy jóízű nevetésre van szükségünk ahhoz, hogy szebbé váljon a napunk, vagy hogy másokét szebbé tegyük.