Ashley Audrain: A szív sötétje – könyvajánló az anyaság sötét oldaláról

Anyának lenni az egyik legszebb dolog az életben. Vagy mégsem? Ashley Audrain könyve, A szív sötétje betekintést nyújt az anyaság árnyoldalaiba, miközben olyan kérdéseket feszeget, melyek az egész társadalmat érzékenyen érintik. Vajon az anyaság tanult mintákra épül, vagy ösztönösen fakad belőlünk? Egy gyermek érkezése képes éket verni a szülők közé? És vajon elfogadható, ha egy nő nem szeret anyának lenni? Könyvajánlónk következik.

Ashley Audrain arra keresi a választ a könyvében, hogy vajon egy gyermek képes lehet-e kioltani a szerelem lángját két ember között. Hiszi, hogy a gyermekek többre képesek, mint amit gondolunk róluk. Mindezek mellett fontosnak tartja, hogy Blythe történetén keresztül az anyákkal szemben felállított elvárásokat is fókuszba állítsa.  Az írónő szerint még mindig nagyon keveset beszélünk anyaként a kihívásokról, nehézségekről. Nem akarjuk, hogy mások ítélkezzenek felettünk, és mi magunk is meg akarunk felelni a társadalmakon és kultúrákon átívelő külső elvárásoknak. Továbbá az anyaság fogalmát legtöbben a pozitív érzelmekkel kötik össze, így fel sem merülhet, hogy anyaként másként is érezhetjük magunkat.

Történet egy nőről, aki utál anyának lenni

Ashley Audrain rendkívüli precizitással alkotta meg A szív sötétjét. A pszichothriller olvasásakor Blythe Connor bőrébe bújhatunk, aki monológját férjéhez, Foxhoz intézi. Blythe minden vágya, hogy olyan anyuka lehessen, amilyen neki soha nem adatott meg. Nem csupán magának, de férjének, és az ő családjának is meg akar felelni. Violet születése azonban minden elképzelését romba dönti. Úgy érzi, a szülés utáni felépülés véget nem érő fájdalmakba torkollik, hogy a szoptatás során gyermeke fogínye pengeként hatol a bőrébe, és a kialvatlanságtól képtelen józanul gondolkodni.

„Valószínűleg én vagyok az egyetlen anya, aki azt gondolja, amikor ránéz a kislányára: Tűnj el! Szépen kérlek!”

Anyai képességeit is hamar megkérdőjelezi, mikor síró gyermeke elutasítja a gondoskodását, és csak édesapja szeretetét fogadja el. Blythe úgy érzi, valami nincs rendben a kislányával, és anya és lánya nem képesek kötődni egymáshoz. Elmagányosodását tovább fokozza, hogy férje, Fox úgy gondolja, Blythe csak képzelődik. Sőt, minden Violettel kapcsolatos negatív megnyilvánulást azonnal elutasít. Minél inkább nem hisz neki férje, Blythe annál kevesebbet oszt meg vele lelki terheiből, félelmeiből. Olykor elhallgat előle dolgokat, máskor pedig azt mondja, amit Fox hallani akar.

Hogy anyaként újra a kezében érezze az irányítást, többször hagyja sírni a kisbabát, később eteti meg, vagy később teszi tisztába. Egy nap azonban Fox rájön, mit művel a felesége, és ettől kezdve Blythe és férje egyre távolabb sodródnak egymástól. A nő be akarja bizonyítani, hogy nem vele van a baj, hanem a lányával, ezért mindennél jobban vágyik még egy kisbabára. A kistestvér érkezésével Blythe végre kiteljesedhet anyai szerepében, kötődése pedig mindennél erősebb a kisfiúval. A család élete végre rendeződni látszik, az anya félelmei azonban nem múlnak el. Vajon beigazolódik Blythe gyanúja, vagy valóban egy megkeseredett anya rögeszméjének rabjává válik a család?

Anya, lánya, unokája - transzgenerációs szakadék

A történetben nem csupán Blythe életét ismerhetjük meg, de képet kapunk arról a generációkon átívelő nyomásról is, melyet Blythe a vállán cipel. Kiderül, hogy nagymamája, Etta milyen módon bánt a lányával, Cecíliával, és azt is megtudhatjuk, hogy a családi kötelékek alól megszabaduló Cecília milyen terveket dédelgetett, mikor Blythe-tal való várandóssága keresztül húzta a számításait. Kislányként Blythe egyetlen egészséges anyai mintával, a szomszéd gyerekek édesanyjával kerül közelebbi kapcsolatba. A nő múltján olyan nyomasztóan ül a sötétség, hogy magunk sem tudjuk eldönteni ki az, aki manipulál, és ki az, akit manipulálnak. Ezzel szemben Foxnak tökéletes családi háttere van, tökéletes édesanyával, így a férfinak megvannak a saját elképzelései arról, hogy Blythe-nak milyen anyának kellene lennie. A félelem, hogy ő is megbukik anyaként, és a férje által kimondatlanul felállított elvárások önbeteljesítő jóslatként nehezednek Blythe anyaságára.

Apának lenni könnyű?

Audrain szerint igen. A szív sötétjében gyönyörűen kiéleződnek az ellentétek az anyai és az apai feladatok között. Az éjjeli etetések során az anya ébred, míg férje az igazak álmát alussza. Blythe mókuskerékben érzi magát, hiszen nap, mint nap ugyanazok a teendői. Kevés inger éri, Violet ellátása pedig koránt sem okoz neki akkora örömet, mint amire számított. Férje azonban szárnyal a munkahelyi sikerei által, minden reggel elegánsan öltözik, a nap végén pedig végtelen energiával fordul a kislánya felé. Miért van az, hogy az anyák nem delegálnak több feladatot? Miért akarnak ennyire megfelelni a külvilágnak, és önmaguknak? Miért támasztanak magukkal szemben is ekkora elvárásokat? Miért nem érti meg senki annak fontosságát, hogy először kapniuk kell ahhoz, hogy adni tudjanak? Többek között ezeket a kérdéseket boncolgatja Blythe története, ami kendőzetlenül tárja elénk az anyai lélek gyötrelmeit.

Fontos kiemelni, hogy a történet nem a szülés utáni depressziót hivatott célkeresztbe venni. Mi több, a borítón szereplő rövid leírás alapján Blythe fölött is könnyen ítélkezhetünk. A thriller azonban ennél jóval messzebb mutat az anyaság dimenzióiban. A szív sötétjében az a különleges, hogy mindenkiben más gondolatokat ébreszt. Nem tudhatjuk pontosan, hogy Violet valóban elköveti- e azokat a szörnyűségeket, melyeket Blythe állít. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi okozza Blythe és Violet rideg kapcsolatát, valamint Blythe és Fox eltávolodását. Ahány olvasó, annyi magyarázat születhet a folyamatosan felmerülő kérdésekre. Az életút során azonban az anyaság ismert és ismeretlen oldalai is bemutatásra kerülnek, kiemelve minden sötétséget, melyet egy anya megélhet. A történetben egyre beljebb haladva már-már kínos részleteket tudunk meg, miközben Audrain nem várt eseményekkel sokkolja az olvasót. Hogy Blythe csak képzelődik-e vagy kislánya valóban szörnyeteg, sosem tudhatjuk biztosan. Az írónő pedig szó szerint az utolsó oldalig bizonytalanságban tartja az olvasót Violet valódi énjével kapcsolatban.

„Vajon a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kíséri Blythe-ot, beigazolódik?”