A kultúránkban – főleg, ha üzletről van szó – mélyen gyökerezik az a feltételezés, hogy az igazi vezetők erős személyiségek, extrovertáltak, karizmatikusak, határozottak, akiknek nem okoz problémát az emberek irányítása, és akiket szívesen követnek alkalmazottaik. Individualista társadalmunk egyik legelterjedtebb sztereotípiája ez, de vajon mi az igazság? Hogyan vezetnek a visszahúzódóbb személyiségű introvertáltak? Miért éri meg esélyt adni nekik vezetőként?

„A vezetőről” való elképzeléseinket erőteljesen alakította az is, ahogy azt az elmúlt évtizedekben a képernyőn, filmszínészek (pl. Clint Eastwood) vagy üzletemberek/politikusok (pl. Donald Trump) tolmácsolásában láttuk. A „főnök” szót ezeknek a hatásoknak köszönhetően gyakran párosítjuk az egocentrikus vagy egyes esetekben akár az agresszív megnyilvánulásokkal, ezzel párhuzamosan pedig saját életünkben is ilyen viselkedésre számítunk a feletteseinktől. A kérdést többen is kutatták már, az eredmények pedig a harsány személyiségen kívül más, inkább introvertáltakra jellemző tulajdonságokat is kiemelnek a sikeres vezetés feltételeként. Ennek ellenére azonban a sztereotípiáink eredményeként

az extrovertáltakat még mindig sokkal könnyebben ültetjük vezetői székbe.

Mindez számokban a következőképpen alakul: míg a világ 50-50%-ban introvertált vagy extrovertált, a vezetők között 96%-os dominancia mutatkozik az extrovertáltak javára.

Mi a baj az extrovertáltakkal?

Az extrovertáltakkal alapvetően semmi baj nincs. Ők azok, akik a leggyakrabban rendelkeznek „jó főnök” ismérveivel: nem feszengnek vezetői szerepükben, mert inkább irányítani szeretnek, mint irányítva lenni, könnyebben viselik a nyilvános szereplést, egyszerűbben alakítanak ki kapcsolatokat, szeretik a pezsgést maguk körül. A baj akkor kezdődik, amikor szélsőségesen extrovertáltak kapnak meg nagyon magas pozíciókat. Ez pedig egész egyszerűen azért történhet meg, mert azokat, akik az előléptetésről vagy a felvételről döntenek, sokszor elbűvölik az interjú alatt tapasztalt „szupersztár-tulajdonságok”, amik az extrém extrovertáltak sajátjai.

Ray Williams, a téma szakértője szerint ez azért veszélyes, mert az ilyen személyek impulzívak, döntéseiket gyakran az indulataik irányítják, ezért ők keverednek a leggyakrabban bajba.

Mikor jó az introvertált vezető?

Francesca Gino és David Hoffmann kutatók összefüggést találtak a beosztottak személyisége és a hatékonysághoz szükséges vezetői stílus között. Eredményeik szerint önálló, asszertív és kezdeményező munkatársakat egy introvertált vezető tud a legjobban irányítani. Ugyanakkor egy extrovertált főnök ugyanezekkel az emberekkel gyakran konfliktusba keveredne, ami hátráltatná a munkát. Passzív, ritkán kezdeményező kollégák vezetését azonban a kutatópáros legszívesebben extrovertáltakra bízná – eredményeik ugyanis rávilágítanak, hogy ebben a felállásban lehet belőlük a legtöbbet kihozni.

Gino szerint az introvertált felettes nagy előnye, hogy tud hallgatni, odafigyel az embereire,

nem érzi veszélyben pozícióját, ha épp nem ő beszél egy meetingen,

„át tudja adni a mikrofont”, ha szükséges, egy lendületes, ötletekben gazdag csapatnak pedig pont egy ilyen emberre van szüksége. Ginon kívül több kutató is állítja, hogy a jó vezetés azon alapszik, hogyan bánunk a beosztottainkkal: mentorálás, fejlesztés, felhatalmazás – ezek a „jó főnök” igazi ismérvei.

Introvertált ≠ félénk

Fontos különbséget tennünk az introverzió és a már-már betegesen visszahúzódó, szorongó személyiség között. Az alapvető különbség az extro- és az introverzió között a figyelmi fókuszban rejlik. Míg az extrovertáltak inkább kifelé figyelnek, vágynak az ingerekre, addig az introvertáltak befelé irányítják figyelmüket. Frances B. Kahnweiler könyvében (The Introverted Leader: Buildig on Your Quiet Strenght) ezen gondolat mentén a befelé forduló, kicsit a háttérből, csendben irányító vezetők 5 tulajdonságát írta le:

1, Előbb gondolkodik, aztán beszél.

2, Szereti a problémákat mélyebben megérteni – nem szeret a felszínen maradni beszélgetés közben sem, a „small talk” egyenesen fárasztja.

3, Mindig nyugalmat áraszt – lehet, hogy nem pörögnek mindig 150%-on, de krízisek idején hozzá nyugodtan fordulhatunk egy-két megnyugtató, józan szóért.

4, Inkább írásban szereti kifejezni magát, mint szóban.

5, Szeret egyedül lenni – néha szüksége van egy 20 perces elvonulásra.

A mai munkaerő-piaci trendeket figyelembe véve, az Y és a Z generáció megjelenésével a munka világában,

egyre kevesebben szeretnének némán utasításokat követni a munkahelyükön.

A mindig pörgő kreatívok nem akarják elnyomva érezni magukat egy egocentrikus felettes által, így mikor a hatékony vezetőkről gondolkodunk, mindig vegyük figyelembe, a beosztottai kivel működhetnek a legjobban.

Érdekességképp érdemes végignézni a következő neveket: Albert Einstein, Abraham Lincoln, Charles Darwin, Rosa Parks, Mahatma Gandhi, Steven Spielberg, Carol Bartz. Ők egytől egyik introvertált vezetők. Még mindig úgy érzed, csakis a hangos, mindig pörgő főnök az igazi vezető?

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s