Alter, pop, rap, indie, EDM, metal... Ahány ember, annyiféle zenei stílus. Személyiségünktől és helyzettől függően választjuk meg, mit hallgatunk. Korunkkal az is változik, hogy mit tartunk a kedvencünknek, mit hallgathatónak és mit elviselhetetlennek. Mire jó a zenehallgatás? Miért beszédes egy gyereknél, hogy milyen zenét hallgat? Mi szolgálhat árulkodó jelként arra vonatkozólag, hogy netán zavarok vannak kialakulóban? Cikksorozatunkban ezekre keressük a választ.
A zenetanulás pozitív hatásai ma már széles körben ismertek. Fejleszt számos kognitív funkciót (pl.: figyelmi, emlékezeti), valamint szociális közeget is adhat a gyerekeknek. A művészet önkifejezési forma és terápiás jelleggel is végezhető. Arról viszont kevesebbet hallunk, hogy a zene hallgatásának milyen hatásai vannak a gyerekekre. A látszólag passzív tevékenység felnőttekre gyakorolt hatását szokták inkább vizsgálni.
A városi legenda szerint Mozart zenéjének hallgatása serkenti a tanulást. A
„Mozart-hatás”
azóta már számos tanulmányban megcáfolódott. Sem gyerekeknél, sem felnőtteknél nem találtak összefüggést Mozart hallgatása és a teljesítménynövekedés között. Talán a Mozart-hatás állításai miatt kerültek középpontba a multitaskinggal kapcsolatos kutatások. Fontossá vált a háttérzene hatása a neurológiai folyamatokra. Például a felnőtteknél a zene hallgatásának a teljesítménnyel, a figyelemmel (pl.: munkahelyi koncentráció, sportteljesítmény) való összefüggéseit keresik. A különféle zenei stílusok kapcsolatát a stresszel való megküzdéssel és agresszióval vizsgálták már. Kevésbé helyeződik viszont a középpontba az, hogy a gyerekekre milyen hatással lehet a zene, amit hallgatnak.
A gyermekek már nagyon korán, magzati korban érzékenyek zenei impulzusokra. A kutatások szerint minél több koncertet hallgatunk csecsemő- és kisgyermekkorunkban, annál könnyebben leszünk képesek elkülöníteni a különböző hangszereket. Fogékonyak vagyunk tehát a zenére. Manapság naponta a gyerekek órákat töltenek zenehallgatással. A serdülő gyerekek többsége a lakatlan szigetre a TV helyett inkább a zenét vinné magával.
Ahogy a gyerekek fejlődnek, úgy egyre inkább ők választják meg, mit hallgatnak. A zenei stílusok iránti preferenciát – ahogy minden viselkedést – részben személyes jellemzők alakítják. Ilyen például az életkor vagy a zenehallgatás célja. Lázadni akar-e a szülőkkel vagy a társadalommal szemben? Vagy csak egyszerűen saját szórakozására vagy önmaga felvidítására használja? Mindkettő előfordul serdülőkorban. Míg korábban csak az a zene szólt, amit a szülők szeretnek, később saját ízlésüknek megfelelőt választhatnak. Tudjuk, hogy a tanult viselkedéseknek is nagy hatásuk van a szokások kialakításában. Így az is megtörténhet, hogy egy gyermek is ugyanazt a zenét fogja szeretni, mint a szülei.
Ám a serdülőkor feladatának Erikson elmélete szerint a saját identitás kialakítását tekintjük. Ezért az a jellemzőbb, hogy a gyerekek feszegetik a határokat, megpróbálják megtalálni saját ízlésüket. A zene ennek egy eszköze. Segít meghatározni a társas és szubkulturális határokat, miközben a sajátos értékrend és szabályok kialakításában is szerepe van. Ezen kívül a zene az önkifejezésre való lehetőség is.
A fentiekhez kapcsolódva McFerran a serdülők zenéhez fűződő viszonyát két metaforán keresztül szemlélteti. Szerinte a zene egyrészt tükör, másrészt színpad. Az első a személyen belüli, a második a személyek közötti folyamatok miatt jó példa. A zene azért tükör, mert segíthet jobban megérteni magunkat. Segít reflektálni, eltávolítani minket önmagunktól annyira, hogy kívülről tudjuk szemlélni a tetteinket és a tulajdonságainkat. Árulkodik arról, milyen érzelmi állapotban vagyunk. Ezen kívül a hangulat szabályozásában is nagy szerepe van, miközben örömet is okoz. Erre mondta az egyik serdülő azt: „Jobban vagyok tőle. Segített levenni a vállamról a terheket és továbblépni.” Ezek mind olyan tulajdonságai a zenének, amelyek nagyon hasznosak lehetnek a kihívásokkal való megküzdésben és egy pozitívabb pszichológiai állapot eléréséhez. A második metafora szerint a személyek közötti kapcsolódásokban a zene színpadként szolgálhat. Segíthet az önkifejezésben. A külvilág számára megmutathatjuk a zenénkkel, hogy kik vagyunk, kik szeretnénk lenni. Az, hogy milyen zenét kedvelünk, nyilvános. Ez összehozhat minket emberekkel, általa egy új csoport tagjai lehetünk.
