Cikksorozatunk második részében bemutattuk, hogy az önismereti vakfoltok és belső sémák milyen módon gátolják a válás utáni továbblépést. A továbbiakban olyan területeket és azok tipikus sémáit vesszük sorra, amelyek megnehezítik, hogy a mozaikcsaládban az exek is megtalálják saját helyüket és szerepüket. Milyen okok állhatnak a háttérben? Hogyan lehet ezekkel hatékonyan megküzdeni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Kovács Orsolya tanácsadó pszichológus az exek nézőpontjából, a Fejezetek egy mozaikcsaládból című sorozat harmadik részében.

Önbizalomhiány

„Folyamatosan azt hallgatom, hogy a kisfiam az új nő főztjét dicséri. Legutóbb pedig azt mondta, hogy »Mami, Te gyönyörű vagy, de Anna az univerzumban a legszebb«. Meg sem tudtam szólalni.”

Ha azt hinnénk, hogy a másik fél szidását a legnehezebb elviselni, tévedünk. Amikor gyermekünk az új társ iránti szeretetét fejezi ki, az tud csak igazán fájdalmas lenni. Ez olyankor fordul elő, ha a szétválásban egyébként is megviselt szülő még nem találja helyét a világban, és negatív önértékelése kognitív szűrőként szolgál. Ilyenkor az történik, hogy elsősorban csak az arra utaló jeleket veszi észre, amelyek a gyermekével való kapcsolat gyengülésére utalnak. Ha ilyen helyzetben vagyunk,

Aktiválódhat az „elveszíthetem a másik szeretetét” sémája,

így a kétségbeesettség és szomorúság érzése válhat bennünk dominánssá. Meg kell tanulnunk különválasztani, hogy valójában ebben a helyzetben nem a gyermek szeret minket kevésbé, hanem bennünk van önbizalomhiány, és félünk a vele való kapcsolat elvesztésétől.

Versenyszellem

Az új társ megjelenése láthatatlan versenyt hívhat elő az exekben. Megkezdődik az akaratlan méricskélés: „miben jobb ő mint én?” Míg a barátok egyre csak győzködik az embert: „ne aggódj, semmiben sem jobb, majd idővel ugyanúgy jár”, ez valójában sovány vigasz. Azt kezdi látni, hogy az új társ olyan dolgokat ér el könnyedén, amiért neki még keményen meg kellett küzdenie.

A háttérben sokszor

a „nem vagyok elég jó” séma léphet működésbe,

amely belső feszültséget okoz, miközben számos negatív gondolatot indít be. Ezek a gondolatok egyre több helyzetben és kapcsolatban jelenhetnek meg, így táplálva a negatív önképet és csökkentve az önmegerősítő viselkedést.

Ha ebben a helyzetben sikerül felismernünk, hogy valójában nem arról van szó, hogy a másik jobb vagy rosszabb, hanem arról, hogy önmagunkat nem értékeljük eléggé, akkor megkezdődhet az önismereti munka. Ettől még persze lehetnek olyan időszakok, amikor az önsajnálatba vagy a másik hibáztatásába kezdünk, de jó, ha ki tudunk tekinteni, és rálátni arra, valójában most mi szenved hiányt figyelemben és szeretetben, ami ellen csak mi tudunk tenni.

A fájdalom legjobb ellenszere, ha elkezdünk saját önismereti témáinkon dolgozni
A fájdalom legjobb ellenszere, ha elkezdünk saját önismereti témáinkon dolgozni

Túlkontrollálás

Az életben sok helyzetben megválaszthatjuk, hogy kivel milyen kapcsolatban kívánunk lenni, kit mennyire akarunk magunkhoz közel engedni. A mozaikcsaládban azonban erre korlátozottabbak a lehetőségek. Az utód személyét és befolyását nem tudjuk kedvünk szerint szeretni, megváltoztatni, és mégis hatással lesz életünkre. Ezt nagyon nehéz lehet elviselni, főképp akkor, ha jelentős a kontroll iránti igényünk.

Ha az új társ a nevelés igényével lép fel, ütközhetnek az elvek, amelyek mentén szerettük volna gyermekünk fejlődését kísérni. Ha a volt házastárssal a gyerekek miatt szoros kapcsolat állt fenn a válást követően, az új társ belépésével egyúttal új igények is keletkeznek, amelyek a mindennapok szintjén mind érzelmi mind logisztikai szempontból kihívást jelentenek.

Ilyenkor

a „nem bízhatok másokban” séma nyerhet TERET,

és sorra találhatjuk meg az olyan érveket, miért is kell rajta tartanunk a dolgokon a szemünket, és a másik fél miért nem alkalmas erre. Ezzel gyakorlatilag saját életünket szorítjuk szűk keretek közé, és félelmeink miatt olyan segítséget sem veszünk igénybe, amelyekre igazán szükségünk lenne.

Mit tehetünk a változás érdekében?

  • Vegyük sorra, milyen családunkkal kapcsolatos helyzetek tesznek minket szomorúvá vagy indulatossá!
  • Keressük meg, hogy a múltban mikor éreztünk hasonlót, és milyen igényeink nem teljesültek ilyenkor!
  • Tegyünk valamilyen szimbolikus gesztust önmagunk felé, amivel elengedhetjük a magunkkal cipelt terheket!

A Fejezetek egy mozaikcsaládból című sorozat következő részében az exférj és feleség új párjához való viszonyával foglalkozunk majd részletesen.

A szerző Kovács Orsolya, tanácsadó pszichológus, a Fejezetek egy mozaikcsaládból sorozat írója, tematikus önismereti csoportok vezetője.