Elvárás, igény, szükséglet? – kapcsolati elvárásainkról

Az elvárások kapcsolataink szerves részét képezik. Elvárásaink nemcsak a kapcsolatra vonatkozó megítélésünkre vagy értékrendünkre, de a kapcsolatban megjelenő viselkedésmódjainkra is számottevő hatással bírnak. De mely elvárások minősülnek ideálisnak, avagy kevésbé optimálisnak? Cikkünkben a kapcsolati elvárások kérdését boncolgatjuk.

Mindannyian rendelkezünk elvárásokkal, melyek irányultságának csak a képzeletünk szab határt. Elvásárokat támasztunk saját magunkkal és környezetünkkel szemben, jelenünk és jövőnk alakulására vonatkozóan egyaránt.

Valóban, az eljövendő végkimenetelekkel kapcsolatos úgynevezett mentális reprezentációink gondolatvilágunk fontos tényezői, melyek az önszabályozásban, az adaptációban és a döntéshozatalban is segítenek bennünket. Viselkedésünkre vonatkozóan elvárásaink szintén meghatározó jelleggel bírnak, hiszen viselkedésünk alakulását a jövővel kapcsolatos elképzeléseink, jövőképünk is befolyásolja.

Interperszonális kapcsolatainkra vonatkozóan szintén rendelkezünk elvárásokkal. Ide tartoznak a személyközi kapcsolatainkban megjelenő kapcsolódási vagy viszonyulási kérdések, melyek mentén értékelni tudjuk kapcsolataink minőségét.

A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy személyközi kapcsolatainkra vonatkozó szubjektív jóslataink, megítélésünk általában pozitív irányú, azaz, azok kimenetelét, tartósságát, minőségét ideálisnak vagy kedvezőnek jósoljuk vagy értékeljük. Ezen folyamat mentén számos elvárás is kialakulhat bennünk.

Hajlamosak vagyunk idealisztikus elvárások szerint gondolkodni a kapcsolatainkról.

Mit vár(hat)unk el egy kapcsolatban?

Kétségtelenül, az elvárások szerves részét képezik kapcsolatainknak.

Elvárásaink segítenek mércét állítani vagy mértéket szabni annak, hogyan bánjanak velünk. Ezen igényeink és mércéink pedig korábbi kapcsolataink mentén formálódnak.

Mik tartoznak tehát az ideális és alapvető kapcsolati elvárásokba?

• A kedvesség, a szeretet és annak kifejezése, a gyengédség, a közelség, a tisztelet, a türelem vagy a nyílt kommunikáció iránti természetes igény.
• A közös alapokon nyugvó érdeklődés, vagy az egymásra szánt minőségi idő megléte. A szeretetkapcsolatok alakulását ezen szempontok mentén lehetünk képesek értékelni, az ilyen jellegű elvárások tehát pozitív irányba formálják kapcsolatainkat.
• Az úgynevezett proszociális viselkedés általában szintén elvárható a felektől, azaz, hogy a kapcsolatra, annak folyamatára, alakulására vonatkozóan építő jelleggel, pozitív irányban serkentőleg nyilvánuljanak meg.
• Elvárható továbbá, hogy konfliktusok esetén a felek a megoldásra törekedjenek, konstruktív módon hangot adjanak igényeiknek és szükségleteiknek, és – adekvát helyzetben – megbocsátást gyakoroljanak.

Hol mosódnak el a reális igények és a túlzott elvárások közti határvonalak?

Magas és/vagy irreális elvárások?

Míg a korábban felsorolt elvárások pozitív irányba formálják kapcsolatainkat, tény és való, hogy a túlzott elvárások olykor meg is keseríthetik őket.

A partnerünkre vonatkozó túlzottan optimista elvárások például bizonyítottan negatívan hathatnak az adott kapcsolat minőségére hosszú távon.

Túlzottan optimista elvárásnak minősül például arra számítani, hogy kapcsolati partnerünk mindig pozitívan vagy számunkra kedvezően nyilvánuljon meg. Kifejezetten párkapcsolatra vonatkozó, kérdőíves kutatásokban ezt a kérdéskört olyan állítások mentén vizsgálták, minthogy „a partnerem mindig boldoggá fog tenni”, vagy, hogy „a partnerem csak ritkán hibázik”. Az ilyen és ehhez hasonló elvárások, a partner ezzel ellentétes viselkedése vagy megnyilvánulásai esetén, negatív irányba terelték a kapcsolat alakulását.

Ennek egyik oka, hogy ha az általunk felállított elvárások a valóságban esetleg nem következnek be, igényeinknek nem lesz foganatja, akkor az ebből származó negatív impulzusokat nagyobb eséllyel vetíthetjük rá a teljes kapcsolatra, ahelyett, hogy az aktuális eseményeket vennénk figyelembe.

Magas elvárásokkal tehát nagyobb eséllyel csalódhatunk a partnerben, melyet számos negatív érzelmi hullám követhet. Ilyen lehet a düh, megvetés, frusztráció, csalódottság, a kilátástalanságérzés vagy a tehetetlenség.

Ha elvárásaink túlságosan pozitív fókuszúak, s már-már megugorhatatlan mércét állítanak a partner irányába, akkor tehát valószínű, hogy mi magunknak is górcső alá kell vennünk saját mércénket.

De miért is várunk el olykor túl sokat?

A túlzottan magas elvárások egyik feltételezhető oka a kockázat kérdésére vonatkoztatható, vagyis, hogy az esetleges kapcsolati kockázatok elkerülése érdekében túlzóan pozitív hitbe ringathatjuk magunkat a kapcsolatot illetően.

Ezzel szemben szintén magas elvárásokat okozhat a kapcsolatra irányuló esetleges belső bizonytalanságunk is, illetve a kapcsolatba vetett hitünk, bizalmunk alacsony mértéke.

Feltételezhető, hogy ideális kapcsolati biztonságérzet esetén kisebb eséllyel támasztunk túl magas elvárásokat partnerünk irányába.

Hosszú távon partnerünk nem tud megfelelni a túlzottan pozitív elvárásoknak.

Arany középút?

Összességében, elvárásaink optimalizálásával növelhetjük a kapcsolati elégedettségünket és az élvezetet.

Gyakorta felmerülő konfliktushelyzetek esetén például ideális lehet, ha önvizsgálatot tartunk és tudatosítjuk már meglévő elvárásainkat.

Így felmérhetjük, milyen mértékben mozdítják előre vagy esetlegesen akadályozzák kapcsolatunk alakulását.

A szeretetkapcsolatokban megjelenő reális igények megléte természetes. A túlzott elvárások azonban meg is nehezíthetik kapcsolatainkat. Az elfogadás és kellő empátia gyakorlásával képesek lehetünk objektívebb lencsén át szemlélni igényeinket az elvárások tükrében.

Igyekezzünk elkerülni a tökéletességre való törekvést. Az "elég jó" kapcsolat túlzott elvárások nélkül formálódik igazán kedvezővé, nem a makulátlanság illúziója teszi ideálissá.

Mindazonáltal, fontos hangsúlyozni, hogy a túlzott elvárások csökkentése nem azonos a minőségi kapcsolathoz szükséges, reális és természetes igényeinkből való leadással vagy túlzott megalkuvással.

Érdemes lehet azonban időről időre revideálni, vagy akár csak tudatos figyelmet szentelni meglévő elvárásainknak, és ha szükséges, a kapcsolatra gyakorolt hatásukat figyelembevéve optimalizálni azokat.