A User Experience, vagyis a felhasználói élmény olyan mélységekbe kalauzolta el a tervezőket, mely megkérdőjelezte a korábban szilárdnak hitt alapelveket. Pontosabban új szintre helyezte azokat. Rigid szabályok betartása helyett leleményességre és a felhasználók megismerésére invitál bennünket az emberi érzelmekre építő tervezés. Ez az emotional design, mely akkor is hatással van ránk, amikor fogalmunk sincs róla!

Fontos a pszichológia a design területén? A kutatások alapján egyértelműen igennel felelhetünk a kérdésre. Minden eszköz, használati tárgy, online termék, dekoratív produktum egy bizonyos felhasználói élményt generál puszta létezésével és kialakításával, működési mechanizmusaival. Ezek alapján ismerős lehet a tapasztalás: szívesebben veszünk meg olyan tárgyakat, melyekhez képesek vagyunk kötődni érzelmi síkon, melyeket a tervezők kvázi személyiséggel hívtak életre. Az emotional design pontosan ezzel foglalkozik. Célja, hogy megismerje a felhasználói igényeket és ki is szolgálja azokat olyan funkcióbeli sajátosságokkal, melyekkel a userekből (felhasználók, a szerk.) érzelmeket válthatnak ki.

A kis dinoszaurusz sokak számára ismerős lehet: akkor jeleníti meg a Chrome böngészőfelületén, amikor nincs internetcsatlakozásunk. A készítők ezzel a szimpatikus figurával és magával a feszültségoldó játékkal járultak hozzá a felhasználói élményhez, azaz érzelmi designt követtek el.

Az emberek három szinten alakítanak ki emocionális kapcsolatokat a végtermékkel: viszcerális, viselkedéses és reflektív módokon. A designerek számára létfontosságú, hogy minden szinttel foglalkozzanak, ez adja meg ugyanis a felhasználói élmény „összértékét”.

  • A viszcerális (zsigeri) érzelmi design célja, hogy a felhasználó első benyomását pozitívvá alakítsa. Ez akkor következik be, amikor először találkozunk egy termékkel. Az anyaghasználat és esztétika minőségét értékeljük ekkor, benyomásunk egyfajta keretbe helyezi a vizsgált dolgot. Itt szinte ösztönösen történik a kiértékelés, nem pásztázzuk tudatosan a bennünk formálódó élményeket. A többi szint összeadódási elven keresztül kapcsolódik kezdeti benyomásainkhoz.

  • A viselkedéses érzelmi design a használatra reflektál. Arra törekszenek a designerek, hogy a felhasználó ergonomikusnak és kellemesnek tartsa a termék használatát, azzal együtt tudjon élni és ne hátráltassa őt hétköznapjai során. A kényelmesség mellett azonban a funkcionalitás is jelentős, létfontosságú ugyanis, hogy egyértelmű és könnyen elsajátítható használat jellemezze a produktumot.

  • A reflektív jellegű emocionális design célja retrospektív – vagyis élményeiről utólag is összefüggően be tud számolni a user. Az a legszerencsésebb forgatókönyv, ha a kipróbált termékről, eszközről, applikációról úgy véli: fontos szerepet fog betölteni az életében. A reflektív emotional design ebből kifolyólag azt az élményt jelenti, mely bennünk alakul ki a használat közbeni és az azt követő időszakban, ám amelyekre képesek vagyunk reflektálni verbálisan is. A vizsgált dolog hatása életünkre, annak fontossága, vagy akár a felhasznált anyagok érzete kezünkben: mind a reflektív érzelmi design kérdéskörébe tartoznak.

Az emocionális design nem feltétlenül pozitív érzelmek generálását jelenti! Gondoljunk csak azokra a számítógépes játékokra, melyek a félelem gerjesztésén keresztül alakítanak ki kapcsolatot a felhasználóval, például a horrorisztikus PC játékokat kedvelők esetében.

