A Száll a kakukk fészkére című filmben a pszichiátria egy rémálomként jelenik meg szemünk előtt, ahol az elektrosokkot a betegek kínzására használták. A pszichiátriai kezelés azóta hosszas fejlődésen ment keresztül, ám sokszor még mindig a félelemhez és kegyetlenséghez kapcsoljuk. Cikkünkben az elektrosokk-terápiával kapcsolatos tévhiteket szeretnénk eloszlatni.

Az elektrokonvulzív kezeléssel, vagy más néven elektrosokk-terápiával az 1930-as években kezdett kísérletezni dr. Ugo Cerletti, olasz ideggyógyász. Azonban a konvulzív terápiát korábban már Ladislas J. Meduna, magyar származású pszichiáter is alkalmazta. A konvulzió alatt görcsrohamot értünk, tehát egy epilepsziás nagyrohamhoz hasonló állapotot. Meduna ugyanakkor nem elektromos árammal idézte elő a görcsöt, hanem egy cardiazol nevű kémiai anyaggal. Az elektrosokk-terápiánál elektródákat helyeznek többnyire a halántékra, melyeken keresztül különböző erősségű (800mA körüli) elektromos áram vezethető az agyba. A hatásmechanizmus a mai napig nem ismert pontosan, azonban úgy tűnik, hogy a sokkolás időtartamával összefüggést mutat a kezelés hatékonysága. Meglepő lehet, hogy míg egy elavult és embertelen módszernek tűnhet mindez,

a mai napig alkalmazzák bizonyos patológiák esetében.

Természetesen megfelelő óvintézkedések mellett, ugyanis megvannak a kockázatai! Egyrészt az elektrosokk-terápiát csak a beteg saját beleegyezésével kezdik meg abban az esetben, ha más gyógymódok nem jöhetnek szóba. Egy-egy kezelés rövid altatásban és izomrelaxánsok hatása alatt történik. Hasonlóképpen az epilepsziás rohamokhoz, ez esetben is gondoskodni kell a fogak és a nyelv védelméről. A kezdetek kezdetén altatás nélkül végezték az elektrokonvulzív kezeléseket, valamint előszeretettel használták izomrelaxánsként a curare nevű mérget, melyről később kiderült, hogy halálos is lehet.

Káros következmények

Mint a kezelések legtöbbje, ez az eljárás sem veszélytelen. A kezelésen átesettek általános mellékhatásokként leggyakrabban szájszárazságról, lokalizált vagy diffúz fejfájásról és hányingerről számolnak be. Továbbá a kapott izomrelaxáns hatásaként felléphet átmeneti izomfájdalom is. A következő tünetek pedig csupán ritka esetekben fordulnak elő. Korábban a cardiovaszkuláris rendellenességek jelentettek különös problémát, ám amióta alaposan monitorozzák a beteg szívritmusát, vérnyomását, a beavatkozást megelőzően felmérik állapotukat, azóta jelentősen lecsökkent a komplikációk száma. Az elektrosokk-terápia alatt előfordulhat aszisztolé, magas vérnyomás, szívinfarktus és kardiomiopátia. A terápia a kognitív funkciókat is befolyásolhatja. Egyrészt bizonyos funkciókat javíthat, melyek a kezelt pszichopatológia sajátosságaként állnak fenn. Másrészt érintett lehet a memória, melyben átmeneti zavar mutatkozhat. Ez megnyilvánulhat anterográd és retrográd amnézia formájában. Anterográd amnézia alatt a kezelés után újonnan tanultak megtartásának problémáját, retrográd amnézia alatt pedig a kezelést megelőző tudás felidézését értjük. Az azonban nem került alátámasztásra, hogy az elektrokonvulzív kezelés az agyi struktúrákban tartós károsodást okozna.

Milyen esetekben indokolt?

Leginkább azokban az esetekben alkalmazzák az elektrokonvulzív terápiát, amikor

sem a gyógyszeres kezelés, sem a pszichoterápia, sem azok kombinációja nem eredményes.

Tehát mondhatjuk, hogy csak akkor, ha különösen indokolt. Mindez főként a súlyos depresszió, bipoláris zavar és szkizofrénia eseteiben fordul elő. Egyes szerzők szerint azonban a poszttraumás stressz szindróma, a katatón állapot, valamint a Parkinson-kór is indokot adhat a terápiára.

Mindezek alapján láthatjuk, hogy az elektrosokk-terápia nem veszélytelen eljárás és kellő körültekintést igényel. Ugyanakkor érdemes elvonatkoztatnunk azon berögzött elképzelésünktől, hogy a kezelés ezen fajtája ördögtől való lenne. Időnként sokkal kisebb kockázattal és kevesebb káros mellékhatással jár, mint a hosszas, éveken át tartó farmakoterápia. Továbbá a beavatkozás napjainkban már sokkal humánusabb módszerekkel történik, mint anno a harmincas évek elején. Korántsem kínzóeszközről van szó, hanem egy olyan gyógymódról, ami súlyos esetekben rendelkezésre áll.

 

Felhasznált szakirodalom: Andrade, C., Arumugham, S. S., & Thirthalli, J. (2016). Adverse effects of electroconvulsive therapy. Psychiatric Clinics, 39(3), 513-530. Rosenquist, P. B., Youssef, N. A., Surya, S., & McCall, W. V. (2018). When All Else Fails: The Use of Electroconvulsive Therapy for Conditions Other than Major Depressive Episode. Psychiatric Clinics of North America. További forrás itt.