A sikeres kapcsolatok legfontosabb készsége

Empátia – egy, a mindennapok során is gyakran használt fogalom. Vajon mit is jelent pontosan? Mik az összetevői? Miként fejlődik az idő előrehaladtával? Cikkünkben ezen kérdésekre keressük a válaszokat.

Az empátia kifejezést először 1897-ben Theodor Lipps alkalmazta, kissé eltérve a görög empatheiából („együtt szenvedés”) származó eredeti angol jövevényszó jelentésétől, amelyet kezdetben az esztétika teoretikusai használtak arra a képességre, hogy valaki érzékelni tudja egy másik ember szubjektív élményét. Edward B. Titchener elmélete szerint az empátia olyan érzelmi azonosulás, amely más bánatának egyfajta testi utánzásából keletkezik, ami felkelti bennünk ugyanazt az érzést.

Baron és Cohen szerint az empátia valójában mások érzelmeinek és gondolatainak azonosítására, rájuk megfelelő érzelemmel való reagálásra serkentő hajtóerő. Az empátia nem csupán azt jelenti, hogy hideg vérrel végiggondoljuk, vajon mit érezhet vagy gondolhat a másik személy. Akkor érzünk együtt, azaz empatizálunk másokkal, ha érzelmeink a megfelelő érzelmi reakciókat váltják ki belőlünk.

Az empátia segítségével jobban megértjük a többi embert, be tudjuk jósolni viselkedésüket, rájuk tudunk hangolódni érzelmileg, azaz képesek vagyunk rezonálni érzéseikre.

Ez valójában egyfajta képesség, amely egyénről egyénre változik. Ahogy egy adott ember lehet tehetséges, átlagos vagy éppen tehetségtelen például a matematikai, zenei, mozgásos képességek terén, ugyanúgy mutatkoznak meg az empátia egyéni különbségei is.

Úgy is mondhatnánk, hogy az empátia mások gondolataira és érzelmeire való spontán természetes ráhangolódás, függetlenül azok jellegétől. Nem egyszerűen azt jelenti, hogy képesek vagyunk mások bizonyos érzelmeit (mondjuk fájdalmát vagy szomorúságát) átélni, hanem az emberek közötti érzelmi légkör olvasását is magába foglalja ez a jelenség. Egy jó empátiás képességgel megáldott ember észreveszi mások hangulatának finom változásait, érzelmeinek minden, mások számára esetleg láthatatlan árnyalatát is.

Hogyan alakul ki mindez?

Az empátia az öntudatra épül:

minél fogékonyabbak vagyunk saját érzelmeinkre, annál jobban tudunk olvasni mások érzelmeiben is.

Számos kutatás eredménye utal arra, hogy az empátia gyökerei a csecsemőkorig vezethetők vissza. A csecsemőket majdnem születésük napjától kezdve felzaklatja az, ha más csecsemőt sírni hallanak, és egyesek ezt a reakciót az empátia legkorábbi előőrsének tekintik. Fejlődéspszichológusok kimutatták, hogy a csecsemők együtt érző bánatot mutatnak még azelőtt, hogy teljesen tudatában lennének önálló létüknek.

Milyen összetevői vannak az empátiának?

Két összetevője van, melyek közül az első a kognitív komponens, azaz mások érzéseinek megértése, nézőpontjainak átvétele. Ez az összetevő a másik ember viselkedésének vagy mentális állapotának bejóslását is lehetővé teszi. A második alkotóelem egy érzelmi komponens, amely a megfigyelőnek a másik érzelmi állapotára adott, a helyzethez illő érzelmi válaszát jelenti. Az együttérzés az empátia azon fajtája, amikor nemcsak átéljük a másik ember szomorúságát, hanem szeretnénk könnyíteni szenvedésén is. Az empátia kutatásával foglalkozó pszichológusok úgy tartják, hogy

a másokkal való hatékony kapcsolattartásunk érdekében az empátia nélkülözhetetlen készség,

hiszen ennek segítségével a kommunikációs során észleljük és értelmezzük a másik személy érzelmeit. Ezáltal tudjuk felfedni és megérteni a másik motivációit, hogy mik azok a tényezők, amik mozgatják őt, valamint azt, hogy mi az, ami feszültséget okoz számára.

Az empátia mélysége függ az emberek egymás közötti kapcsolatának szorosságától. A beleéléshez közvetlen kommunikációs kapcsolatra van szükség. Elengedhetetlen a személyek egymás felé irányuló figyelme, odafordulása. Az empátia alapja tehát a verbális és nonverbális kommunikáció, amelyben a látásnak és a hallásnak jelentős szerepe van abban, hogy segítségével, mások hangulati állapotának monitorozását minél pontosabban végezhessük.

Buda Béla úgy tartotta, hogy az empátia olyan képesség, amely „minden ember képessége”, viszont különböző minőségben nyilvánulhat meg. Mélysége, jelenléte függ a gyakorlattól, a tapasztalattól, és fejleszthető.