Emotional design a gyakorlatban

Az érzelmi tervezés rendkívül komplex szemléletet igényel. Jellemzően még mi magunk is alkalmazzuk hétköznapjaink során, ez azonban nem tartozik teljességgel a tudatos döntéseink közé. Lakásunk enteriőrjének kialakításakor, egy-egy ajándék esztétikus becsomagolása során a pozitív érzelmi kötődés megteremtésére törekszünk. Ezek az események nem csak az esztétikához kötődnek, közvetítőértékkel is bírnak, hiszen figyelmességünket, szeretetünket, odafigyelésünket továbbítják mások felé.

A designerek részéről ugyanakkor sokkal körültekintőbb hozzáállást igényel a megfelelő eszköztár biztosítása. Nem hagyatkozhatnak csupán saját ösztöneikre, sok esetben fókuszcsoportos interjúk, kérdőíves vizsgálatok, mások által alkalmazott (és bevált) módszerek alapján építik fel a tervezési folyamatot!

Mikrointerakciók és a részletek ereje

Noha az emocionális design egy gondosan felépített és holisztikus rendszert képvisel, titka az apró részletekben rejlik. A jó kialakítás ugyanis olyan jelentéktelennek tűnő alkotóelemekből építkezik, melyek hiányában is kaphatnánk egy esztétikus és működőképes végeredményt. Velük azonban megváltoztathatjuk a teljes összképet – érzelmi kötődést alakíthatunk ki a felhasználókban! Ilyen lehet például, ha megszemélyesítünk egy használati tárgyat, azaz személyiséget adunk neki: például szívritmusra utaló pulzáló mozgással, vagy akár egyszerű szemmozgásokkal. Ettől emberibbé válik a végeredmény, kevésbé tartjuk majd művinek és mesterkéltnek a velünk kapcsolatba kerülő eszközt, tárgyat vagy online felületet.

Az itt látható bagolyformájú biztonsági kamerára a Kickstarteren gyűjtöttek pénzt annak tervezői. Az eszköz több mint egymillió eurót hozott a kampány végére, így kijelenthetjük, hogy kifejezetten szimpatikusnak találták azt az adományozók. Miben más ez a termék, mint bármely egyéb biztonsági kamera? Valójában éppen a design növelte meg értékét a támogatók szemében. Nem rendelkezik olyan extra funkciókkal, melyek kiemelkedővé tennék a piac többi termékével történő összehasonlításban, ha pusztán a hasznosságot vizsgáljuk. Mégis egy szerethető és kompakt eszközt ismerhetünk meg a biztonsági bagolyban, amely bizalmat kelt a fogyasztókban és többek között gyermekbarát kialakítással rendelkezik. Maga a kamera több funkcióján keresztül is hat a vásárlók érzelmeire. Nem csupán mozgásunkat követi, lehunyja szemeit, ha elfáradt, fotókat készít, melyeket a bagoly pislogása kísér! Ezek a típusú interakciók tökéletesen alkalmazzák az érzelmi tervezés alapvetéseit.

A weboldalak kurzort követő mozgása is eszközként szolgál arra, hogy személyiséggel ruházza fel a felhasználó az adott weboldalt.

Forrás: Dribble

A mikrointerakciók és általánosságban az emotional design alkalmazása egy sokkal szerethetőbb, élhetőbb és ergonomikusabb termékkínálat megvalósulásával kecsegtet. Számunkra mindenképp kedvező fordulat, ha az érzelmi tervezés leszivárog a hétköznapi eszközök szintjére is, komoly kihívást és felelősséget jelenthet azonban azok számára, akik a területen dolgoznak. Mi történik akkor, ha például olyan terméket kell szerethetővé tenniük a szakembereknek, melyek hosszú távon árthatnak, esetleg károsak egy társadalmi rétegre nézve? Ha az emotional design-t arra használják fel, hogy negatív érzelmek gerjesztésével érjenek el politikai célokat? Egyelőre még túl fiatal az irányzat ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le a tapasztalatokból, egy valami azonban már a mi jelenünkben is körvonalazódni látszik. Noha számtalan dilemma és kérdés övezi a manipuláció művészetének fent tárgyalt válfaját, kétségkívül fontossá válik a szakemberek felelőssége. Talán jóval fontosabbá, mint ezelőtt bármikor.

Felhasznált szakirodalom: Norman, D. A. (2004). Emotional design: Why we love (or hate) everyday things. New York: Basic Books.