A szöveg
Minden szám zeneileg ritmusból és dallamból áll. Ezek mellett a szövegnek is van szerepe, hiszen a tartalmi részt ez szolgáltatja. Az angol zenékben a szövegek nagy részét nem értik a gyerekek. Talán épp emiatt nem mutatható ki ok-okozati összefüggés a gyerekeknél az erőszakos dalszövegek, az agresszív gondolatok és a viselkedés között (még amerikai nyelvterületen sem). Viszont felnőtteknél és serdülőknél igen! Így arra érdemes odafigyelnünk, hogy a gyermek a számára érthető szövegű dalok közül mit hallgat.
Egy kísérletben klasszikus zenét, „szokásos” és keresztény heavy metalt hallgattattak a résztvevőkkel. Furcsa módon a szöveg nem határozta meg a későbbi agresszív attitűdök kialakulását. Lesarkítva: a heavy metal két különböző típusát hallgatók ugyanannyira lettek agresszívek. Csak maga a hangszerelés hatott volna, a szöveg pedig egyáltalán nem számít egy számban? Önmagában lehet ilyen romboló hatású egy zene muzikális része? Inkább azt lehet mondani, hogy az „erőszakos” hangzás elnyomja a szöveget. Nem igaz tehát, hogy a szöveg egyáltalán nem lényeges, csak a kísérletben az alanyoknak valószínűleg a hangzáson kívül más benyomása nem is volt a dalról. Úgy tűnik, hogy minden stílusnál azt érdemes mérlegelni, hogy mennyire írja felül a szöveget a dallam és a hangzásvilág. Illetve hogy a gyermek milyen motivációból hallgatja az adott darabot. Mennyire a szöveg és mennyire a hangzás tetszik neki, melyik a fontosabb.
Meg kell-e ijednünk tehát, ha valami látszólag elfogadhatatlan stílust kedvel meg a gyerek?
Sokszor kapcsolják össze a problémás viselkedést az agresszív dalszövegekkel és a heavy metal műfajjal. Ám ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy a gyerekkel valami nincs rendben, ha ezt a stílust kedveli. Ha úgy látszik, hogy jól teljesít, s általában jól is érzi magát (nincsenek indulatszabályozási problémái és nem lehangolt), nincs ok az aggodalomra. Hiszen a legtöbb gyerek és serdülő azért hallgat egy bizonyos típusú zenét, mert örömet okoz neki.
A vizuális megjelenés
A szövegen kívül talán sokkal félreérthetetlenebb tartalmat hordoznak a videoklipek. Ezek az infokommunikáció fejlődésével egyre inkább elterjedtek. Ha egyszer látja a klipet valaki, akkor legközelebbi hallgatás alkalmával automatikusan hozzákapcsolja ezt a vizuális ingert is. A videoklipek módosíthatnak egy szám üzenetén. A médiát sokszor támadják amiatt, hogy tele vannak szexuális jelzésekkel és erotikával. Ez a videoklipekre is igaz. Sokat számít emiatt az is, hogy csak a zenét hallgatja-e a gyerek, vagy vele együtt a klipet is nézi. Utóbbi eset inkább a filmekhez hasonlít. A filmeknél is átgondoljuk, mi az, amit szeretnénk, hogy lásson a gyermek. Fontos erre odafigyelnünk a klipek esetén is, nehogy a korának nem megfelelő tartalommal kerüljön szembe!
Ebben a cikkben megpróbáltunk fényt deríteni a zenehallgatás pszichológiai hátterére. Ezek között egyik legfontosabbnak az identitást találtuk, amely meghatározó abban, hogy hogyan viszonyuljunk a zenehallgatáshoz. Fontos lehet viszont, hogy ne csak magára a zenei stílusra helyezzük a hangsúlyt, hanem annak különböző részeire is. Cikkünk második részében még mélyebbre ásunk. A zenei stílusok és a serdülőkori mentális zavarok közötti összefüggésekbe próbálunk betekintést nyújtani.
